Világunk
KMV – értekező próza
Az ember leírt történelmében még nem volt ilyen fejlett és összetett világunk. Rengeteg újdonság vesz minket körül. Relatíve nemrég fedeztük fel a C-vitamint 1937-ben, de mára, 2012-ben már kitekintünk a világűrbe. Bővítjük tudományainkat, napról napra újabb felfedezéseket teszünk, és új dolgokra jövünk rá. A technika soha nem látott rohamos fejlődése eredményes dolgokat produkált. A számítógép, amin ezt a kritikát írom, nem létezett pár évvel ezelőtt. Csak gondoljunk az érintőképernyős telefonokra vagy egyéb „új”, mindennapi használati cikkekre. Most már, hogy felfogtuk technikáink fejlődését, szeretnék valamit mondani, ami merőben elüt egy csodás világtól.
A mai világban „építettünk” magunknak egy olyan rendszert, ami számokon és kódokon alapul. Észre sem vesszük, hogy felcímkéztük egymást. Ma már az emberi erkölcs egyensúlyba hozható egy emberi élet értékével. Mondanom sem kell, hogy számokba kifejezve ez elég kicsi lenne…
Kérdés: Hol rontottuk el? Én rontottam volna el? Jogos kérdések ezek. Az utóbbira a nemleges válasz a helyes, mivel mi beleszülettünk egy „lyukas csónakba”. Ezt azért mondtam, mert egy pénzjellegű rendszerben, ahol csak a pénz számít, ahol a korrupció, a bűnözés és a tv-szenny hihetetlen mértékben nő, elég nehéz megtalálni a kiutat. Nem vesszük észre, mennyire nem figyelünk oda egymásra. Ez pedig a legfontosabb lenne! Naponta hány hajléktalan mellett kell majd elmennünk? „Nem baj, csak nekem jó legyen, csak még a hónap végéig húzzam ki.” Sokan ismerhetik előző mondatom. Nem tőlem. Azoktól az emberektől, akik tisztességesen próbálnak megélni. Na most, egy felnőtt szájából gyakran hangzanak el ilyen szavak. Kérdem én, mit fogok majd csinálni az életemmel? Nem kell elkeseredni, politika és nagy cégek mindig is lesznek. Az a kár, hogy a mai fiatalok nem tudják, valójában hogyan működik világunk. Pl. mogyoróallergiában többen halnak meg, mint terroristatámadásban. Kicsit komolyabban… Egy nagyobb ország, „kövér” hitelt ajánl egy szegény országnak, amelynek nincs pénze, de van (sok) felhasználható nyersanyaga (pl.: olaj). A szegény ország elfogadja a hitelt. Pár év elteltével majd szorítani fogja őket a visszafizetési határidő. A hitelt adott kormány odaállít, és megegyezésre sarkallja az országot azzal, hogy engedje be a multinacionális cégeket, amelyek majd nyersanyagukat áron alul megveszik, és kiszállítják más országokba dupla áron. Így az alulmaradt országnak nemcsak adóssága lesz, hanem elveszti országa cégeit és ezzel rengeteg pénzt. Ezen belül pedig az odaköltözött cégek sem jelentenek felfrissülést a munkanélküliek számára, ugyanis minden gépesítve van. Mondanom sem kell, hogy zuhanó gépen vagyunk, hisz azért talál fel az ember valamit, hogy megkönnyítse a dolgát, nem?! Akkor ez most hogy lesz? Fejlődik a technika, csodás dolgok kerülnek fejlesztésre. Csak egy kis probléma akadt. Ha (több) tízezreket rúgnak ki, mert gépesítenek, akkor pont annyival kevesebb (intenzív) vásárló maradt. Egy személygépkocsi-gyártó cég azért gépesít, hogy minél kevesebb idő alatt több autót állítson elő. Persze olcsóbban. Ez logikus, de a rendszer ismét hibázott. Ha már ötezer gyár gépesít, különböző létszámú emberrel, akkor hirtelen nagyon sok szegény ember lesz. És csak páran páratlanul gazdagok. Így a tervezett bevétel bebukik.
Befalaztuk magunkat. Ahol a tégla a pénz, a malter pedig a törvény. Egész máshogy gondolkodunk erről kitalált szabályok miatt. Sajnos mindenhez értéket/árat rendelünk, és mára már lehetetlen elképzelni egy igazságos világot. A pénz megszerzésére vagyunk sarkallva, és sajnos ölni is képes érte az ember. Gondoljunk csak bele, hány gyilkosság lenne, ha mindenkinek elegendő pénze lenne?
Az a baj, hogy többet foglalkozunk anyagi javainkkal, mint egymással. Ha már letapadtunk a gazdasági mutatókról, akkor ideje szétnézni a természetben. Vagyis ami maradt belőle. Leszámítva az erdőket és állatvilágát, amit kiirtottunk, levegőt, amit beszennyeztünk, rendelkezésünkre maradt elegendő hely és természetes energiaforrás. Manapság rengeteget hallunk ilyenekről. Hogy miért? Mert sajnos kimerítettünk már egy energiaforrást. A józan észre hallgatva nem állati maradványokból visszamaradt foszlányokat kéne kutatni a föld alatt, hanem inkább a tudósokra hallgatva a geotermikus energiát kéne felhasználni. Vagy egyszerűen csak használjuk ki a szántóföldeken fújó szelet, vagy használjuk ki a tengerek erejét. Ez mind egyszeri befektetés, ezenkívül pedig végtelen energiaforrás. Szél és hullámok mindig is voltak/lesznek. Hogy ezt eddig miért nem tettük? Mert nem volt gazdaságos. Mára számos kutatás folyik ezekről, nem hiába. Mivel sajnos akkor jövünk rá, milyen fontos összhangban lenni a természettel, mikor már a „rend felborul”. Ahogy fejlődik a technika, úgy okosodunk. Ahogy okosodunk, annál több lehetőség nyílik. És minél több lehetőség nyílik, annál jobban lesznek elnyomva és eltitkolva. A tv-műsorok, amiket nézel, előbb egy „szűrőn” mennek keresztül, hogy még véletlen se jöjj rá, mi van a vasfüggöny mögött. És emögött pedig olyan emberek állnak, akik nagyon magas fizetésért védik és gyakorolják „igazukat”. Ez nem fikció, ez a való világ.
