A Nyári Ifjúsági Játékok csapatverseny-szervezőinek közös nyilatkozata
A Nyári Ifjúsági Játékok csapatversenyét olyan szervezők hozták létre évről évre, akik szívüket-lelküket a csapatok szórakoztatásának szentelték, nemcsak négy napon, de az azt megelőző néhány hónapon keresztül. Idén, mint azt korábban nyílt levélben közöltük a csapatokkal, sajnos nem áll módunkban megszervezni a csapatversenyt. Több helyről is azt hallottuk, hogy ezt a döntésünket kizárólag a gazdasági helyzet következményeként hoztuk meg, ebből pedig arra következtetünk, hogy az okok nem tisztázottak az érintettek számára. Ezen szeretnénk most segíteni.
A fesztivál kezdetén a rendezvény a csapatverseny köré épült, a délutáni, esti programok csak kiegészítésképp kerültek megszervezésre. Az utóbbi pár évben a csapatverseny (és ezzel együtt ennek szervezői, valamint a játékokon részt vevő csapatok) egyre kevesebb megbecsülést és pénzt kapott.
Előfordult, hogy már a csapatok regisztrációját sem tudtuk a kiírt időben megkezdeni, mert alig-alig sikerült a saját karszalagjainkat megszerezni, nemhogy a csapatokét. Később még azt is közölték velünk, hogy erre a napra italjegy csak a többi szervezőnek jár, nekünk nem, hiszen a csapatverseny nem a nulladik napon kezdődik, majd csak másnap. Másnap pedig vagy három órával később kezdtük a szárazföldi játékokat, mert csak ekkor kaptuk meg a pénzt a kellékekre, és még el kellett rohannunk bevásárolni…
A főszervezők hozzáállása a csapatversenyhez, a csapatokhoz és hozzánk évről évre romlott. A helyzet tavaly érte el mélypontját, amikor a csapatversenyt elsősorban saját erőből kellett megoldanunk, hiszen a főszervezőségtől nem kaptunk egyebet, mint ásványvizet négy napon keresztül, szervezői pólókat, valamint heti belépőt mindannyiunk számára. A kellékekre hivatalosan nem kaptunk semmi pénzt, nem hivatalosan is csak nagyon keveset, de legalább volt miből gazdálkodnunk.
Azt hittük, a főszervezők majd biztosítják a díjazott csapatok ajándékait, de néhány nappal a rendezvény kezdete előtt szóltak, hogy mégsem. Megoldottuk: sokat kértünk, sokat kaptunk azoktól, akiknek lehetőségük volt erre. Ezt most ismételten megköszönjük nekik.
Bár a többi szervezőnek járt az étel, mi (anyagi okokra hivatkozva) semmit nem kaptunk enni. Nem gondoljuk, hogy húsz-harminc ember ötnapi ellátása ellehetetlenítette volna a rendezvény gazdálkodását. Az étel-ital-ellátás egyébként is az önkéntes munka alapja, melyet mindenki számára biztosítani kell – úgy gondoljuk, ennek nem is szabad vita tárgyát képeznie. Az pedig nyilvánvaló, hogy mi itt önkéntes társadalmi munkát végeztünk szabadidőnkben, ami a munka meg a tanulás mellett maradt.
Nem kaptunk színpadot az eredményhirdetéshez, és bizony a hangosítás sem a főszervezőknek köszönhető. Hiába kértük, nem halkították le a szomszédos VIP-sátorban szóló zenét a kedvünkért, pedig hangzavarban nem lehet sem játékot, sem eredményhirdetést vezetni. Bár a rendezvény tizenkettedjére került megszervezésre, mégsem használhattuk a 12-es számot, ami talán nem tűnik nagy bajnak, de ok nélkül korlátoz, ez pedig lebecsülést jelent.
A nehézségek ellenére igyekeztünk színvonalas szórakoztatást nyújtani a csapatoknak, és szerencsére ebben ők is együttműködtek: türelmesen vártak, ha késtünk, tudomásul vették a bonyodalmakat, és szótlanul tűrték a játékok megaláztatását. A csapatverseny ugyanis olyan ellenállásba ütközött, amivel csak egyik-másik szervezőnk erélyes felszólalása tudott valamelyest kezdeni valamit. Nekünk valahogy semmi nem járt, mi valahogy mindig utolsóként kerültünk szóba, velünk valahogy mindenki úgy beszélt, hogy abból egyértelmű volt: semmit nem ér a munkánk a szemükben.
Összegezve tehát, a csapatverseny szervezőiként két alapdolgot nem kaptunk meg a főszervezőktől: megfelelő anyagi támogatást, valamint megbecsülést.
A semmiből nem tudunk játékokat szervezni, ehhez igenis kell egy minimális pénzkeret, amiből gazdálkodhatunk, kellékeket vásárolhatunk. Ha pedig mindehhez még egy jó szó sem társul (köszönömről és bocsánatkérésről már nem is beszélve); ha nem érezzük, hogy kell az, amit csinálunk, és fontos, akkor kénytelenek vagyunk nemet mondani a Nyári Ifjúsági Játékok csapatversenyének megszervezésére, és máshol, más keretek közt, másik csapatversenyt létrehozni. Természetesen, amennyiben a feltételek változnak, a jövőben bármikor nagyon szívesen szerveznénk meg újra a játékot, nyitottak vagyunk mindenféle kezdeményezésre.
Befejezésül még annyit szeretnénk mondani, nagyon örülünk, hogy a főszervezőség végre elismerni látszik a csapatverseny fontosságát, legalábbis abból kiindulva, hogy olvastuk, hallottuk, ahogy beszélnek róla. Egyetértünk, hogy a rendezvény gerince a csapatverseny, és valóban ez kell, hogy a legfontosabb legyen a fesztiválon. Csak egy ötlet: a rendezvény gerincéről illene a plakáton is ejteni néhány szót.
Sok sikert kívánunk a csapatverseny új szervezőgárdájának, és nagyon jó szórakozást a csapatoknak! Megérdemlik.
