Egy fantörpikus film

Tudniillik, az történt, hogy Törpapa, Törpilla, Ügyifogyi, Okoska, Dulifuli és Vitéz (ez utóbbit a film kedvéért kreálták), miközben a csúf, gonosz Hókuszpók elől menekültek, egy örvény jóvoltából mesebeli erdejükből egyből a nagybetűs New Yorkba csöppentek. A véletlen összehozza őket a Winslow házaspárral, akik, bár elsőre kissé megrettennek a jövevényektől, gyorsan szívükbe és otthonukba fogadják őket. A problémák ott kezdődnek, amikor Hókuszpók is átlépi az örvény kapuját, s azon van, hogy – régi szokásához híven – elkapja a háromalmányi nagyságú manókat. Viszont a Törpök kalandos útját nem csak ez nehezíti. Mint kiderült, Törpapa számításai alapján nincs sok idejük hátra, hogy az örvény újból kinyíljon, s nekik vissza kell jutniuk Aprajafalvába, ha lehetséges, Hókuszpók nélkül.

Nos, ezt is megértük! Hupikék Törpök 3D-ben! Hisz ők is fejlődnek a korral. Raja Gosnell kiváló ötlete sikert hozott a készítőknek, nem is csoda, egyrészt azért, mert mégiscsak egyedülálló karakterekről van szó, másrészt pedig, ha egy olyan rendező kezébe adják a forgatókönyvet, aki nem kis bevételeket magáénak tudható alkotásokat dobott piacra (Gagyi mami, Reszkessetek, betörők!3.), akkor a siker reményeink szerint (akadt már kivétel) garantálva van.

Amikor azt írtam, hogy a hupikék lények is fejlődnek a korral, nemcsak a film minőségének emelésére gondoltam, hanem magukra a törpökre is. A főbb szereplők jellemrajza rendkívül kiélesedett, amire egy egész estés film bemutatásánál szükség is van. A rajzfilm korában (…amikor én még kissrác voltam…) Ügyifogyi az volt, amit a neve is jelez, ügyetlen és kétbalkezes. Törpilla bája még rajzolva is elvarázsolt. De amit a film alatt láttam, az különös lények kivételes emberi tulajdonságokkal. Már érzéseik, gondolataik, véleményük van, melyeket ki is mondanak, ha kell. Távol áll tőlük a hazugság vagy a színjáték (lásd Ügyifogyit, aki mindig bevallja, ha valamit elront). Viszont a megértés is fontos ismérve a törpöknek (az említett törpöt a sokadik maga által okozott bajból is kihúzzák társai). Szemléletem lehet, hogy csak az idő múlásával változott meg, de eme változások hozzájárultak ahhoz, hogy a Hupikék törpikék kiváljon a rajzfilmek világából, és meghódíthassa a mozivásznat.

A törpök karaktereivel egyenrangúan illik bele a képbe a három emberi szereplő is. A Winslow házaspár az átlagemberek tökéletes példája. Gyermekük lesz, ami az anyát teljesen magával ragadja, az apa viszont karrierista, s a törpikék nélkül talán nem is látja be, mekkora hibát vét azzal, hogy a munkájára koncentrál az ultrahang és az első rúgások helyett. Kissé sablonos, de helyénvaló húzás, hogy a „jövevények” és a „vendéglátók” kölcsönösen segítenek egymásnak.

Oh, és ne felejtsük ki Hókuszpókot sem. Először adok pluszpontot egy negatív szereplőnek, de ez a csúf, aljas, minden hájjal megkent varázsló, aki állandóan belekontárkodik a békés törpök életébe, valójában egy nevetségesen gyermeteg és egy cseppnyit sajnálatra méltó figura. A macskájától, Sziamiaútól előbb rémülnék meg, mint tőle! Hank Azaria játéka többszörösen viszi a pálmát, de nemcsak neki, hanem a maszkmestereknek is hálát kell adni, így Hókuszpók igencsak élethűen köszönhetett vissza a mozivászonról. Maga a karakter egyetlen hátulütője, hogy rettent hasonlít az Éjszaka a múzeumban2. Kah-Mun-Rá fáraójára. De az is lehet, hogy csak a beszédhiba miatt érzem, hisz mindkettő esendő alak, s Hank remek alakításai közé sorolható.

Bill Boes munkáját emelném még ki, a varázslatos erdő és a nagyváros közötti kontrasztba remekül beleillenek az animált figurák, a látvány tehát elérte célját.

Negatívumként két dolgot említenék: az első (bár lehet, hogy csak nekem tűnik úgy): nem találkoztunk már ezzel a történettel valahol? Részint plágiumgyanús, nem? Furcsa lények jelennek meg egy hétköznapi család otthonában, ahol a ház férfi tagja erősen karrierfüggő, s hogy egymást kimentsék a csávából, kompromisszumra jutnak, amíg szubjektív problémájuk meg nem oldódik. A különbség csupán annyi, hogy anno három mókus szállta meg David lakását…

A másik, amely bennem igen mély sebet ejtett, nem más, mint egy logikus kérdés: hogy lehet az, hogy a világ leghíresebb és legkedveltebb törpjeit, a hupikék törpikéket a film karakterei nem ismerik? Hiszen ők generációkat szárnyalnak át! Peyo 1958-ban teremtette a kis kék lényeket, melyek hol képregényben, hol rajzfilmfiguraként, hol pedig videojátékban köszönnek vissza. És őket nem ismeri sem Patrick, sem Grace? Szerintem ennyi információ még belefért volna a történetbe, és változtatni sem kellett volna rajta sokat (max. az ismerkedő jelenetből lecsípnek egy-két percet).

Nos, mindent egybevetve a Hupikék törpikék 3D megérdemli a tapsvihart, sikerült beírnia magát a nagykönyvbe. Bizakodva várhatjuk a következő epizódot, ugyanis már tervezik a törpök kalandjainak folytatását, amely várhatóan 2013-ban kerül a mozikba. Reméljük, az nem kerül a bukott második részek szégyenlistájára, mint megannyi elődje.