Nálunk is ugyanúgy gurul a labda

AKIKRE ÉRDEMES FIGYELNI

Sokakban felmerülhet a kétely, hogy a vajdasági magyar fiatalok az elhivatottság, az alapos szakmai felkészültség ellenére sem tudnak a hazai futball-ligákban könnyen elhelyezkedni, nemhogy még külföldön próbáljanak szerencsét. Nos, én úgy vélem, hogy a kérdés megválaszolásáig félre kell tennünk a „minket, magyarokat még az ág is húz” hozzáállást, és csupán az egyéni példákra kell hagyatkoznunk.

Aki kicsit is jártas a szerbiai labdarúgásban, annak nem kell bemutatni a fővárosi OFK Beograd csapatát, amely patinás alakulat a Jelen Szuperligában vitézkedik. Bizonyára sokan meglepődnek majd azon a tényen, hogy a hajdújárási Takács Tamás jelenleg az ő mezükben fut ki hétről hétre a pályára, gólokkal hozzájárulva a fővárosi alakulat sikereihez (2-2 találat a ligában és a szerb kupában). Továbbá a nagyszerű bizonyítványhoz hozzátartozik, hogy az OFK Beograddal két rangos U21-es tornán is részt vett, Hollandiában és Oroszországban, többek között olyan nagy múltú egyesületek korosztályos csapatai ellen játszva, mint a Dinamo Moszkva, az Everton, a Freiburg vagy a Villarreal. Ráadásul Tamásnak a holland tornán még a gólkirályi címet is sikerült megszereznie! Az pedig, hogy a hollandiai első ligás Twente csapatánál edzhetett kétszer 10 napot, már csak hab volt a tortán. Külföldi játéktapasztalatok terén a többi, általam kérdezett vajdasági focistának sincs oka a panaszra. A zentai Pócs Tamás elmondása szerint nevelőegyesületével, a Zenta Labdarúgóklub csapatával sokszor vett részt külföldi tornákon (javarészt Magyarországon). Jelenleg Szegeden tanul, és kilátásban van egy ottani klubban való szereplése. Ikotin Gábor temerini focista is a sikeres külföldi tornákat emelte ki beszámolójában, több turnén védte már eredményesen a kaput. A hálóőr első magyarországi állomása a Videoton Puskás Akadémia volt, jelenleg pedig az NB I.-es Kecskeméti TE mezét ölti magára, a magyarkanizsai Domonkos Csaba társaságában. Utóbbi védekező középpályásként az első csapat tartalékjai között játszik. Végül, de nem utolsósorban a tóthfalusiBata Csongorral szeretném zárni a sort, aki a maga 19 éve ellenére már szinte veteránnak számít a magyarországi labdarúgásban. Természetesen nem az elfújt szülinapi gyertyák száma teszi őt azzá, hanem az, hogy immáron a negyedik csapatában játszik. A középcsatár jelenlegi klubja az első ligás Paks FC, ahova fél éve szerződött.

Domonkos Csaba

KÜLFÖLDI KONTRA HAZAI FOCI

A focisták élménybeszámolói szinte egybehangzóan arra mutattak rá, hogy a külföldi játék gyorsabb, dinamikusabb. Interjúalanyaim véleménye szerint itthon nem a tudással van a fő probléma, inkább a mentalitáson kellene változtatni. Bata Csongor szerint külföldön valóban „Gyorsabb a játék ritmusa, azonban alapképességekben nem múlták felül az itthoni csapattársaimat.” Ha kifejezetten a játékstílust vesszük górcső alá, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a külföldi csapatok valamilyen szinten esztétikusabb, szebb támadófocit játszanak, talán a hozzáállásbéli különbségeknek köszönhetően. Domonkos Csaba szerint „a magyarországi játék technikásabb, a támadófutballra épül, míg otthon a defenzív játékot preferáló csapatok vannak többségben”. Ikotin Gábor szavai szerint pedig: „otthon több a párharc, keményebbek a játékosok”.

Sokan kilátástalannak vélik a vajdasági magyar focisták helyzetét, és meg vannak győződve arról, hogy kár ebbe a népszerű sportba túl sok energiát fektetni, mivel úgysem érhetnek el kimagasló sikert, de szerintem a fent említett példák az ellenkezőjét bizonyítják. Igazat kell adnunk a közmondásnak, miszerint mindenki a maga sorsának a kovácsa, igenis sokat számít a hozzáállás, a sikerbe vetett hit, és a pályán kiszenvedett minden egyes izzadságcsepp előrelendíti a leendő focistákat a magasabb cél felé.

Takács Tamás (fehérben)