Egy délután Belgiumban – mézeskalácsházak márpedig vannak!
Brugge – Jézus vérének őrzője
Mint mindenhol ilyenkor, Észak-Európa országaiban is karácsonyi és újévi vásárok váltják egymást. Mivel a helyi már a megszokott kategóriába tartozik, gondoltunk mi is egyet a lakótársakkal, és kiruccantunk Belgiumba. Nem adjuk ám alább, Brugge-be (e.: Brűzs) mentünk, amit joggal neveznek Észak-Európa Velencéjének. Csatornák szelik át, a belvárosa mintha egy sziget lenne, és ugyanez szinte teljes egészében az UNESCO világörökségének a része. Szerencsénkre autó is akadt, így a tömegközlekedés csodáinak taglalásától ezúttal megkímélem a kedves olvasót. Már csak a GPS fantasztikumai maradtak. Az sem kihagyható élmény, hogy végre az ember lánya észre sem veszi, hogy átment egy országhatáron. A szélmalmok sora és mindössze egy tábla jelzi, hogy üdvözölnek mindenkit Belgiumban. Az autópálya után úttalan utakon (szó szerint lehet érteni) vándorlunk a térképet helyettesítő kütyünek köszönhetően annak reményében, hogy egyszer csak feltűnik a középkori város. Néhány ló és tehén is utunkba akad, bár meglepetést inkább az okozott, amikor a lónak és lovasnak volt elsőbbsége a bekötőúton… Tényleg…
És láss csodát! Feltűnik Brugge és a városfal, Flandria zászlajával díszítve. Nosza, keressünk parkolót (lehetőleg ingyenest, minek fizetni, ha nem muszáj). Siker elkönyvelve, mehetünk az utcákat róni! Ez természetesen nem egyszerű, hiszen ahányan vagyunk, annyi fényképezőgép is található, és mindenki eltökéli, hogy minden egyes pillanatot megörökít.
A belváros felé közelítve feltűnik a Miasszonyunk-templom, amelynek kőtornya Európában a legmagasabb. Itt található Michelangelo egyik szobra is, a gyermekét tartó Madonna, amely az 1500-as évek elején került a belga csodavárosba. Beérve a városba bizony rá kell jönnünk, hogy igenis létezik színes város és mézeskalácsházak! A csokoládé és a csipke országában ez nem is lehetne másképp. Valószínűleg az építészetre ki szerették volna vetíteni mindkettőt. Színesebb várost még szándékosan sem építhettek volna (bár nem állíthatjuk, hogy ez nem volt az). Díszbe öltözött a kicsiny falu, turistákat várnak. Van ám karácsonyi vásár, lehet hintózni, forralt bort inni és sült kolbászt enni. Persze ellenállni ezen élvezeteknek nem lehet.
A csípős mustáros európai hot dog után új erőre kapva véletlenül botlunk bele a városházába. Mint egy mindent uraló épület emelkedik a téren! Ez a mézeskalácsváros legrégebbi gótikus épülete. Időutazáson veszünk részt, hidacskák kötik össze az utcákat, sikátorok, macskaköves utcák. Ebbe az időutazásba és a hangulatba időnként belerondítanak a (vélhetően) román cigányzenészek, akik a városháza mellett húzzák fura kinézetű hegedűjükön és egyéb hangszereiken.
Kihagyhatatlan látnivaló: a Szent Vér-bazilika. Itt őrzik ugyanis Jézus vérének egy cseppjét. A legenda szerint a Szent Grál kehelyben felfogták Krisztus vérét. Valószínűleg Flandria grófja, I.Balduin hozta Brugge-be a 12. században, aki keresztes lovag volt. Maga a hegyikristályból kialakított tartály is ebben az időben készülhetett. A fiolában egy textildarab is van, amelyben a szent vér található. A fiolát egy emelvényen meg is lehet tekinteni, hozzá is lehet érni. A tartályt állítólag nem nyitották ki, amióta a városba szállították. Hogy valóban Krisztus vérét őrzi-e, avagy sem, azt már mindenki döntse el hite szerint. Minden évben a mennybemenetel napján körmenetet is rendeznek, ahol bemutatják a Szent Vér ereklyét. Ám ha valakinek esetleg arra visz az útja, semmiképpen se hagyja ki az említett kápolnát. Szépsége lenyűgöző, és Jézus véréhez sem érhet hozzá az ember mindennap. Belépés ingyen és bérmentve, adományt természetesen elfogadnak. Dicséretes, hogy Jézus véréből nem akarnak üzletet csinálni, de ez már csupán a magánvéleményem. Gondolom, elég turista látogat el évente és hagy ott néhány eurót, hogy vígan eltarthassák magukat belépődíjak szedése nélkül is. A városban egyébként nagyon sok kereszteslovag-motívumot látni, szuvenírboltokban is lehet kapni kicsi kereszteseket.
Méltán érezheti magát az ember időutazónak. A kacskaringós, macskaköves utcákat róva és a csatornákat látva felelevenedik a középkori Flandria. Elrobog előttünk egy-két lovas kocsi is, egyiken a hajtó mellett még egy kutya is helyet foglal. Csipke- és csokoládéboltok sorakoznak egymás mellett, viszont nem olcsó mulatság megvenni egy-két ilyen ereklyét. Egy 12 bonbont tartalmazó kis dobozkáért 50 eurót kérnek.
A kis mézeskalácsvárosban a legjobb céltalanul bolyongani, hiszen így lehet felfedezni a kis utcácskákba rejtett vendéglőket, a belga sörözőket, az icipici hidakat, rácsodálkozni a házakra, amelyek udvarán folyó van. Nem véletlenül volt Brugge 2002-ben Európa kulturális fővárosa. Középkori szellemét, csodás épületeit mindmáig megőrizték. Felemelő találkozása ez a múltnak és a jelennek.
