Kanári kalandokból kikacsintva

A „Kanárin” körülbelül 1,6 millió lakos él.

Gran Canaria szigete a legváltozatosabb sziget az egész szigetcsoportban. Sokszor úgy beszélnek róla, mint egy miniatűr kontinensről, nemcsak a vidék és a környezet változatossága, hanem a klíma miatt is. Gran Canaria a Kanári-szigetek harmadik legnagyobb szigete. Körülbelül 1530km2 kiterjedésű, és nagyjából 700ezer lakos él itt, amely majdnem a fele a Kanári-szigetek lakosságának. Gran Canaria mikroklímával rendelkezik, mivel néha a legmagasabb csúcsokon havat is lehet látni, mikor pár kilométerre onnan tropikus hőmérsékleteket lehet mérni. A Mexikói-öbölből érkező hidegebb áramlat miatt a tenger hőmérséklete kicsit alacsonyabb, mint ahogy az ezen a földrajzi területen megszokott.

Tavaly július harmadikán reggeli téboly a bélcsatornáimban, felfordult álmok kirázása az ágyból, majd utolsó simítások a bőrönd tartalmain. Az izgatottság oka igazán kiemelkedő, ugyanis a Kanári-szigetekre repített el aznap egy óriásmadár Budapestről. Tyűűű! Magam sem hiszem! Ma is Fortunát reggeliztem, kedveskéim, irigylésre minden ok megvan! A szokásos hajnali kómázások és csoszogások helyett hat órakor már szambáztak a latin dallamok, és kattogtak a kasztanyetták a zenelejátszómon át a fülembe. „Riszálom így is, úgy is!” Huhhú! Nagyokat ölelkeztem a széles mosolyaimmal, bedobtam a kávé nevű tökélyt, majd kopp-kopp, indulás!

Forrón tapadtak az autóút szájához a kocsikerekek, felgyorsult pillantásaim pedig falták a kilométereket. Budapest, Budapest, de csodás, de ezúttal nem az övé a dobogó legfelső foka, háhá! A becsekkolás előtt bedobtam egy nyugibogyót a biztonság érdekében. Szó szerint felemelő számomra a lebegés, nagyon élvezem. DE: A füleim lázadnak a légnyomás emelkedés/csökkenés ellen, s az ezt kiváltó „pánikot” simán kiütjük a bogyesszal. Jegy a markomban, a bőröndöm külön lakosztályra vonult, s még egy csöppnyi türelmetlen izgalom a váróteremben. Nővéremmel lessük a gépünket, időben be is fut a drága. Hahóóó, kedves utastársak! Mi mind a Kanári-szigetek kényeztetésének „rabjai” leszünk! Ti meddig? Merthogy mi nem lacafacázunk, KÉT HÉTIG szívjuk az ottani levegőt! Szívjuk a paradicsomot.

Helyünk elfoglalása után kezdetét veszi az ötórás lebegés. Kifelé a hétköznapokból, Tesó! Zúgás, gurulás, székbe süllyedés, fel, fel, vitézek! Barangolás a felhők között, ez már döfi. Milyen magasra nőttünk hirtelen, a mindenit! Hegyek és tengerek fölé kerekedtünk. A látvány lenyűgöző! Levegőt! Áztatta szememet a terebélyes hegyek barnasága. Néhol egy-egy fehér folt is kitűnt, s innen fentről kúp alakú csokis-túrós süteménynek tűntek a természeti képződmények. A hosszú foltokban elnyújtózó víz kéksége melankolikus nyugalmat rajzolt a szembogaraimba. Lézengtek a fejemben a gondolataim, hipnotizált a természet. Szemünkkel folyamatosan követtük a minitévék kijelzőit, hogy képben legyünk, épp melyik ország felhőiben mártózunk meg. Két és fél óra „részegség” után repülőkaja landolt a hasunkban. Ó, mennyire profik a repülőtársaságok szakácsai! Csókolom az ügyes kezüket! Balra a fejet, nini, a táj még mindig nekünk bájolog. Önfeledten fordítgatta felénk különböző testrészeit, változatos arcát. Pózol a kicsike, a mi legnagyobb örömünkre. Hopppá, hölgyeim, tessék visszaragasztani az állukat, folyadék érkezik az agy újraindításához. Üdítő? Tea? Kávé? KÁVÉ! Naná! Mennyei manna, az élet szép. Felhőben kávézni igazán bámulatos. Igen. Ülsz a felhőben, és kortyolod a forró nedűt. Hmmm.

Folytatódik a bambulás az ablakon keresztül. Tesó, csíz, lefényképezlek a repülőszárnnyal, majd egy felhővel. Áhhh, a fülem, beindult a landolás! Még jó, hogy nem vagyok elefánt, akkor biztos jobban fájna. Dumbó ült valaha repülőn? Tizenöt perc. Életem egyik legrosszabb tizenöt perce, no de a célért mindent. Tizenöt perc két hétért, gyerünk, kislány! A fejemben az Ossian tizenöt perce zakatol. Huhhh, ez kemény volt! Uzsgyi a motyókért. Valami gond van az iszlámokkal, de minket lazán átengednek az őrök. Pattanunk a buszba, és fél óráig a szerpentines utakon dülöngélünk. A szálloda Lopesan Costa Melorenas feliratú névtáblája kacsint ránk. Ötcsillagos, de szerintem nincs annyi csillag, amennyit érdemelne. Egy újabb ok arra, hogy a kőművesek előtt megemeljem a kalapom. A hotel udvarában zsenge pázsit mellett sorakoznak az integető pálmafák. Trópusi növények sokasága hajlong lábaink elé. De szépek vagytok, gyerekek! A hotel halljába lépve még nagyobb az ámulat. Minden a legnagyobb „spanyolosságban” tündököl. Alaposan kimunkált, színes falfestmények, díszes csempék kúsznak alattunk.

A recepciónál egyszerre hárman állnak rendelkezésünkre gigamosollyal. Kb. úgy el vagyok képedve, mint Esti Kornél a számára legelőkelőbb szállodában. Buenos días, mi még jobban örülünk! Kulcs, széf, csomagok, ohhó, micsoda poggyászfiú! Tágas, hangulatos szoba, óriási tükör a fürdőben. A legcsudább a nagyítós tükör, amiben még hatalmasabbakat grimaszkodhatok. Mikroszkóppal végigvizsgáltuk a szobát, majd nyitány a teraszra. Két kis szék asztalkával, már csak a füstölő hiányzik. Egy pálmafa őrzi majd két hétig az álmainkat a terasz mellett. A kilátás a szálloda egyik parkolójára néz. Különösmód semmi hangzavar, ez a nyugalom parkolója lehet.

Fogd a kacsóm, Tesó, szaladjunk az Atlanti-óceánhoz! Szoknyám fodrai kacagnak a könnyedségtől. Na, most van igazán nehéz dolgom: Hogyan is tudnám érzékeltetni azt a csodát, ami elém tárult?! Túl kicsi vagyok a gyönyör súlyosságához. A szálloda udvarában három kacskaringós medence feküdt a pálmafák alatt. Szökőkutak, padok, napágyak ücsörögtek a helyükön. Az egyik medence messziről nézve egybeolvadt az óceán kékjével. A másik két medence között egy kis barlang állt, ami előtt mesterséges vízesés csobogott. Néhányszor átszökdeltünk a barlangon, majd az Atlanti-óceán karjaiba vetettük magunkat. Borulj a nyakunkba, óceánok gyöngye!

Örömkönnyek lepergése a vajdasági arcon, tömény érzés szívtájékon. Hosszú sétány napozik a szálloda és a végtelen kékség között, majd kő- és sziklacsaládok sokasága vezet a hideg vízbe. Megmártottuk lábikráinkat, végigsimítottuk az óceán néhány hajtincsét, és elbattyogtunk vacsorázni. A pozitív döbbenetet csak a hidegtál mosta le rólunk. Mivel későn érkeztünk, lekéstünk a vacsoráról, így a fóliával lezárt hidegtálak vártak minket. A paradicsom papírízű volt, a felvágott pedig gumi ízvilágát idézte. Viszont a gyümölcsök nagyon csinosak voltak, így el is csentünk a szobánkba néhány kilónyit az ürességtől kongó étteremből. A tusoló felavatása csantavéri módra, néhány elejtett grimasz a nagyítós tükörben, jóéjtpuszi a pálmafánknak. Spanyol álmokba hajtottam a fejem, reggel spanyol csipákat mosok ki a szememből. Mindenemet átjárta a mediterrán övezet, holnap pedig még jobban belefolyatom magam. A legközelebbi randevúnkkor már egy árnyalattal barnább leszek, oda süss!