KMV – vers

Töltésoldal

Helló Kedves nedves

füvön fekszem a kezem

a laptopon melegszik

irodalmat olvasnék az

adna még talán egy

banánnal teledobált ezüsttálat

de bár egy

Át vagy Cét vagy Dét

vagy csak egy sziát írnál chaten

az irodalom helyett úgy

buknék belé hogy

beleremegsz pedig

ki ne választaná a banános tálat

helyetted

akarod nem akartad

a kockás inged rosszkor volt rajtad

mert

az egyetlen gyengém az

amit te hordasz

Sziluett

bámultam a nagymutatót

hogy mikor ér már a végére

végre egyedül maradtam

halkan zongoráztam az asztalon

azt játszottam amit kérnek

ének-zene szakos vagyok

de nem művész

mű vészkijárat van a falamra festve

hogy tudjak menekülni ha kell

Mozartot hallom és falom

a vaníliás jégkrémet

én azt játszom amit kérnek

én azt játszom amit kértek

Berzsenyi meg én

égi csendesség fedező homálya

nektárport nyújt s ambróziás kebelt

itt nyögöm ki epedezve beteg szívem sebeit

itt fekszem hol beterít a vágy

sírásra vonult képemmel

a tönkretett májammal várok

miközben Jack Daniels szelíden elpirulva mosolyog a szemembe

itt hol a mohos szirt öbléből ezüst forrás ömledez

és itt ahol ököllel simogatnád a férfiakat

mondanám hogy szívem alig vár

hogy repdez mint Noé galambja

de hazudni érted

ital lenne a menedék csak

szép lenne ha Jack a szerelemtől pirulna rubintvörösre és

ha a menyecskeruha mosolygó szűz leánya

a parton fekve édes epret falatozhatna

az öröm kezéből

Körforgás

ha te szikla vagy én dömper leszek

hogy eltiporjalak

de ha én dömper lennék te nem lennél a dízelem

az már pedig lételem

dömper tehát nem lehetek

lennék csésze is

tejes vagy teás

és te lennél a filterem

nem te nem lennél a filterem

se a tejesdobozom

te csak egy kéz lennél

az amelyik kidob

vagy a szemetes

amibe beleesek

megint

A vers

négy betű és ésszerű

olvasható írható

megható és bódító

comb és törzs és gyöngy gyönyörű

kihúzódott kábelszál

megvillanó gyújtóláng

és parázs

fekete hópehely, gördeszka

írok ezerrel két kezemmel

harcolok az internettel

a kedvvel és a

lámpafénnyel

jó lesz ha ablakot nyitok

legalább oxigénhez jutok és

írok majd többet szebbet és jobbat

tűnt álma a fagyinak

hogy visszanyal

és a kanyarnak

hogy egyenes

írok én és olvasok

sírok én mint

szamár micimackó mellett

sírok állva és ülve

írok ha nátha csókol körbe

írok este ha felkelek

akkor is ha a falra felkennek

írok ha olvasod de

sírok ha írok

hiába

Rúzs

Beletettem emlékszem

hogy beletettem de

így részben részegen itt

ezen a fényes mégis sötét helyen

nem találom

jó meg

híres

meg minden

de se fent se lent

józan embert nem látok

sőt hallottam

hogy itten

ottan

beléd döfnek nyughatatlan

valamit ami alkalmi

sőt egy egész életes

nyomorú úthoz vezet szépen lassan

ahogy azt olvasod másnap

üdv a klubban (AIDS)

hídba lemész lefogadom

arcodon nem lesz más csak valami

vonzó borzalom a kétségbeesettség mögött

hogy ez csak vicc lehet

én meg még keresek

reménytelenül

pedig már a zsebkendőmet is kiszórtam

még a tegnapit

és

valami megszúr

az ujjbegyem még nem vérzik nem nagy

a lyuk tűszúrásnyi

ahogy kirántom a kezem minden kiesik

keresek valami üzenetet

a földön is néztem de semmit

nem látok csak szanaszét a dolgaimat

a lábak között

pont most pont én

ki lehetett ez a kretén

hol van valami papír

ez nem lehet igaz

jöhet a pap hogy feladja

az utolsó kenetet mert

már érzem ahogy kiárad az A betű

utána az I és a D a jobb kisujjamba folyik

ahogy megérzem az S-t kiszaladok

kint még azért matatok a táskámban

és megint megszúrt az a valami

elefántnyi szemekkel már szinte

bebújok azon a résnyi nyíláson

ahogy a cipzárt kitágítottam

és megtalálom azt a valamit

azt a rózsaszín szétnyílt kitűzőt

amit belevágtam még tegnap

a zsebkendőmmel együtt