Uncharted 3: Drake’s Deception

GAME

Felvételindul! Nathan Drake szalmaszínű terepruhájában immár a sokadik háztetőről elrugaszkodva repül át Jemen nyüzsgő utcái felett. Ez már jelenetének hatodik felvétele (avagy ósdi játékos zsargonnal: élete), talán a legnagyszerűbb üldözés, amit videojátékban láthattunk, olyan technikai érzékkel megvalósítva, ami Oscarokat nyer. A kamera ráközelít, ahogy átbukik a piaci bódén, és a felriadt csirkék tollcsapó sipítozással menekülnek, kiemelve a mozgással teli képet. Az úton egy autós kaszkadőr ugrat emeletnyi magasra, a rendező jelére fékezve, hogy Drake éppen a szélvédőre érkezzen, majd beessen gépfegyverekkel hadonászó arabok közé. Vágás!

Az Uncharted 3 már annyira filmes, hogy akár HarrisonFord is játszhatna benne. Valójában játszott is – legalább egy reklámfelvétel erejéig, amit Japánban mutattak be. Csak nem benne, hanem vele, és nem mint színész, hanem mint játékos. A DrakesDeception megmaradt annak a külső nézetű akciós kalandjátéknak, amiről a sorozatot megismerhettük. A páratlan izgalmat továbbra is a látványos játéktervezés nyújtja, és nem a kreatív játékmenet, az események forgatókönyv szerint történnek, és a játékostól csak annyit kérnek a fejlesztők, hogy időben nyomkodja a gombokat.

Ezt persze sok más játékról is elmondhatnánk, mégis, a Naughty Dognál csak tudhatnak valami különlegeset, ha a kritikusok többsége maximális osztályzatot adott az Uncharted 3. részének. Kézbe véve a játékot egyértelmű, hogy miért: a Playstation3 hardverét teljesen kihasználó, élettel teli megjelenítés mellett a laza, humoros, de beleillő szöveg, a részletesen bemutatott karakterek gyorsan megragadják a figyelmünket, majd a jól időzített akciók, a felújított bunyós részek, valamint az ötletes rejtvények tesznek róla, hogy kíváncsiságunk ne forduljon unalomba.

A Drake’s Deception története többször kitér a főhős Nate fiatalkorára, így árnyaltabb képet kapunk róla. Az első két sorozattal ellentétben már nincsenek olyan éles határok a jó és a gonosz szereplők között, ezért egy kicsit sötétebb, de annál valóságosabb a mese – már amennyire valóságos lehet egy olyan sztori, ami akár az IndianaJones és ANílusgyöngye c. filmek szerelemgyermeke is lehetne.

A szigorú, forgatókönyv szerinti játékmenetnek megvannak a hátulütői. Amint a játékos letér az előirányzott útról, zsákutcába kerül, vagy rosszabb esetben halálba zuhan. Különösen zavaró ez olyan helyeken, ahol látszólag semmi különbség nincs az átugorható és végzetes szakadékok között. A háttérben megbújó rendező azonban gondosan terel bennünket a megfelelő irányba, sőt a gyengébben sikerült, de jól irányított ugrásoknál be is segít láthatatlan kezével (vagy lábával). Figyelmünk csak akkor tévelyeghet el a sárga köves útról, ha felébred bennünk a felfedező – csak kár, hogy ezt a játék kevésbé támogatja.

A 2. részben bemutatkozott társasjáték-lehetőségeket kibővítették, az online játék során a Modern Warfare-ből átvett módon díjaz bennünket a rendszer. Osztott képernyőn ketten is játszhatnak egyszerre, mind kooperatív, mind kompetitív meccsekben, de az Uncharted3 támogatja a 3D tv-k használatát is helyi társasjátékra. Olyankor teljes képernyőn, de csökkentett felbontásban játszhatnak ketten egy konzolon. Természetesen a Playstation3 sztereoszkóp 3D üzemmódja is lehetséges.

Az Uncharted 3: Drake’s Deception lehet, hogy nem esett messze a fájától, de egészen biztosan finomabb, mint elődei, ami már önmagában is nagy teljesítmény, hiszen az Uncharted2 sikere után nagy nyomás alatt voltak a fejlesztők, önmagukat kellett felülmúlni. Akinek lehetősége van kipróbálni, ne hagyja ki!