2012. február 1.
Képvarázslók
A horizonton a Nap immár alábukott, angyalszárnyon érkezik a mindent jótékonyan beborító Éj. Mély lélekzet – füstölőt gyújtok Neked, szantálosat, ülj le, ide az asztalomhoz, előtted gőzölög már a csésze illatos tea, a kezed itt felejted, hogy ujjheggyel elérhessem, cirógathassam. Hunyd le a szép szemedet, ez a Csend most csak a Tiéd és az enyém. Mint csendes víz vagyok a partjaidnál. Apadjon a gond, az éber Álom dagálya lassan betölti a Világodat a szemhéjaid mögött. A magas falak elenyésznek, a kapuk nyitva. Adok erőt, hogy be tudj lépni, Kedves.
Itt jó és puha és meleg és biztonságos. Feledd a gondot. Nem eshet örökké… s bármily hihetetlen: az éj elmúltával a Nap is újra feljő: maga a fényes Phoibos fog köszönteni holnap reggel.
Kölyökkorom legfőbb gondűzői a képregények voltak. Elsősorban az Asterix Szórakoztató Füzetek. Annak ellenére, hogy mindig is sajátos módon voltam vizuális típus, és az írott szöveg alapján tisztábban láttam a világomat, szemhéjam alatt megkomponálva a képeket, a francia szerzők mesés (kép)kalandjainak mégsem tudtam ellenállni – nem beszélve Kopeczky László varázslatos fordításáról! Lenyűgöztek a történetek, egy életre a rabjukká váltam, bevallom, ma is szenvedélyesen vonzódom hozzájuk.
Ebből persze egyenesen következett a gyűjtőszenvedély. Bősz licitek folytak a suliudvaron, az igazi fanatikusok – egymásra rálicitálva – a sokszorosát is megadták az aktuális hivatalos árfolyamnak egy-egy régi darabért – egyik ámulatból a másikba ejtve a tulajdonost, akinek a képregény csak egy újság volt, egyszer, esetleg többször elolvasva végül a gyújtós között végezte volna nyilván. Nos, a szűkebb pátriánkban kiadott negyvennyolc darabot (Asterixek és Talpraesett Tomok jöttek ki a nyomdából felváltva) teljes egészében ilyen farkaselszántsággal sem sikerült a mai napig kigyűjtenem. Mivel mára már az összes olyan személyek kezében van, akik kincsként őrzik – mint ahogy az is! –, csak elvétve lehet ráfutni egy-egy darabra, és persze csillagászati áron. A Kopeczky-fordításoknak Magyarországon is kultikus státusuk van. De a szenvedélyem megmaradt: sírig tartó szerelem ez – és teljesen monogám! A többi képregénybe éppen csak belekóstolok nagy néha.
Mindezt annak apropóján meséltem el, hogy Szabó Palócz Attila barátunk jóvoltából indult egy rovat a Képes Ifiben, ami a képregényekkel foglalkozik (a mai számunkban a második részt olvashatjátok), s amit magam is teljes szívvel támogatok. Attila valóban igazi fanatikus képregényfaló és -gyűjtő, nagy szakértelemmel fog mesélni Nektek a témáról a Sztripper rovatban. Bízom benne, hogy a képi kultúra századában a képregények is másodvirágzásukat élhetik meg, újabb és újabb hódolókat szerezve. Különösen azok, amelyek igényesen rajzoltatnak meg, s nem utolsósorban a szövegeik is szépirodalmi nívón íródnak.
Egy-egy nehéz nap estéjén főzz magadnak egy finom teát, a tévét felejtsd kikapcsolva, fészkelj bele a kedvenc foteledbe, és lapozz fel egy szórakoztató füzetet. Hagyd, hogy a képek és a történetek elvarázsoljanak, magukkal ragadjanak egy mesés valóságba. A stressz, a gondok megvárnak, Barátom, vagy talán el is enyésznek, mire a képregénybeli kalandok végére érsz…
