Tökéletesen tökéletlen

Tisztán látható, hogy Hollywood kezd elveszni az ötlettelenségben. Sablonsztorik, erőltetett folytatások, plágiumgyanús forgatókönyvek, nonszensz történetek, melyekkel a nézőket bombázzák. Egy idő után ezek már nem fogják kielégíteni a moziba ülők amúgy is kielégíthetetlen kíváncsiságát.

Ebben az esetben hellyel-közzel a Nem férek a bőrödbe! című komédiát néztem meg férfi főszereplőkkel. De nagyjából ugyanazok az alpári hibák: a film kiszámítható és gyenge, „köszönhetően” a forgatókönyvnek (amin ne is csodálkozzunk, mert ugyanarról a duóról van szó, akik nemrég a Másnaposoknak írták a forgatókönyvét) és a lerobbant színészgárdának, melyből csak Jason és Ryan magasodik ki valamelyest.

Csak néhány szót a történetről, hogy mégis tudjuk, mivel állunk szemben: Mitch (Ryan Reynolds) és Dave (Jason Bateman) már gyerekkoruk óta jó barátok, annak ellenére, hogy kettejük személyisége a skála két végét képezi. Dave ambiciózus, törekvő, szorgalmas, mindamellett, hogy igyekszik ügyvédként feljebb és feljebb jutni a ranglétrán, remek férj és három gyermek boldog apukája. Béketűrő, nyugodt, s mindent megtesz célja elérése érdekében. Mitch az ő tökéletes ellentéte: laza, gyerekes, felelőtlen, tanulatlan, bárdolatlan, szemtelen, pofátlan. Céltalan élete tengődésekből áll, mert soha nem volt képes semmit sem tisztességesen befejezni, amint ráunt, lépett tovább. Ezért hagyta ott az egyetemet, s most alkalmi ligh pornófilmekben szerepel, hogy betevő falatkáját megszerezze. Minden csak a nőkről, piáról, partikról, fűről, zúzásokról szól! Aztán egy nap felkelnek, s döbbenten konstatálják, hogy egymás bőrébe bújtak.

Megannyi kritika elolvasása, interjúk megtekintése, következtetések levonása után arra jutottam, hogy a filmből nem lesz egy nagy kasszasiker. Figyelembe véve néhány apróságot, melyet lejjebb meg is osztok az olvasókkal, a bukás nem is lehet kérdés, bár meg kell hagyni, hogy mint vígjáték tökéletesen megállja a helyét (némely jelenetnél majd lefordultam a székről).

A szereplőválogatásra sem fektettek túl nagy hangsúlyt, ennek szerencsés jelöltjeit(?) ez esetben két csoportba osztanám: tehetséges és tehetségtelen. Sajnálatos módon nincs köztes lehetőség, bár meg kell hagyni, hogy a főszereplőknek nehéz dolguk volt, hiszen nemcsak saját, de partnerük karakterét is el kellett játszaniuk, s ez tisztán láthatóan Ryannek ment a legjobban. Az extralaza karakter mindenféleképpen Reynoldshoz illik, kicsit emlékeztet legelső tévés felbukkanására, Berg karaktereként, a Két srác, egy csaj meg egy pizzéria című sorozatból. Oh, és ki ne felejtené el Van Wildert, aki szintén félúton jár Berg és Mitch között. Jason esetében ez után a testcsere-effekt után csak a káromkodások által jöttem rá, hogy ő immáron Mitch szerepébe bújt. A többi szereplő viszont csak egy pofon az alkotásnak: Leslie Mann talán csak az elmegy kategóriába sorolható, és Olivia Wilde továbbra is sokkal inkább a testével hódít, semmint a tehetségével.

Először is a forgatókönyvírónak küldenék egy üdvözletet, ugyanis kellett a pihent ész a produkció megálmodásához. Valószínűleg abból a bizonyos álomból lemaradt a szökőkút körüli magyarázkodás, de mivel kell az a kis szőrszálhasogatás (undok egy fráter vagyok, gondolhatjátok), szeretném megtudni: minek ez a szökőkút? Honnan jött? Mi a szerepe? Csak úgy, sebtében teljesíti az ember kívánságát, ha belecsorgat? Ha ez így van, és létezik ilyen, nekem is be kell szereznem egyet itthonra! Ha meg nem, érdemes lenne valamiféle magyarázatot hozzáfűzni, hogy, teszem azt, egy boszorkány elátkozta, vagy bánom is én… Ennél eredetibbet is ki lehetett volna találni!

Sok vita folyt a kritikusok és a véleményezettek körében arról, hogy vajon mennyire vitték túlzásba az obszcenitást. Mert hát ugye mindennek van határa! A mellékszálat ugyanis ez a tényező határozza meg leginkább. A vécén ülés közbeni recskázás még úgy-ahogy belefér a képbe, de a terhes csaj számomra kiütötte a biztosítékot! Megértem én, hogy egy bizonyos hatást el akart érni ezzel a rendező, legyen az megdöbbentés vagy tetszetés (kinek hogy…), de eme szálnak csupán a fele, például a trágárság vagy a szokások is bőven megtette volna, s lehet, hogy ama hatás sem maradt volna el. Ha szigorúan veszem, így is nézhető a film, a gondom csak az, hogy tiszteletnek örvendő, munkájukat már bebiztosított színészek miért fogadták el ezt a szerepet, mert csak lealacsonyítják magukat vele.

Na és ki ne felejtsem azokat a szükségtelen és értelmetlenül a filmbe épülő információkat! A tőr Sabrina csuklóján, ami nem kap magyarázatot, ám a kamera mégis kiemeli, Dave három golyója, Jamie kínos incidense a fürdőkádban (no comment). Apróságok, amelyek még a poénokon sem változtattak vagy javítottak, egyszerűen csak vannak.

Túlzott ízléstelenség lenne? Talán… A humorérzék azonban kötelezően szükségeltetik hozzá! De ha ez megvan, a röhögés garantálva! Nem mondom, hogy szörnyű film, de azt se, hogy bevételrobbantó. Ryan és Jason biztos nem ezt fogja tartani élete fő művének, s csak remélem, hogy előbbiről legközelebb már valami sokkal komolyabb film kapcsán hallhatunk újra.

Az viszont engem rettent letaglózott, amikor megtudtam, hogy mind Leslie, mind Olivia testdublőrt használt. Egy világ omlott össze bennem…