2012. január 18.
Üdezöld nyomok a szennyes hóban
Villámgyorsan tovaröppent ez a három hét téli vakáció, igaz-e, kedves Barátom? Tovavágtatott felettünk, mint álomból szőtt csalfa csillámpóni a horizonton, éppen csak elkezdtük megszokni az édes-édes semmittevést… s most újra itt van az ideje a munkának, a tanulásnak. Pedig valahogy kibírtuk volna még néhány hétig, úgy bizony.
No de ok azért még sincs a kesergésre: az Örömöt munka közben is, sőt magában a munkában is megtalálod, mint ahogy, remélem, a szünidő sem csupán üres lustálkodásban telt, találtál magadnak valami tartalmas tevékenységet is. Elolvastál legalább egy jó könyvet? Láttál valami igazán remek filmet? Végigtomboltál egy-két fergeteges koncertet? (Remélem, igen, s abban is reménykedek, talán mivelünk is megosztod majd ezeket az élményeket – igen, itt, a Képes Ifi lapjain.)
Az ünnepek jól teltek? Bízom benne, hogy érezted – mint e lap szerkesztője is –, amint hatalmasra nő a szíved, miközben látod, hogy a hosszasan tervezett ajándékod igazán célba ér, igaz Örömöt okoz – egyúttal tündéri viszonzásra is talál. Nemhiába súgott az angyalod… És persze közben tudatában vagytok annak, hogy az igazi ajándék maga a megajándékozott személy. Aki mindig melletted van. Ünnepkor és hétköznap. Bajban és derűben. Közelségben és távolságban.
A 2012-es év első Képes Ifjúságának központi témája a környezetvédelem – Grabovac Dávid barátunk vezénylésével. Nem a temérdek kivágott fenyőfa adja a téma aktualitását – ez a téma mindig aktuális. Tény, hogy rengeteg fát kivágunk ilyenkor, holott egyetlen fenyőág is elegendő lenne, hogy a karácsony hangulatát megidézzük. Az is tény, hogy ilyenkor nagyságrendekkel több szemét „termelődik” – arról nem is beszélve, hogy az év többi napján is sokkal-sokkal több hulladék kerül ki a háztartásokból, mint amennyi feltétlenül szükséges lenne. (Semennyire sem lenne „szükség”. Száz évvel sem kell visszamenni az időben, hogy erre rájöjjünk.) És persze tény még az is, hogy a háztartások által kitermelt temérdek szemét elenyész amellett, ahogyan a közlekedés, a mezőgazdaság és főképp az ipar szennyezi a környezetet.
Ismétlem magam, de nem bánom: Ha nevetségesnek is tűnik egy chipseszacskó elhajítása az utcán a vegyi művek környezetromboló hatása mellett, ez a két dolog a probléma lényegét tekintve semmiben nem különbözik. Minden az ember belátásán és hozzáállásán múlik. Amíg az elmékben és a lelkekben nem indul el a változás, amíg a barát a barátnak, szülő a gyermekének (vagy fordítva!) nem mutat példát – tehát amíg nincs belátás: addig változás sincs. Repül a műanyag flakon a folyóba, ömlik ki az olaj az óceánba.
Hagyd hát ott Te is üdezöld nyomaidat a szennyes hóban.
De nem is szaporítom a szót. Lapozz. A téma többféle megközelítésével is találkozhatsz a mai számunkban. A tulajdonképpeni vezércikket pedig megírta Gigink a 22. oldalon. Okosan körbejárja a környezettudatosságra törekvő, bár a témában „amatőr” XXI. századi ember problémáját.
Olvassunk, aztán sétáljunk egyet a természetben is. Lessük meg a folyó galériaerdejében a tündért. Csak óvatosan, nehogy elriasszuk…! Vajon eljön-e az idő, amikor újra le meri majd vetni a gázmaszkot, hogy a pompázatos virágoknak ne csupán a színében, de az illatában is gyönyörködhessen…?
