„Önmagunk korlátainak feszegetése”

– Miként jött létre a tábor?

– A tábor a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közös programja. A Szövetség 17 évvel ezelőtt állt az amatőr színjátszás mellé, azóta szervezi meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját. Később – amikor az Intézet is megalakult – lehetőség adódott arra, hogy közösen képzéseket szervezzünk a színjátszók számára: ne csak egy évente megvalósítható találkozó legyen, hanem kicsivel komolyabb segítséget nyújtsunk a csoportoknak. Szervezésünkben először 2007-ben került sor egy négynapos szakmai képzésre Zentán, melynek nagy sikere volt. Ennek okán úgy döntöttünk, hogy akkor legyen ez egy évente megrendezett nyári tábor, főként a fiatalok számára. Akkor az volt a legnagyobb problémája az amatőr társulatoknak, hogy nem volt utánpótlás, mert az ifjúságot nemigen sikerült bevonni a mozgalomba, s be kell vallanunk, hogy a diákszínjátszás is le van rongyolódva Vajdaság-szerte. Ebből következően az volt a célunk, hogy a diákszínjátszókat minél jobban belevonjuk ebbe a képzésbe, illetve a többi fiatalt úgymond megfogjuk, hogy csatlakozzanak.

Egy magyarországi drámapedagógus, Perényi Balázs segített kialakítani a tábor koncepcióját. Először csak a színjátszók számára hirdettük meg a tábort, de később már rendezői csoportot is szerveztünk, valamint az idén újításként mozgásszínházi csoport is lesz. Igyekszünk minden évben bővíteni a programokat, hogy mind az amatőr színjátszók, mind a rendezők minél tájékozottabbak legyenek.

– Milyen programokból áll a tábor, és hogyan néz ki egy-egy óra?

– Három korcsoport szerint dolgoznak a színjátszók. 15 és 32 év között várjuk a jelentkezőket. Van egy-egy csoportvezetőjük. Idén a színjátszó csoportokat Krizsán Szilvia újvidéki színművésznő, Patonay Anita budapesti színész-drámatanár, illetve Perényi Balázs drámapedagógus fogja vezetni.

A napjaik úgy fognak kinézni, hogy idejük nagy részét csoportvezető tanárukkal töltik, különböző, drámajátékokat, egyéb készségfejlesztő és improvizációs gyakorlatokat végeznek, jeleneteken dolgoznak. Mindemellett közös esti programokat szervezünk, idén például tervben van, hogy meglátogatjuk a Tanyaszínházat, hogy az amatőr színjátszók betekintést nyerjenek a profik munkájába, valamint – mint minden évben – idén is szeretnénk bemutatni a színjátszóknak egy olyan előadást, melyet a táborlakók közül rendezett valaki. Ez alkalommal Oláh Tamás előadását, az Esse Immor(t)alis-t tekinthetik meg a fiatalok. Mindemellett meghívtuk Magyarország egyik legnagyobb és legismertebb kritikusát, Nánay István tanár urat, aki egy közös előadáselemzést fog tartani.

A színjátszó csoportról még azt érdemes tudni, hogy nem csupán mesterségbeli tudást kapnak a résztvevők, hanem sokkal inkább személyiségfejlesztés történik, hisz a sok játékon, valamint gyakorlaton keresztül szélesedik az ember látóköre, illetve a saját magához való viszonya is finomodik. Tulajdonképpen önmagunk korlátainak feszegetése történik, nem csak a csoporton belül, de az egész táborban. A célja, hogy a tábor segítségével a színjátszó megtalálja saját világát, felmérje képességeit, gazdagítsa fantáziáját s önmaga jellemét. A létrejött változás pedig nem veszik el, mikor a tábor véget ér, segíti őt a további élete során is.

A rendezői csoporttal Táborosi Margaréta, a mozgásszínházi csoporttal pedig Kiss Anikó foglalkozik (mindketten a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező-koreográfus szakos hallgatói). Ez utóbbi esetében sajnos korlátozott lesz a létszám, csupán 8 embert tud majd Anikó dolgoztatni, akik belekóstolhatnak a kontakttáncba, illetve a kortárs táncba. A cél a testtudat fejlesztése, a fizikai erőnlét növelése, bizonyos tánctechnikai elemek elsajátítása, és természetesen a kreativitás fejlesztése. Mindezek mellett kiemelném az idei beszédtechnika-tanárt, Fort Krisztinát, aki neves budapesti logopédus, egyebek között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, és nagy megtiszteltetés számunkra, hogy már harmadik alkalommal tér vissza hozzánk.

– A tanárokat mi alapján választottátok ki?

– Igyekszünk egyrészt, természetesen, a legjobb színházpedagógusokat, szakembereket megtalálni, másrészt olyan személyeket kerestünk eddig, akik különböző színházi nézeteket vallanak, azért, hogy a csoportok minél több nézetet, szempontot megismerjenek.

– Ha emlékezetem nem csal, több óra a játékosságon alapul, azaz játék közben tanulnak a növendékek.

– Igen, valóban, mondhatnánk, hogy az egész tábor játék-beállítottságú, ugyanis sok mindenben támaszkodik a drámapedagógiára, amely a színház eszközeit használja kissé játékos keretek között. Mindazonáltal azt kell mondjam, hogy ez az egész nem játék, mert nagyon kemény munka folyik. Reggel már 8-kor elindulnak az órák, s előfordul, hogy némely csoport még éjszaka 2-kor is próbál, vagy megbeszélésen vesz részt a csoportvezetővel. S másnap reggel ugyanez kezdődik elölről, és ez egy héten át bizony ki tudja fárasztani az embert.

– Vannak visszajáró diákszínjátszók?

– Hál’ istennek van már egy kemény magja a tábornak, akik évek óta visszajárnak, és komolyan szeretnének színjátszással foglalkozni, de minden évben újakkal is találkozhatunk, akik most kóstoltak bele ebbe a világba. A visszajárók nem egyszer ötleteket is megosztottak velünk, melyeket szerintük be lehetne vinni a táborba, de mivel a programok igen komoly és előre eltervezett szakmai koncepción alapulnak, nem igazán van lehetőségünk innovációkat belevinni a szórakozás irányába. (mosolyog)

– Hogyan zárul a tábor?

– Mint minden évben, idén is rendezünk egy úgynevezett Tábori Gálát, amely nyitott rendezvény, melynek során a táborlakók bemutatják mindazt, amit addig tanultak.

Fotó: Igor Ripak