Külföldön tanultam: és FIZETTEK érte (Finnország)

Mit tudtál a finnekről, mielőtt kiutaztál? Miért Finnországra esett a választásod?

– Előzőleg nem tudtam sok mindent. Persze próbáltam utánajárni dolgoknak, olvastam az emberekről, ételekről, életről, sörről, időjárásról, de köze sem volt ahhoz, amit tapasztaltam. Na jó, talán az időjárásnak egy kicsit, de itt még a hideg is más, mint ahogy otthon képzelik. Persze ezt hiába próbálod elmagyarázni egy otthon aggódó szülőnek, mert nem fogja megérteni, hogy errefelé teljesen oké, ha –20 fokban egy gatyában rohangálsz. Azért választottam ezt az országot, mert a lehetőségeim közül ezt találtam a legegzotikusabbnak. Engem valamiért a fejlett nyugat-európai országok nem tesznek kíváncsivá. Nem érzem, hogy nagyon sokban különböznénk tőlük, természetesen a fejlettséget leszámítva. Ettől függetlenül, ha azt mondják neked, hogy ennek az országnak van a legfejlettebb oktatási rendszere a világon, akkor, ha csak egy picit is, de biztosan kíváncsi leszel. Megkaptam a lehetőséget, hogy a saját bőrömön próbáljam ki, és gondolkodás nélkül elvállaltam. Ki gondolta volna, hogy jó buli lesz? Ja, és a legfőbb indok, hogy imádok szaunázni.

Milyen a finnek természete, mentalitása? Mennyire különböznek a szokásaik a mieinktől?

– Sok mindent lehet mondani a finn emberekről, de túl sokfélék, hogy egy kalap alá vehesd őket. Elsőként a türelmes, lassú fajtával találkoztam, akit a székelyekhez tudnék hasonlítani. Olvastam is egy viccet erről a fajtáról, aztán rájöttem, hogy ugyanazt a viccet már hallottam székely változatban. A finn lányok szépek, noha ezt minden ország lányairól el szokás mondani. Valamint általában szőkék és magasak. A fiúkról pedig azt pletykálják, hogy nagyon szégyenlősek, és nem mernek udvarolni. A pletyka további része szerint a külföldi hím diákok pedig azért kellenek, hogy fenntartsák az egyensúlyt. Bár véleményem szerint ez a szöveg csak a finn cserediák-csalogató propaganda része. Állítólag a finnekre jellemző az is, hogy árulkodók, például dolgozatírás közben feladják a társukat, ha látják, hogy puskázik. Ezt még szerencsére nem tapasztaltam meg. Fontos tudni az országról, hogy itt nagyon ritkán fordul elő lopás. Jó dolog hajnalban úgy sétálni a kihalt utcákon, hogy nem kell tartani rablótámadástól. Érdekes még az is, hogy a helyiek elmondása szerint az ő országukban tisztelik és szeretik a rendőröket és a tanárokat. Erről mindenki gondoljon, amit akar, én néha úgy érzem, hogy ez már túlságosan mesebeli, hogy igaz legyen.
A szokások között vannak érdekesek, például a minden csütörtökön borsólevest esznek, mellé lepényt lekvárral. Elsőre nagyon furcsa, egyáltalán nem hasonlít az otthonira, de nagyon finom. Az egyetemi életnek vannak komoly hagyományai. Csak egyet említek, az overallok uniformisként való viselését. A skandináv országok egyetemein a különböző karok diákjai egymást az overalljuk színe alapján különböztethetik meg. Az overallokat csak derékig veszik fel, a nadrág fölé húzzák, és soha nem mossák. Nemcsak a kar, hanem az egyéniség meghatározására is szolgálnak, mivel az a szokás, hogy jelvényekkel és foltokkal díszítik. Vannak külön overallos bulik, ahol mindez nagyon jól jön.

Milyen most ott az időjárás?

– Az időjárás állítólag jó. Ezt azért mondom, mert a helyiek szerint nagyon enyhe telünk volt. Ennek ellenére első héten már –18 fokkal kellett megküzdenünk. Most pedig április első hetében vagyunk, és ma például egész délután esett a hó. Nem panaszkodok, éppen élvezem a szélsőséges időjárást. A Tampere nevű városhoz tartozunk, amely Helsinki után a második legnagyobb az országban. A város központjától 10km-re levő Hervanta külvárosban lakunk. Itt található a fogadó egyetemem, a Tamperei Műszaki Egyetem, 50 méterre van tőle az ország egyetlen rendőrkiképző iskolája. Hervanta híres arról is, hogy itt hajtották végre a világ első mobiltelefonos beszélgetését. Gondolom, ezek után nem okoz nagy meglepetést, hogy Tampere másik külvárosa a méltán híres Nokia is. A műszaki egyetem és a nagyszámú technológiai cég miatt Hervantát Finnország Szilícium-völgyének is nevezik.

Sikerült-e megfejtened a rejtélyt, hogy miért Finnország a metálzene bölcsője, s a világ leghíresebb metálbandáinak miért 60%-a finn?

– Hát ez nehéz kérdés! Először is az biztos, hogy nagyon sok tehetséges zenészük van. Ez már alapnak jó. Az is biztos, hogy az emberek szeretik hallgatni a metált. Ehhez nem is kell beszélned velük, elég, ha kimész az utcára, és megnézed őket. Talán ez már elég is, mert általában ha a finnek csinálnak valamit, akkor azt jól csinálják. Képzeld el, mi van, ha még szeretik is! Hogy ez miért alakult így, azt szerintem ugyanolyan lehetetlen megmondani, mint például hogy a magyarok miért lettek híresek a paprikájukról.

Valóban minden finn alkoholista? Mesélnél az ottani alkoholfogyasztás szokásairól?

– Találkoztam már pár remegő kezű alkoholistával, de azok csak egyetemisták voltak. Valahogy megértem, hogy el is megy az emberek kedve az alkoholizmustól, ha egy kocsmában 5 euró a legolcsóbb sör, 6 euró egy feles vodka. A magas adók miatt a boltokban egy félliteres „vodkaízű szeszes ital” ára 14 euró. Emiatt a finneknél nagyon gyakori az alkoholturizmus. Főleg Litvániába, Észtországba és Lettországba járnak olcsó italokért. Persze a példájukat mi is követjük. Némely elvetemült helyi egyetemista plasztikpalackokban készít házi sört. Azt mondják, ha jól sikerül, még buborék is van benne, de sörnek nehezen lehet nevezni. Ez a szokás országos szinten is elterjedt, mert a menzán is lehet kapni házi sört frissítőként, természetesen alkoholmentest.

A hétköznapi életük miben különbözik a miénktől? (Gondolok itt valami nagyon érdekes dologra, pl.: hajóval járnak-e iskolába, vagy mindenkinek favágó-e a jele az oviban.)

– Nem mondanám, hogy eget verően különbözőek lennének. Apróságokat tudok mondani, mint például a szaunázást. Még az utazás előtt feltűnt, hogy akármelyik kollégiumot is választom, mindegyikben alapvető az ingyenes szauna. Esténként 6-tól 10-ig bárki beugorhat egy kis izzadásra, szombatonként lehet saját időpontot foglalni. Kezdetben volt, hogy heti ötször is mentünk, alkalmanként másfél órára. Később ellátogattunk a városi nyilvános szaunába. Ott nem ritka, hogy 100 fok fölé is emelkedik a hőmérséklet, de szerencsére csak pár lépést kell tennie az embernek, és már ugorhat is a meglékelt tó jeges vizébe. Egyszer részt vettünk egy szaunabulin is. Úgy kell elképzelni, mint bármelyik otthoni diszkót, sok-sok egyetemistával a belsejében. Viszont a táncparkettől egy ajtó választ el az épület másik részében levő öltözőtől, tusolótól és a nagyjából 20 személyes szaunától. Fontos tudni, hogy Finnországban az emberek meztelenül szaunáznak. Nem kötelezően, de kinézik, ha valakin fürdőruha van. Ezért általában külön szoktak lenni a nők és a férfiak, de ezen a bulin csak egy kabin volt. Meglepő, hogy ez a lányokat sem zavarta különösebben, a fiúkat meg hát ugye végképp nem. Nekem nagyon tetszett ez a hozzáállás az emberek részéről, szerintem sem kellene ebből annyira nagy ügyet csinálni. Nagyon nagy illetlenségnek számít, ha valaki a másikat bámulja a szaunában, még ha azonos nemű, akkor is. Ezeknek a buliknak van egy bátorságpróbáló hagyományuk is. Miután kijöttél a szaunából, elfutsz az egyetemi kampusz központjáig (ami több mint 500 méterre van), és visszarohansz a szaunába. Az egészet persze a kinti mínusz 10-20 fok ellenére mindenki ádámkosztümben csinálja, a környékbeli panelházak lakóinak nagy örömére.

A finnek személyiségére kihat az időjárás is, mivel a téli hónapokban akár 19 órán át is sötétség van. Lehangoló. Nagyon. Nem is kell csodálkozni, hogy itt az év egyik legnagyobb ünnepsége a május elseje, hiszen nekik igazán van minek örülni ilyenkor. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó hókupac elolvadása is kb. akkorra esedékes.

Befejezésként csak annyit mondhatok, ha hazaérek, s otthon jobb lesz az idő, akkor megiszunk egy sört… (Nevet)

OLVASS MÉG:

Pósa Anna

és

Gere Orsolya németországi,

Kovács Vecei Sára olaszországi,

Kosiczky Katalin portugáliai

ÉLMÉNYEIRŐL!