Exitelés idén utoljára
Ez alatt a négy nap alatt több mint 150000 ember bulizott hajnalig a húsz színpad egyikén, vagy épp a hatalmas Dance Arenában. Ilyenkor sajnálom, hogy képtenség megismerkedni az összes érdekes fesztiválozóval, és ott lenni az összes koncerten.
A fesztivál utolsó napja azért mégis nagy durranás volt. Az ausztrál Wolfmother mozgatta meg az egyre csak áramló embertömegeket. Mindenfelé megszállott Guns n’ Roses-rajongók, és fél órával a kezdés előtt sincs már helyünk, pedig örültünk, ha a kivetítőt látjuk, nemhogy a színpadot. Majdnem pontosan, vagy csak egy kis késéssel érkezett a legendás zenekar. A háromórás koncert elején még nagyban tartott a varázs, még úgy is, hogy az új albumukról játszottak nem túl ismert dalokat. De amikor Axl Rose nem tudom, hanyadszorra öltözött át egy-egy gitárszóló alatt és a sörhasát is észrevettük, akkor már nekem az sem volt elég, hogy a harmincéves Axlt próbálom a színpadon látni… Lehet, tényleg a csúcson kell abbahagyni, és a nosztalgiazenélés már nem az igazi? A November Rain néhányunkat épp a Food Landben ért, ahol utolsó nap megtehettük, hogy gyrost eszünk, és az egyik barátnőm félig teli szájjal azt mondta, hogy ez egy tipikusan olyan szám, amire férjhez lehet menni. Volt valami abban a pillanatban, így visszamentünk a tömeg mögé egy kicsit, de lehet, jobb lett volna nem hallani Axl Rose el-elcsukló hangját a Paradise City közben. Na, de valószínűleg én vagyok túl cinikus, és igazából kitettek magukért az öregfiúk meg a közönség is.
Még egy kis Silent Disco utoljára, aztán Happy Novi Sad Stage előszörre, hogy a Skream mainstream dubstepjére táncoljunk kimerülésig. Hazafelé pedig láttuk, hogy mekkora bulit készült csinálni a Knife Party a DanceArenában, de ahhoz már túl fáradtak volltunk.
Igaz, hogy a mi generációnk nem az igazi “Exit-generáció”, de úgy gondolom, át tudjuk érezni, hogy honnan indultunk és hová jutottunk, meg hogy mégiscsak ez a(z egyik) legjobb esemény Szerbiában. Amikor pedig a Silent Discóban megszólal a Goran Bregovic Mesecinája remixben, mi pedig tudjuk a szöveget, akkor még azt is érezzük, hogy akárhogy is, de idetartozunk,és a fesztivál mögött igenis van a zenén kívül egy ideológia, ami összehoz mindenkit, még ha az nem is olyan intenzív, mint amilyen a fesztivál első éveiben volt.
Fotó: Ótos András
