Get EXCITed!

A fesztivál előestéjén úgy gondoltuk, hogy felizzítjuk magunkat a városközpontban, a Get EXITed „előfesztiválozáson”. A felizzulás mégsem jött úgy igazán, sem a Viva Vox, sem a Modestep koncertje közben, habár ők elég jó bulit csináltak, ahol nem lehetett megmaradni a kialakult pogó miatt. Úgyhogy a pogó helyett vajdasági magyarokkal próbáltuk megkeresni a közös nyelvet, mire rájöttünk, hogy igen, we do speak magyar. Aztán a nem túl görbe este után mégis sikerült felizzanunk a Duna-parton és a Duna-parti napon, annyira, hogy egyik felünket szépen le is perzselte. Így öt, ráknak álcázott fiatal próbálkozott a fesztivál első napján nem hozzáérni senkihez. Ez nem is bizonyult annyira lehetetlennek, mert sajnos akkora tömeg nem volt. Örömmel mondanám, hogy a szervezés miatt volt zökkenőmentes a bejutás, de nem, úgy tűnik, sokkal kevesebben exitelünk idén az előző évekhez képest, és a külföldi szavak is ritkábban ütik meg az ember lánya fülét.

Égő bőrrel égtünk a vágytól, hogy végre egy nagyot bulizhassunk, így rögtön a sűrejében, a The Gossip-koncert harmadik sorában vártuk a szó szerint hatalmas Beth Dittót. Az amerikai zenekar énekesnője a kétezres évek egyik legjobb hangjaként van számon tartva, és úgy tűnik, ezt tudja is magáról. Kezdésképp Madonnával és Lady Gagával poénkodott, meg a műhajával. Az igen testes és bevallottan leszbikus énekesnő valahogy nem tudott igazán kibontakozni a szerbiai közönség előtt, kicsit erőltetett volt a jópofizása, de meg kell hagyni, nagy egyéniség, ami a Standing in the Way of Control számuknál meg is mutatkozott, ez volt az első dal, amikor együtt ugrált a közönség, de lehet, csak azért, mert mindenki az együttesnek csak ezt az egy számát ismeri.

Kicsit később, kicsit hátrébb a Duran Duran vitt minket vissza a nyolcvanas évekig, sokkal nyugodtabb, sokkal gördülékenyebb koncertet adtak, de fele olyan izgalmas sem volt. Hiába, a korral talán a lendület is alábbhagy. Olyan britesen, úrifiúsan öregedett tökéletesre ez a zenekar. Az énekes, Simon Le Bon többször is érzelmes monológokba kezdett, spontánul és őszintén, kicsit megtörte a tökéletes programot, na meg az is megtörte, amikor felhívta Beth Dittót a színpadra, hogy elénekeljék a Notorioust.Talán ez volt a koncert csúcspontja, meg az, ahogy Beth Ditto próbálta magát kimagyarázni, hogy miért nem tudta a szöveget.

Ekkor már kicsit fáradtan és éhesen kellett rájönnünk, hogy az Exit árai nem a mi pénztárcánkhoz vannak szabva, és a tavalyi lángosos is hiányzik, helyette viszont van popcorn ehető mennyiségben 200 dináért, a többiét még leírni is sok. A sör igaz, hogy hideg, de vizes és túl gyorsan fogy.

Lehet, hogy éhesek és kicsit még szomjasak is maradtunk, de a fesztivál legjobban körülrajongott fellépőjét, az Aviciit meg kellett várnunk, még ha csak fél négykor is kezdődött a Dance Arenában, ahova kész kihívás eljutni. Lépcsők fel-le, rengeteg ember, hatalmas tömeg, meredek domboldal, de akkor is megvárjuk, hogy élőben hallhassuk a 2011-es év egyik legnagyobb slágerét, a Levelst, ami talán az idei Exit himnuszává is vált. A 22 éves svéd srác félelmetesen nagy tömegeket mozgatott meg, olyannyira, hogy mindenki megváltásként várta a Levels kezdő dallamát.

Azt, hogy mennyire váltott meg minket ez a dal, nem tudom, de hogy jó néhányszor húsz percbe telt a hazaút, az biztos. Végül is ki számolja a hajnali köröket a városban, ha épp az Exit első napjáról tartunk haza?

Fotó: Ótos András