2012. február 8.
Felhőágyúkat a falakra!
Ha azt mondom, nem eshet örökké, az tetszik Neked. Ha viszont azt jelentem ki, nem süthet a Nap sem egyfolytában – az már sokkal kevésbé. Pedig a kettő ugyanazt jelenti.
Most havazik. Csend van és béke és halál. Az Isten mosolya képtelen áthatolni a vaskos felhőpaplanon. Tiszta érzés. Volt a mai nap folyamán egy olyan pillanat, amikor egyszerűen nem hittem el, hogy valaha is véget fog érni ez a tömegsírt építő hóesés. Önzőmód magába kebelez minden színt, de a többi érzéket is eltompítja.
Most fehér.
Most fekete.
Ebben a hangulatban persze könnyen megfogan a gondolat: A mi hangunk meddig fog még hallatszani? S egyáltalán: meddig hallatszik el most is? Nem vesznek bennünket komolyan talán? Vagy egyáltalán nem is figyelnek ránk? Mert az egyik pártocska azt állítja – joggal –, hogy a másik rátenyerelt a helyi médiára – nincs szabad sajtó! No de hol van ilyen egyáltalán?? –, és ez a média (gyáván) hallgat. Behúzza a fülét – a farka meg már el is kopott talán. (A csóválástól?) Hát, nem tudom… Azért időnként úgy tűnik, mintha egyik-másik „bácsi” és „néni” mégis idefülelne egy kicsit… Ki tudja, lehet, egyszer csak a hatalom ide is el fogja tolni minden merész szájat betapasztani próbáló párnás tenyerét.
Tegyünk akkor egy próbát: Kezdj el hatalmasan kiabálni, Barátom! Ordíts! Bátran harsogd bele a Világba a véleményedet! Ríjad, hogy: nagyon fáj! Vagy boldogan, hogy: nagyon jó! Lényeg, hogy őszintén és erősen, teli tüdővel, hogy a felhőkulisszák széthulljanak, a hótorlaszok leomoljanak, aminek törnie kell, hadd törjön! Pokolba az apátiával, a belenyugvással, belefásulással, ordítsd szét ezt a búval bélelt, hipokrita, anyagba belekényelmesedett Világot, és ha tenyér merne közeledni a szád felé, harapj bele, hogy attól kolduljon, az anyja keservét neki!!
Táncoljunk, majd én húzom a talpalávalót.
..........
Na, így járok én, ha sűrű hóhullás takarja el a Napot – és még a Tündérem gyöngykacagása sem ér el hozzám hosszú órák óta, bizony… Rám férne már némi immunerősítő főzet talán… vagy csak egy kis napsütés?
Megkapom valaha is…?
Ahogy leírtam a nevét, azonnal megkaptam… Ha a derűt egészen vastagon lepi is be a hópaplan – elég egy kis varázslat, csipetnyi szeretet, és beindul az olvadás. A megfelelő helyeken legalábbis azonnal. Köszönet…
Készülj hát, Barátom a tombolásban, egy Nagy Közös Tavaszvarázslatra!
Addig is túl sokáig ne tartsd kinn az orrodat, röpködnek a mínuszok, a pingvinek leszédülnek a villanydrótról, a jegesmedvék meg ököllel verik a homlokukat, amiért mostanában folyton a globális felmelegedésért felelős személyeket szidták. Csücsülj inkább a jól befűtött szobában – és lapozz: szerda van, utazz velünk ismét. Amerikába, egy „fekete-fehér” esküvőre? Vagy a most valószínűleg szintén dermesztően hideg Skóciába? Brrrr… Bár, mért is ne? A rosszabb a rossznak gyógyszere, haha. Azért most a Kanári-szigetek mégis jobban hangzik, ugye… De válaszd a Toxic Trace zenéjét, Terék Anna lírain borzongató, esőáztatta Budapestjét vagy akár a zentai diákok környezetvédelmi témájú kiállítását úti célnak: mi kellemes hátszelet kívánunk hozzá!
