John Lennon kulcsa az univerzumhoz
Néhány napja nem kis megrökönyödésemre egy kétszemű láb, egy magányos birka, egy rugós nyakú szögletes kutya, egy sétáló emberi fül és egy péniszmadár fogadott a Reökben (Regionális Összművészeti Központ) Szegeden.
„A képzőművészetet első szenvedélyének tekintette: jóval azelőtt kezdett rajzolni, hogy megvette élete első gitárját.” Ennek tudatában indultam útnak – a harminccentis hó ellenére – a The art of John Lennon kiállításra. Az ott töltött majdnem két óra alapján azt kell mondjam, a következő hónapokban érdemes Szegedre látogatni, hiszen John Lennon ujjlenyomata tényleg a városunkban jár. A pontos koordináták: Reök-palota, Tisza Lajos körút 56.,Szeged.
A kiállítást Michael Andreas Wahle-nek, egy lelkes gyűjtőnek és Beatles-rajongónak köszönhetjük, aki néhány hónapra gyűjteményét a Reöknek kölcsönözte. Ügyes kis válogatás ez… Át lehet rajta futni húsz perc alatt, mondván, „ott voltam, láttam, nem volt rossz”. De – ahogy én is tettem – el lehet tölteni másfél-két órát is a három teremben. Nevezhetjük ezt beépülésnek, elmélkedésnek, de időutazásnak is. Főként időutazásnak.
Első terem, első kép balra: John Lennon egy ajtónak támaszkodva bámul a távolba, előtte száguldó emberek – „Jürgen Voormer volt az első fotós, akinek sikerült a Beatles szépségét és szellemét megragadnia” – olvashatjuk Lennon véleményét a fénykép készítőjéről. Az ügyesen felépített kiállítás néhány fotóval vezet át a kinti világból a lennoni világba: Lennon napszemüvegben, Lennon napszemüveg nélkül, Lennon az együttessel, Lennon pózolva, Lennon hétköznapi szituációban… Na de tovább, tovább, bele a közepébe. Hiszen ezért jöttünk.
.jpg)
„John Lennon rajzai. Ezeknek nagy részét saját lemezcégének levélpapírjaira firkantotta. Cynthia Lennon, az énekes első felesége adta el őket.” Igen, jól értjük: egyszerű skiccekről, rajzokról van szó. Mintha most téptük volna le egy jegyzettömbről a lapokat, itt vannak teljes valójukban, mintha pár perce firkantották volna le őket. Egyszerű, egy vonalból álló, tussal vagy ceruzával készült rajzok, olyanok, amiket unalmunkban firkáltunk gimiben a matekfüzetbe. De ez más, hiszen John Lennon agyszüleményeiről van szó. Nevezhetjük őket hóbortosnak, betegnek, de akár zseniálisnak is, hiszen Lennon világában a kutya lehet százlábú, szögletes, de rugós nyakú is. A lónak két lába van, akárcsak az emberi fülnek, a többarcú kreatúra a karján sétálgat, a Péniszmadár pedig egy madárlábakon közlekedő pénisz.
Lennon nem csak „firkált”, három évet töltött a liverpooli képzőművészeti akadémián, és rajztehetsége valós, a zene mellett ez volt a másik szenvedélye. Mindez leginkább a The First One, a Bag One és a This is my story című sorozatokban mutatkozik meg, amelyekben grafikái már nem bizarr lényekről és doromboló macskákról szólnak, hanem életének fontos pillanatairól. Legtöbbjük a feleségével, Yoko Onóval töltött napjait vagy – mint a War is over – a háborúellenes gondolatait örökíti meg.
Andy Warhol és Lennon találkozása, az énekes arany- és platinalemezei, számos Lennon-relikvia, valamint néhány sokkoló plakát is helyet kapott a tárlaton.Így például Ono 1981-ben kiadott első, Season of glass című önálló lemezének borítója is, amely egy pohár víz és egy véres szemüveg kettősét ábrázolja – a néző Lennon véres szemüvegén át tekinthet ki a Central Parkra. A hatást fokozva pedig a plakáttól jobbra Lennon egy fotón teljesen meztelenül, embriópózban öleli a felöltözött feleségét, Yoko Onót. Utoljára. A már ismert történet szerint ugyanis az énekest a fotó elkészülte után néhány órával gyilkolták meg.
Szívem szerint kicsit átrendezném a kiállítást, és a Lennon-relikviákat helyezném az első terembe. Van ugyanis egy kulcs a kiállított tárgyak között, amit szerelmétől, Onótól kapott. Ez az üvegkulcs nyitja az univerzumot. Talán minden látogató kaphatna egy másolatot belőle, mielőtt belép… A The art of John Lennon kiállítással megismerhetjük az énekes másik arcát, és ha időnk és fantáziánk engedi, egy rövid utazást tehetünk a lennoni időkbe, ha nem is azzal a bizonyos tengeralattjáróval, de gyalogszerrel biztosan.
Fotó:www.delmagyar.hu
