Maradj talpon a férfiak között!
Ez Lőrincz Renátának, az ország második legjobb fiatal sakkozójának a célja
„ Az élet túl rövid a sakkhoz” – hangzik a mondás. De vajon rövid-e ahhoz, hogy valaki már fiatalon jelentős sikereket érjen el a sakkban? Hogy valaki tizenhét éves korára az ország második legjobb játékosává váljon saját kategóriájában? Természetesen nem. Törvényszerű ugyanis, hogy a jók között is megvannak a legjobbak. A tornyosi Lőrincz Renáta közéjük tartozik.
• Mikor és miért kezdett el érdekelni a sakk?
– Hatéves koromban találkoztam vele először. Apám és a keresztapám sokat sakkozott otthon, én figyeltem őket, és megtetszett a játék. Mondtam nekik, hogy én is szeretném kipróbálni. Erre apám azt felelte, lehet róla szó, ha fel tudom rakni a bábukat a táblára úgy, ahogy kell. Addig figyeltem őket, hogy a végén sikerült. Ekkor kezdte el apám megtanítani a lépéseket és a sakk alapjait.
• Milyen szerepet tölt be a sakk az életedben?
– Elsősorban hobbinak tartom, de nagyon fontos a mindennapokban is. Sokat segít az iskolában és a hétköznapi életben is: könnyebben tanulok, gyorsabban megértem a dolgokat, könnyedén feltalálom magam nehéz helyzetekben, és a logikámat is fejleszti.
• Az idei országos bajnokságon második helyezést értél el. Hogy nézett ki ez a verseny?
– A vetélkedő Vrnjačka Banján zajlott kilenc fordulóval, nyolc napon keresztül. Minden reggel, a reggeli után a városba mentünk sétálni, szétnézni, majd vissza a szállodába. Ebédeltünk, aztán készültünk a partira, ami mindennap délután 4-kor kezdődött, és a végtelenségig tarthatott. Mikor vége lett, vacsorázni mentünk, amit egyszer majdnem lekéstünk miattam. Este fél kilencig mehettünk enni, én pedig azelőtt tíz perccel értem vissza, mert addig tartott a játék.
• Hogyan készülsz egy-egy versenyre?
– Az edzéseken gyakoroljuk a megnyitásokat, a partik előtt pedig az adott ellenfélhez igazítjuk a taktikát. Utánanézünk az interneten elérhető játszmáinak, megnézzük, milyen megnyitásokat játszik, hogy milyen a játékstílusa: támadó, vagy sem. Természetesen máshogyan kell játszani egy támadó és egy védekező stílusú játékos ellen. Az országos verseny előtt is ugyanezt tettük, nem igazán volt különleges a felkészülés.
• Hány edzésed van hetente?
– Minden héten egy, ami délután 3-tól este 7-8-ig tart Zentán. Ilyenkor megnyitásokat, állásokat gyakorolunk.
• Mennyire terhel le a sakk? Egy fárasztó nap után nem csak hab a tortán egy edzés, amihez ennyi koncentráció és türelem kell?
– Nem érzem azt, hogy túl nagy terhet jelentene. Péntekenként járok edzeni, így szombaton kipihenhetem magam. Ha ellentétes váltásban megyek iskolába, akkor pénteken délelőtt alszom sokáig.
• Milyen stílusú játékos vagy?
– Inkább védekező játékos vagyok, mint támadó. Mindig próbálom megtalálni az aktuális ellenfelemhez megfelelő játékstílust.
• Sok tehetséges fiatal a középiskola után abbahagyja a sakkot, mert nincs lehetősége arra, hogy az egyetemen is foglalkozzon vele. Te nem félsz ettől?
– Természetesen nem tudhatom előre, hogyan fogok teljesíteni az egyetemen. Nem tudhatom, hogy könnyű lesz vagy nehéz, hogy lesz-e időm a sakkra, vagy sem. Arra is gondoltam, hogy az egyetemi évek után visszatérek a hobbimhoz, de nem tudom, annyi év kihagyás után sikerülne-e visszarázódnom. Főleg úgy, hogy akkor már lassan a munkára és a családra fogok összpontosítani. Nagyon sok tényező játszik ebben közre, amit nem láthatok előre, de azt tudom, hogy ha lesz rá lehetőségem, mindenféleképp szeretném folytatni a sakkozást.
• Készülsz most valamilyen versenyre?
– Ebben a pillanatban nem. Önköltségileg indulhatnék az Európa-bajnokságon, de ezen nem is gondolkodtam. Az az igazság, hogy elég kevés versenyt szerveznek a felnőtteknek, én pedig már velük játszom. Az általános iskolásoknak sok egynapos vetélkedőt rendeznek, amelyekre még pár éve én is jártam. Gyorslépéses, 10-15 perces versenyekre is mehetnék, de azokat sose szerettem, mert túl gyorsak. Ha rosszul vagy szabálytalanul lép az ember, rögtön kikap. Az előző edzőm is ellenezte ezt, így nem is nagyon volt lehetőségem arra, hogy megszeressem. Idén összesen két versenyen indultam, a harmadikra valószínűleg Zentán kerül majd sor.
• Azt olvastam, Polgár Judit a példaképed. Miért pont ő?
– Nem a játékstílusa miatt, hanem mert csodálom azt, ahogy megállja a helyét a férfi játékosok között. Sokszor úgy érzem, hogy a férfi sakkozók lenéznek bennünket, mert azt hiszik, hogy mint annyi más dologban, ők ebben is jobbak. Szeretnék én is olyan szilárdan állni a lábamon, mint ahogy azt Polgár Judit teszi.
