2012. február 17.
Olvassz!
Mint csendes víz vagyok a partjaidnál. De jaj, ha nem érzed meg a felszín alatt a háborgó mélységet…
Kiért öltözött fel így ez a fagyott világ? Megdermed lassan már a Gondolat is vajon? Hová, mely eldugott barlangba húzódtál vissza, Barátom, hogy pisszenést sem hallok irányodból? Bundádat a füledre húzva csendesen elszenderedtél, mint a mormota, s téli álmod szépséges, megadja a Teljességet, pótolja a fejünk felől ellopott Napot is talán? Őrized a barlangodban a tüzet, magadban a lángot, bízol még a Kikeletben? Ha nem is látlak egy ideje, eljut még hozzád a hangom?
Hócsipkébe öltözött jeges angyal lejt végig a fagyott utcákon, és bizony megdermed bennem lassan a Gondolat is.
De a tükörsima, látszólag már teljesen beállt felszín alatt háborgó mélységem soha nem hagyja befagyni a vizet partjaidnál – az Érzés lángja egyszer csak felperzseli a Földanyára telepedett sűrű felleget, széjjelrobbantja a hideg hókulisszát, tűz, te gyönyörű, tűz, te megtisztító, hej!
Rege rejtöm… bízz a Tavasztündéredben, itt jő már, kacagva és kotyogva, most fordul be a sarkon, már nem sokat kell várni rá, érzem, közelít! Entüzével segít felolvasztani a fagyba hulló Elmét, táplálja a Szív tüzét már a távolból is… Fülem a barlang falára tapasztom, hallgatózom, mi lesz az első szó, mit csak nekem súg, amivel a tavaszvarázslást elkezdi majd… cs-ssss… csillámporod szórd ki menten, szállj a szélnél sebesebben, hopp!
Enyhe narancsillata máris ideérzik, már csak néhány perc, kitartok…
Szóval? Merre jártál, Barátom, amíg nem találkoztunk? Ki lehet bírni iskola nélkül két hétig? Haha. Buta kérdéseim vannak, tudom. No, csak arra gondolok: sikerült-e azért tartalmasan átvészelni ezt a kényszerszünetet? A lényeg pedig, hogy ismét itt vagyunk és együtt vagyunk!
Lezajlott azóta egy helyesírási verseny is, nagyon helyes!, erre is ügyelnie kell valakinek, hiszen nem lehet mindenkinek egy Katija, mint nekünk itt a szerkesztőségben, aki időt, energiát nem spórolva szorgosan gyomlálja a sok-sok firkász legtöbbször nem éppen makulátlan ágyásait. Tanuld hát meg rendesen a helyes nyelvhasználatot, ha már adott a lehetőség – mert foglalkozz majd bármivel is a jövőben, ne hagyd, hogy ennek hiánya miatt bárhol is megítéljenek.
Icipicit persze kitérünk a Valentinra is, Emesénknek hála, aztán egy újabb – sokoldalú – művésszel is megismerkedhettek Megyeri Emőke jóvoltából, Lénárd Róbert egy Almodóvar-filmen keresztül mutat rá a Mester lassú színeváltozására, Bíró Timi tovább utazik Veletek a Kanári-szigeteken, Dobroka Szandinak köszönhetően megismerhetitek John Lennon eddig talán rejtettebb oldalát, Takács Rajmunddal havat hányhattok – hogy képes valaki ilyesmit meginni?! Hehe –, Szőke Timi az erőszak vizein evez ezúttal, Annus Szabi viszont egy izgalmas továbbtanulási lehetőséggel kecsegtet a fiatal művészlelkeknek. Sárosi druszája pedig a magyarországi felsőoktatási törvényt belezi újra kíméletlenül. Aztán végül – de nem ááám utsósorban, bizony! – Szerda Zsófival elmerenghettek az Élet nagy és az élet kicsiny dolgain, ámen. Meg persze még sok-sok más. Ahogyan tőlünk megszokhattátok.
Derűs olvadást mindenkinek, minden szívnek!
