2012. június 6.
A zuhanás lendülete – felfelé repít!
A teljességre törekedj. A boldogság magában kispolgári idill, vak és süket a Világ iránt. „Játékszoba”, amely egyszer csak feltétlenül kibillen a sarkából, mert csupán az egyik pólust tartalmazza – leginkább azt sem, csak annak illúzióját –, hiányos létérzékelés. Persze, így is le lehet élni egy – vagy több – életet, de… minek?
A teljesség magában foglalja a fájdalmat, a boldogtalanságot is. Örök Keresés. Tapasztalat. És annak helyes értelmezése. A mennyekig csakis úgy röppenhetsz, ha előbb a poklokat is megjárod. Csak a legmélyebb bugyroktól elrugaszkodván juthatsz el az igaz boldogság szféráihoz. Amikor felfelé zuhansz.
Avagy a másik alternatíva – egyúttal egy angol röplecke is, fejből idézem, de a lényeg benne van:
– Does Lord Henry’s philoshophy make you happy?
– Who cares about happyness? – replied Dorian. – I was always looking for joy.
Wilde világa remek kiindulópont a pokoljáráshoz. Jó Utat.
Aztán a pokoljárásról eszünkbe juthatnak a Pokol Angyalai – vagy a szelíd motorosok? Kinek a pap, kinek a papné…
Antimotoros vagyok. Félreértés ne essék, nem a járműre gondolok, hanem magára a technikára mint olyanra. Egy csavarhúzóval még elboldogulok, de a bonyolultabb „kütyükkel” már meggyűlik a bajom, így nem is erőltetem.
Magát a száguldást viszont imádom, így a legkézenfekvőbb megoldás számomra, ha a kerékpártúráink alkalmával a hegyvidék felé vesszük az irányt, pokoli szép zuhanások produkálhatóak a lejtőkön! Életem eddig egyetlen motorostalálkozójára is egy ilyen alkalommal cseppentem bele, ahová Máté evangélista – maga fanatikus mocirajongó lévén – cipelt el bennünket. Nem bántuk meg:
– Apa, ezek vándor kerékpárosok? – Ez a kérdés fogadott bennünket a bejáratnál, a hat-hét éves kiscsávó kérdezte a bőrszerkós, szakállas, marcona kinézetű, mindazonáltal bizonyára igen szelíd apukáját. Vigyorogva kacsintottam felé, hogy bizony ám… Mégpedig nem is a legszelídebbek, hehe.
S valóban: a következő napokban tényleg mi bizonyultunk a leglumpabb bandának. A motorosok leginkább családos emberek voltak, nők, férfiak, gyerekek, akik hódolnak ennek az életmódnak – látszott, hogy nem hétvégi divatmajmokról van szó –, de ők voltak az élő példa, hogy valóban lehet ezt szelíden is művelni. Maga a helyszín is idilli volt: egy jókora erdei tisztás nem messze a Balatontól, ahol a találkozó előtt néhány nappal lekaszálták a füvet, viszont a szénát ott hagyták… milyen jókat lehetett abban hemperegni, Istenem…! Meg is tettük, bizony ám, három napon át mást sem csináltunk, beheveredtünk a tisztás közepét uraló árnyas tölgy alá, ahonnét kizárólag a söntésig másztunk el – sűrű – időközönként… közben folyamatosan szólt a rakenrol… ahogy mondom: a Pokoltól a Mennyig minden ízt, illatot, színt, hangot és tapintást magunkba szippantottunk.
Lapozz a mai Képes Ifi közepére: hátha Néked is részed lehet hasonló élményben – még ha csak „vándor kerékpáros” vagy magad is… Zenta, vásártér, június 22–24. Hajrá!
