Hóhányás

Igen, elérkezett a várva várt pár nap, amikor büszkén és feszülő kebellel vesszük tudomásul, ha hóhányónak neveznek bennünket – a nem várt téli áldásnak köszönhetően. Felejtsük el tehát a korábbi lesajnáló legyintéseket és egyéb mögöttes tartalmakat, s tekintettel a helyzet súlyosságára, legyünk igazi hóhányók (ez kb. annyit tesz, mint a kőkemény spíler).

Nos, az első lépés, hogy ne viselkedjünk oktondi strucc módjára, s húzzuk ki a fejünket a homokból, vagyis a hideg elől menedéket nyújtó meleg szobából, és nézzünk szembe civilizációnk aktuális ellenségével, a hóval.

Mi is az a hó? Persze az okosak kapásból tudják a választ, fehér, hideg, és belepi a kutyát. De mivel a Discoveryből tudjuk, hogy igazi okostojás csak az lehet, aki mindennek utánanéz, íme:

– A hó 0 °C alatt képződött csapadék, amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek.

Hátunk közepén jön már ki a bölcsesség, miszerint az eszkimóknak több mint tíz szavuk van a hóra. Legyünk megértőek, nem az északi fény és a fókazsír ment szegényeknek az agyára, s nem is unalmukban találnak ki új elnevezéseket, hanem kedvenc téli csapadékunk valóban változatos, aminek felismerése életbevágóan fontos lehet olyan területeken, ahol az év nagy részében a tél az úr. (Ja persze nem erről filózunk, míg a bejáratot lapátoljuk.) Szóval, a teljesség igénye nélkül:

– Vadhó: nagyon nagy hidegben és szélcsendben keletkezik. Többnyire kis pelyhekben hull, de kristályai különösen hosszú sugarúak, ezért laza, omlós szerkezetű. Elsősorban Kanadában és Új-Zélandon található.

– Porhó: könnyű, laza hó, hidegben is pelyhekben hull, nem áll össze hólabdává.

– Nedves hó (péphó): 0 °C körüli időjárásban, nagy pelyhekben hull (sok összetapadt hókristály).

– Hódara: akkor keletkezik, ha a hópelyhek útközben vízzel találkoznak, azután megfagynak. Golyó alakú, levegőt is tartalmazó szemcsékben hull. Ha a hódara további vizet vesz föl, megfagyva jéggé alakul (jégeső).

Na ugye nem is csoda, hogy északi barátainknak ennyi megnevezésük van a fehér áldásra (állítólag ennél több szinonima csak a magyar nyelvben van, nos, egy egészen más dologra). Rendben, most már tudjuk, hogy mivel is állunk szemben, de azt nem, hogy honnan a fészkes fenéből jött egyik napról a másikra félméternyi fehérség…?! Megsúgom, fentről!

Nem mondhatjuk, hogy meglepődtünk, hiszen Reisz Andris és időjós pajtásai már akkor pedzegették a várható lehűlést, amikor még szinte tavaszi napsütésben figyelgettük a bárányfelhőket. No, nem sokáig, hiszen az előrejelzéseknek megfelelően megérkezett a sarkvidéki hideg, majd egy mediterrán ciklon (tessék jól megtanulni) hatására megérkeztek a hófellegek, melyek délkelet irányából haladnak északnyugatra.

Aki nem szereti a mutogató meteorológusokat, az is megsejthetett valamit a közelgő változásról, hiszen a híradók már jó néhány nappal előtte beszámoltak az Európa nagy részét sújtó ítéletidőről.

Franciaországban sarkvidéki hideg van, Svájcban és több nyugat-európai országban a szűnni nem akaró havazást csak fokozza a szél. A földközi tenger Riviéráin meglepett pálmafák kandikáltak a fehér szállingózásban, azonban Délkelet- és Kelet-Európában a legsúlyosabb a helyzet.

A helyzet súlyos, felmerül a kérdés, hogy a kedves olvasó mit tehetne a támadásba lendült gaz tél ellen, mely még kedvenc tevékenységétől, a suliban való tanulástól is megfosztotta.

Hideg van odakinn. Gondoskodjunk az optimális testhőnk fenntartásáról. Túrjuk elő a szekrény mélyéről a nagyi által varrt ronda pulcsikat, és húzzuk fel, mind az ötöt. Vigyázat! Paplan alá bújni és téli álomba merülni nem ér, mert előbb-utóbb kihűl a szoba, és rakni kell a kályhára.

Figyeljünk egymásra is, ha már hosszú ideje nem látjuk a szomszéd nénit csoszogni a kiskertben, akkor keressük fel, vagy legalábbis dobjuk egy hógolyót az ablakához, és várjuk a reakciót. Legyen szívünk, hiszen örök élményként fog velünk maradni a gyermekkori gyümölcslopások emléke meg a hozzánk vágott söprű lágysága.

Ha már úgyis kimerészkedtünk, akkor gyűrjük le maradék „fázalmainkat” is, és élvezzük a szép téli tájat, úgyis olyan ritka. Ajánlott tevékenység: hóangyalkát csinálni a friss hóba a szerelmünkkel, megfürdetni a kis rohadékokat, akik megdobáltak hógolyóval, kimenni a töltésoldalra, és lesiklani, szánkóval, fakutyával, traktorgumival, ólajtóval… stb. Ja, és készíts hóembert, íme egy jól bevált recept:

Natúr hóember, három személyre, hozzávalók:

– legalább háromnapos, tapadós hó

– sál, sapka

– egy sárgarépa

– fél deci mézes pálinka

– egy db repedt fazék

– egy nagyobb és egy kisebb sóhaj

– két kis kerek széndarab

– egy ciroksöprű

– két közepes nagyságú szalonnás szendvics

– tetszés szerint digitális fényképező, iPod, okosmobil, kamera

Mivel odakinn farkasordító hideg van, gondoskodni kell kalóriáról, dobd be az egyik szenyádat, öblítsd le a mézes pálesszel, fogd meg a söprűt és a répát, s egy kisebb sóhaj eleresztése után lépj ki a szabadba. De hát tél van?… Ja, tudom, sál sapka… Ezután szedd össze a haverokat, tanyoljatok bele a hóba, s gyúrjatok egy hóembert (hogy hogyan kell, azt nézd meg a Wikin), ha elkészült, álljátok körbe, lehetőleg idétlen pózokban, s gyorsan fotózzátok le, az eredményt frissen töltsétek fel a Face-re. Egészségetekre!