A Szennyes Mocsarak Árvái -- Egy harmincöt éves kommunáról

A Rudnik-hegységbeli kommuna egy kéthektáros telken fekszik, amelyet néhány, kőből, fából és sárból készült falusi építmény ékesít: falusi házikók, melléképület, istálló. A hegyi telek áram nélkül működik. A látogatók elmondása szerint évtizedekig csupán egy kazettás magnetofon volt az a használati eszköz, ami a technológiát, a civilizációt képviselte a természetes anyagokból készült tárgyak ellenében. A kommuna, mint a legtöbb ilyen közösség, a természetközeliség elvén működik.

Füves terület a Rudnikon

A Porodica Bistrih Potoka azért lehet fontos számunkra, sőt régiónkban e téren példaértékű, mert egyfajta központként nemcsak a mára divatossá váló, afféle zöld szempontú természetközeliséget tartja szem előtt – ami az Egész egy része csak –, mint a ma létrejövő ökofalvak, biotanyák és egyebek, hanem az eredeti elvek alapján az ember belső természetének óvását, „belső természetvédelmét” is egyaránt.

A Tiszta Patakok Családját bárki bármikor meglátogathatja, részévé, tagjává, lakójává válhat. Az egyedüli feltétel, hogy jó szándékkal, örömmel és szeretettel a szívében érkezzen. Az ideához hűen, a társadalomtól távol, kisközösségként, kistársadalomként működve a kommuna kizárólag a föld megműveléséből és ajándékokból él. A látogatók, főként, akik már többször visszajáró vendégek, már tudják, hogy mi mindenre van szüksége adott pillanatban a közösségnek. Az étkezés a kezdetektől, 1977-től hús nélküli, vagyis többnyire gyümölcsfélék, zöldségfélék, gombák, magvak, tejtermék, hal stb., és az ezekből készült, főként házi készítésű termékek.

Közös labdajáték

A kommunát három alapelv működteti, az ÖKOLÓGIA, a HUMANIZMUS és a KULTÚRA.

Az emberiség fékevesztett, elidegenedett, dehumanizált civilizációjának ellenében – Mandić elmondása szerint – az „ötE” fogalmaira kell az új embernek törekednie – és ezen fogalmak körül forog a Porodica Bistrih Potoka élete, tevékenysége is. Az ötE szerb nyelven annyi, mint: Ekologija, Etika, Estetika, Eros és Emocija. Vagyis: Környezetvédelem, Erkölcs, Esztétika, Erósz és Érzelmek.

Az ökológia mint alapelv úgy érhető tetten itt, hogy egy természetközeli miliőben ölt testet és él immáron harmincöt(!) éve az alapötlet a Rudnik-hegy lankáin. Egy konceptum, ha úgy tetszik, társadalmi-művészeti kísérlet nyilvánul meg itt, amely a XX. században a természetet kizsákmányoló, a természeten vakon élősködő, természetidegen modellek ellenében fejlődött ki, mintegy e problémákra adott válaszként.

Közös szellemi játék

Egy olyan új, természetközeli világnézetről beszélünk a kommunával kapcsolatban, amely a modern (vagyis természetellenes) ember életének mozgatórugója és értelme, a fogyasztás mint elv (természetbarát) antipólusaként született meg.

A tágabb értelemben vett (egyfajta, ha úgy akarjuk, kozmikus) ökológia, külső ÉS BELSŐ természetünk, környezetünk védelmének elve után már csak természetesen következhet a kommuna következő alapelve, a humanizmus. Az elidegenedett – mindkettő, a belső és a külső természetétől elidegenedett – félember saját természetéhez való visszatalálásának kísérlete a gyakorlatban.

A csapat

Egy olyan közösség, ahol az ember szeretete nem valami humbug, szofizma vagy politikai pontszerzés, hanem mindennapi praxis és alapelv. Ahol a figyelem, ami a szeretettel jár kéz a kézben, egyben magunkra és másokra való figyelem, az emberre és a természetre való figyelem. Egy közösség, ahol olyan értékek válnak kézzelfoghatóvá, amelyeket a mai világ vagy kiölt, vagy legjobb esetben üres parolává senyvesztett (vagy éppen a mai posztposztmodern tudós-okoskodós-játék nevében pusztán csak kinevettet), mint a felebaráti szeretet, együttérzés vagy egyenlőség. A kommunában mindenki egyenlő, akármilyen avítt és végső soron nevetséges is lehet e megfogalmazás (ami csak még jobban erősíti az ilyen természetű kommunák mondanivalójának hitelét ma!). Mindenkinek mindenből egyformán van része, és kozmikus felelőssége egyben ajándékozni is mindenből, amije van. Együtt, egymásra figyelve és egymással egyenlően elosztva fogyasztja (és hozza létre) mindenki étkeit, mind biológiai, mind szellemi értelemben: együtt esznek, együtt zenélnek, együtt főznek, együtt kapálnak, együtt fociznak és a többi. Együtt másszák a Hegyet.

A közösség

Boško Mandić mint író, művész harmadik alapelvként a kultúrát ugyancsak természetesen emeli be a történetbe. Boško amellett, hogy elmondása szerint írógépén írja különféle műfajban szövegeit – elsősorban verseket – egy ellenkulturális közegben, a kultúra, a sport, a művészetek minél több megnyilvánulási formáját próbálja kommunájában földolgozni. Az írás, zene, festés, faragás stb. mellett színházzal is foglalkozik. A próbateremnek átformált istállóban kezdeményezése által olyan színházi alakulat működik évtizedek óta, amely a spontaneitás és a játék alapján, performance-szerűen, az újavantgárd színházak szellemében rögtönöz játszva. A társulat több szerbiai alternatív szemle mellett pl. már Párizsban is bemutatta játékát.

A kommuna színtársulata

Nemhiába említettem a spontaneitást és a játékot. Boško szavai szerint ezek működtetik és egyben egyfajta orvosságként, útmutatóként is jelen vannak az elidegenedett ember önmagára találásának folyamatában. Ő ötvenes éveiben levő emberként folyton játszik, focizik, bújócskázik, fut, röplabdázik, hegyet mászik, mert szavai szerint a spontán és játékos aktivitás az, ami a kommuna tevélkenységére jellemző, és az állandó játék a lételeme, az, ami örömet okoz, fölvidít, emberré tesz és fölszabadít.

A művészi aktivitás, ahogy mondja Mandić, vagyis maga a művészet az, ami a szabadság elvén mint legalapvetőbb kozmikus elven alapuló harmóniaként el-, vagyis visszavezetheti az emberiséget – tiszta patakként – önforrásához, önmagához. Ezért kellene megtanulnunk mind a minket körülvevő, mind a bennünk leledző Természetet óvni és ápolni – erre hivatott e brezovicai öko-művészeti közösség is, immáron három és fél évtizede.

Boško Mandić a kommuna alapítása óta három gyermeket felnevelt, és több unokának örvend. Azt vallja magáról, hogy Európa egyik legtehetősebb, leggazdagabb Embere, egy vasa sincs, de egész Európában tömérdek barátra tett szert, sőt Amerikából járnak hozzá vendégként, és nem utolsósorban létre tudta hozni életében álmát, saját utópiáját, misszióját, saját forradalmát: hogy emberből Emberré lett – e kommuna erői által.

Megalapítása óta kb. 25000 vendég-barát látogatta meg a közösséget. Szerbiából olyan állandó, visszajáró barátai vannak e kommunának, mint SlobodanTišma, EnrikoJosif, VladetaJerotić, RužicaSokić, LjubivojeRšumović, ZagaStojanović, SonjaSavić, IrinaSubotić, ŽelimirŽilnik, és SavaBabić.