Külföldön tanultam: és FIZETTEK érte

Nádudvari Ádámnak hívnak, MSc-s geográfus szakos hallgató vagyok, és 2011. szeptember végén érkeztem Krakkóba Szegedről földrajzot tanulni, az Erasmus ösztöndíjprogram keretében 5 hónapra (volt lehetőség hosszabbításra is, de az utolsó félév miatt nem akartam, egyébként mindenféleképpen megéri hosszabbítani). Azt kell tudni Krakkóról, hogy hasonló egyetemi város, mint Szeged, csak itt kb. 200ezer diák van és 738ezren laknak a városban, Lengyelország második legnagyobb városa, kulturális főváros, világhírű, illetve Európa egyik legrégebbi alapítású egyeteme van itt (Jagiełło Egyetem, 1364-ben alapították). A krakkói tömegközlekedés ezért jól fejlettnek mondható, rengeteg villamosvonallal rendelkezik, bárhová el lehet jutni, érdemes a turisztikai irodákba bemenni, és ingyen adnak egy Krakkó belvárosa térképet, amin a villamosvonalak is rajta vannak.

Hogy miért választottam Lengyelországot, erre egyszerű a válasz: mert még sosem jártam ott, továbbá úgy hallottam, olcsó és kulturált, igényes.

Mentalitás terén Magyarország fényévekre le van maradva a lengyelekhez képest (úgyhogy van kiket követni e téren), életstílus terén érdemes tudni, hogy egy nagyon összetartó, katolikus népről van szó, akik próbálnak úgy is élni (persze a globalizáció itt is érezteti a hatását…), s itt nem gáz magyarnak lenni, rendkívül érdekli őket a magyar nyelv és kultúra szépsége, értékei, és tisztelik a magyar népet. Ez az egyetemi tanulmányaim alatt is érezhető volt, meg azokon az órákon is, ahol Magyarországról volt szó. A híres „lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol és issza borát”, „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” mondat, úgy vettem észre, létezik, sőt a bratanki szó testvért jelent, ami jelzi a lengyel népnek a magyar néphez való hozzáállását. Krakkóban van egy kisebb magyar kolónia is, sőt magyar tanszék is a Jagiełło Egyetemen. A tanszék, mint már korábban is említettem, messze esik a kollégiumtól, a tanszéki épület elég nagy és modern, az órák az első emeleten voltak. Azt tapasztaltam, hogy nincs olyan sok diák meg tumultus a tanszéken, egyébként segítőkészek mindenben a tanárok.

Alapvetően a lengyel nép, úgy vettem észre, kulturált, összeszedett, igényes, természetesen, mint minden országban, itt is akadnak nem túl tiszta és komfortos területek. Elmondható az is, hogy jobban élnek a magyaroknál, ami az autókon, az emberek küllemén is jól látszik. Többségük számára a család, a vallás és a hagyományok a fontossági sorrendben az első helyen vannak. A diplomás, tanult embert megbecsülik – a tanárokat meg főleg. Az EU-hoz való viszonyukról nem sokat beszélgettem velük, de rengetegen vándoroltak, vándorolnak ki főleg az USA-ba, Nagy-Britanniába, Németországba, Finnországba, Svédországba.

Magyarországhoz viszonyítva furcsának találtam az erős vallási, hagyományok szerinti gondolkodásmódot, továbbá a közbiztonsággal sem volt problémám. Furcsa volt, hogy rengeteg az apáca, a pap, a szerzetes az utcán, ami ott kint teljesen természetes dolog. A lengyelek számára az is teljesen természetes, ha egy idős ember száll fel a buszra, villamosra, a fiatalok azonnal átadják a helyüket az időseknek.

Összesen 30 kreditnyi kurzust sikerült felvennem a meghirdetett őszi félévi kötelezőekkel együtt. Az órák jól érthetőek, melyek angol nyelven voltak – ne felejtsük el, hogy a lengyelek számára az angol a második nyelv, még az utcán kéregető is tud angolul… A tanárok segítettek, bármiben, csak mondani kell, hogy mi a gondunk. Az oktatás színvonala átlagosnak mondható, persze az angol nyelv miatt ez korlátozott, ami érthető is, hiszen anyanyelvi szinten sokkal másabb.

A kapott ösztöndíjból meg lehet kényelmesen élni (nem kell mindig bulizni és szórni a pénzt értelmetlen dolgokra), én leginkább utaztam és próbáltam megkeresni a legérdekesebb helyeket az országnak ezen a részén. A tömegközlekedés Krakkóban, ill. Lengyelországban nevetségesen olcsó a hazai árakhoz képest. Vettem féléves bérletet, ami jó az éjszakai buszokra is, persze nagy sor szokott lenni. A felesleges sorban állás elkerülése végett az erasmusos irodába való bejelentkezés után vissza kell menni újra a diákigazolványért (egy-két nap), majd a meglévő diákkal lehet a bérletet megvenni (bilet semestralny a neve). A busszal, illetve vonattal való utazás árai olcsóbbak, mint a hazaié, persze itt is vannak különbségek az utazási cégek között. A vonattal való utazás még a MÁV-nál is rosszabb, vagy közel ugyanolyan. A bolti árak – úgy tapasztaltam – alacsonyabbak bizonyos termékek terén a hazaiaknál (pl. zöldségek, gyümölcsök), a kenyér itt még búzából készül… és árban egész jó, kicsit olcsóbb, mint a hazai. Kedvezmények terén a kapott diákigazolványomat használtam, mellyel szinte mindenhova kedvezményesen mehettem be, ahová akartam. A számos múzeumba Krakkóban (persze bizonyos napokon ingyenesen látogathatóak, érdemes kihasználni ezt a lehetőséget). Az ESN-től, ami a krakkói erasmusos diákok útbaigazítását, illetve a programlehetőségeiket intézi, ha regisztrálsz rá Facebookon, folyamatosan kaphatsz információkat a legújabb szervezett utakról az országban, illetve az országon kívülre (így akciós áron vehetsz részt rajtuk). A kollégium, ahol laktam, a Piast volt, nem egy hotel, de ki lehetett bírni. Elsőre furcsa volt megszokni, minden szinten két mosógép van, amit a recepciónál kell lefoglalni, ha mosni akarok, továbbá minden szinten két konyha két-két villanytűzhellyel, az egyikben sütő is van. Étkezés: van étterem a kollégiumban, ahol aránylag olcsón, 10 złotyért lehet enni, de én inkább főztem, ugyanis sokkal olcsóbb az éttermi kajánál, persze rá kell szánni azt az egy-két órát. Az alapanyagokat a közeli boltban (Biedronka), illetve a Lewiatanban is meg lehet venni, de van Tesco is az új campus épületei felé vezető úton.

A lengyelek viszont nem a konyhájukról és a fűszeres, ízes ételeikről híresek, persze igyekeztem kipróbálni mindet. A pierogi vagy a céklaleves nem igazán volt a fogamhoz való, azonban a zsurek (lengyel leves) rendkívül finom és laktató volt. Italok terén a vodka és a sör az, ami leginkább fogy. A sör finomabb és átlagban erősebb a magyarnál, de árban hasonló, egyik-másik szórakozóhelyen egész olcsón lehetett kapni.

A lengyel lányok szerintem szépek – a szláv származás miatt –, és érdeklik őket az egzotikus nyelvet beszélő emberek (pl. magyarok, spanyolok).

Záróakkordként, amit szívesen hazahoznék Lengyelországból, az a mentalitás, a kulturáltság és az összetartás.

Kattints, ha kíváncsi vagy rá Gabrity Gábor hogyan érezte magát Finnországban!