A hosszú téli estékre

Az első regény egy laza, akciódús mű, a címe Asas árnyékában (Under the Eagle), a szerzője pedig Simon Scarrow Angliában élő középiskolai történelemtanár. Az események i.sz.42-ben játszódnak a Római Birodalom határszélein. A mű főszereplője Quintus Licinius Cato, aki újoncként kerül a II. légióba, ahol kapcsolatai révén azonnal optiónak nevezik ki, ezzel természetesen kivívja társai ellenszenvét. Egyedül közvetlen felettese, Macro centurio bízik meg benne, annyira, hogy magával vigye egy a Rajna partján élő germán törzzsel kialakult nézeteltérés elsimítására, amiből egy véres összecsapás kerekedik, amely során Cato hősiesen helytáll, és kitüntetik. Ám nem sokáig élvezheti a dicsőséget, mert légióját egy ismeretlen feladattal bízzák meg. Felkerekednek és Galliába mennek, ahol kiderül, hogy a még felderítetlen és barbár Britannia meghódítására szervezett hadjárat részesei lesznek. Közben, ahogy az már lenni szokott, megjelenik a nő és vele együtt a szerelem, és ha már az ókori Rómában vagyunk, nem hiányozhat a politikai cselszövés, engedetlenség, lázadás. A nehézségek ellenére áthajóznak Britanniába, ahol egy válogatott kis csapatot, természetesen Catóval, megbíznak Julius Caesar elfeledett kincsének felkutatásával. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy sikeresen megtalálják, ám itt még nincs vége, egy áruló is igényt tart rá, aki rajtaüt a kis csapaton. Közben a hatalmas breton sereg is mozgolódik, élén Togodumnusszal, aminek az eredménye egy mindent eldöntő csata lesz… Talán már ebből is kitűnik, hogy egy izgalmas regényről van szó, mintha egy hollywoodi akciófilm képkockái peregnének le a könyv lapjain. Kis rosszindulattal azt is mondhatnám, hogy a csillagszórók fényénél is olvasható. Mindenesetre arra megteszi, hogy elmondhasd, nem ültél egész nap a számítógép előtt, és a szüleidtől is jó pontokat szerezhetsz, ha könyvvel a kezedben látnak, még akkor is, ha egészen kis energiabevetéssel átfutsz a kb. 300 oldalon.

A második regénnyel egy kicsit komolyabb vizekre evezünk (nem megijedni!). George Orwell 1984 című regényéről már biztosan sokan hallottak. Egy második világháború után írt antiutópiáról van szó, amely elborzasztó képet fest a diktatúrák embertelen világáról (az embertelen szó szerint értendő). A Nagy Testvér állandóan figyel, mindent lát, még az emberek gondolatait is, habár az is igaz, hogy csak keveseknek jut eszébe gondolkodni, és ők is halálra vannak ítélve. Az Angszoc három alapelve: a múlt változtathatósága (minden múltbeli esemény átírása a pillanatnyi helyzet alapján, például azt is le lehet írni, hogy a Párt találta fel a repülőt), a duplagondol (amely lehetővé teszi, hogy a polgárok egyszerre két igazság birtokában legyenek, és a Pártnak megfelelőt hozzák a felszínre, így megtörténhetett az is, hogy Óceánia-szerte spontán hálatüntetésekre került sor annak örömére, hogy a csokoládéadagot 20 grammra emelték, habár 24 órával előbb jelentették be, hogy azt 30 grammról 20-ra csökkentik), az újbeszél (egy teljesen lecsupaszított nyelv, amellyel már nem lehet gondolkodni és lázadni sem, hiszen nincsenek szavak, amelyek az ilyen dolgokra vonatkoznának – nem létezik a „szabadság” szó, tehát nem is lehet vágyni rá). A világot három nagyhatalom uralja: Óceánia, Kelet-Ázsia és Eurázsia. Winston Smith Londonban, az Egyes Leszállópálya (Anglia) legnagyobb városában él, és a Párt külső munkatársaként dolgozik. Próbál lázadni a Nagy Testvér ellen, felveszi a kapcsolatot a Testvériséggel, a lázadók csoportjával, saját gondolatai vannak, a szerelem segítségével még a szabadságot is megismeri. De a Nagy Testvér mindig figyel… A többit a könyvből.

Végül engedjétek meg, hogy egy vajdasági szerző könyvéről beszéljek, hisz ő is a mi kutyánk kölyke (vagy mi a fene), ahogy mondani szokás (vagy nem). Nevezetesen Gion Nándor Mit jelent a tök alsó? című kötetét ajánlanám szíves figyelmetekbe. Giont mi a mai napig szenttamási íróként tartjuk számon, annak ellenére, hogy a háborús időkben az anyaországba emigrált, és életművének egy részét ott hozta létre. Említett kötetének alcíme: Novellák a hagyatékból. Ebből is sejthetjük, hogy olyan elbeszéléseket tartalmaz, amelyek többsége eddig nem jelent meg kötetben, csupán folyóiratokban, napilapokban látott napvilágot. Az elbeszélő kivétel nélkül egyes szám első személyben meséli el a történeteket. Ezzel az első ciklus esetében teljes mértékben kiegyezünk, itt ugyanis naplórészleteket olvashatunk. A problémák később jönnek, amikor az önéletrajzi elemek keverednek egy gengsztertörténet tartozékaival, az alvilághoz tartozó egyének jönnek-mennek a történetekben, és az elbeszélő helyenként festőként jelenik meg, de ennyi simán belefér az írói szabadság fogalmába. A nagy az isten állatkertje mondás igazolást nyer ezekben a történetekben, hisz a szereplők között találjuk Leonyidot, az ukrán bérgyilkost, Brockhauser Emilt, alias Shogunt, Juan Batistutát, vagyis Bátkai Jánost, a magyar származású spanyolországi filmgyárost, Miladint, a Budapesten élő szerb emberrablót, Doncse Szotirovszkit, a macedón költőt, aki jelenleg Bécsben üzemeltet egy pékséget, Pofást, az ínysorvadásos, fogatlan, kocsmai költőt, a bosnyák Rimbaud-t (költő és fegyverkereskedő), Rahmánovics Juszufot, a regényhősből boszniai menekültté vált trógert, aki a mennyben érzi magát, egy vegyészmérnököt, akit csak Fehérhajú Szabadkőművesnek nevez az elbeszélő, stb. stb., és akkor még nem is beszéltem a nőkről meg az író délvidéki magyar honfitársairól. A legszebb az egészben, hogy a novellákat sorban olvasva az egész egy hatalmas masszává alakul, egy regényforma péppé, amelyből akár filmsorozat is készülhetne. Néhány mondat a Nem baleset lesz ciklus Átlósan az utcán című novellájából: „Szerintem a délvidéki magyarság az összmagyarság legpocsékabb nyúlványa… A szolgalelkűség nagyon messzire nyáladzik, a gyávaság pedig még messzibbre.” Ezen el lehet gondolkodni, meg lehet erősíteni, vagy cáfolni.

Remélem, e rövid bemutatásokkal egyeseknek felkeltettem az érdeklődését a művek iránt. Mint láthattátok, a három mű három irányzatot képvisel, tehát mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt. Egyszóval irány a könyvtár, és jó szórakozást!