Élménydús Tanyaszínház 2012-ben is -- 1. rész

Pénteken értem ki Kavillóra. Gyuri persze már kinn várt a kapuban fülig vigyorral, egy-két ritmusos tánclépéssel, hatalmas öleléssel, meg persze a háta úgy le volt égve, mint annak a rendje. De hát ez a Tanyaszínház. Jó kinn, az meg, hogy ki hogyan néz ki, senkit sem érdekel. Le is lettem pirítva rögtön, hogy lehet, nem volt jó ötlet fehér felsőben jönni, de mentegetőztem, hogy ezt lehet nyüstölni. Beléptem a házba, ismerős arcok, kicsit sem voltam megszeppenve. Puszik cuppogtak egyik oldalról, másik oldalról, Gyuri bemutatott a még ismeretlen embereknek, megmutatta, hogy idén hol fogunk aludni, lepakoltunk, és már indulhatott is a négynapos szabadság. Mert ha nekem kellene egy szóval jellemezni a Tanyaszínházat, akkor az a szó biztosan a „szabadság” lenne. Egy kicsit benn néztem szét, egy kicsit kinn. Na, ott volt mit látni: az udvar feltúrva, a tavalyi színpadtér sehol, a háznak az egyik oldala eltűnt, kapu van, kerítés nincs, óriás bágergépek ijesztgetnek. Kövek, beton mindenfelé. De a Nyihogó... Az mesés volt, mint mindig. Napraforgók mindenfelé. A plafonon egy fél mosógép lógott, diszkógömbbel összeszerkesztve. Jó, erre majd még visszatérek.

-- Az első héten a kinti Nyihogót átalakítottuk pubnak. Volt egy olvasó- és pletykasarok, benne egy asztalka, gyertya, függönyt raktunk a semmibe, volt konyharész, és volt kocsmarész is, ahol ittunk. Mindezt teleraktuk virágokkal, vagyis napraforgóval. Sokkal. És máris szép lett. Kár, hogy most kevésbé használjuk ki, mint az elején. Kevés időnk van rá. Délután, amikor szabadok vagyunk, alszunk, mert a sűrű program mindenkit kimerít. Na, de persze a kocsmarész azért jobban üzemel, mint a többi. A konyhába készítettem ilyen lógókat ̶ magyarázza már benn a konyhában Jusztina, azaz Hegedűs Anikó. ̶ Rossz villanykörtét kibeleztem, madzagot tettem rá, vizet és kicsi napraforgót biggyesztettem bele, és felakasztottam a mennyezeten lévő gerendákra. Ha valamit tehetek a közösségért, az nekem olyan jó érzés. Csináltam kovászos uborkát is ̶ tette hozzá gyorsan. Igen, Jusztina kovászos uborkája nélkül nem múlhat el a Tanyaszínház júliusa, én meg nem mehettem haza anélkül, hogy meg ne kóstoltatták volna velem is.

Persze, nem bírtam ki, és rákérdeztem Biacsi Endrére, a műszaki szakira, hogy mi az istent keres fenn a plafonon egy fél mosógép. A válasz természetesen teljesen egyszerű volt:

̶ Egyik szerdai napon készültünk a klubestre, szokásunkhoz híven ̶ mi máson is törhetné az Újvidéki Művészklub főnöke a fejét, ha nem a klubesteken? ̶ , és egyszer csak itt termett a csűrben egy mosógép. Nekiálltam szerelni, jött a Magyar Attila, azaz Öcsi, és kérdezte, hogy meg tudom-e csinálni. Mondtam, hogy hát kétlem, hogy ezt meg lehet javítani, de valami majd csak lesz belőle. A fiúk jöttek is segíteni. Kiszereltük a motort, a dobot, rászereltük a diszkógömböt, és lett belőle valami forgó szerkezet, ami teljesen megállta a helyét a Tanyaszínház klubestjén.

̶ És mit szólt Öcsi ahhoz, hogy nem egy megjavított mosógép lett belőle, hanem egy diszkógömb?

̶ Hát másnap elmentünk, és vettünk egy jó mosógépet, ami egyébként is tervben volt, úgyhogy nem nagyon ette magát rajta. De Juszti kapott ezen a tehetségemen és megkérdezte, hogy csinálok-e neki egy vattacukorcsináló-gépet. Erre az volt a válaszom, hogy a maradék mosógépből majd megpróbálunk valamit kihozni, de persze ebből nem lett semmi. A másik ilyen szerkezetünk a bográcstartó, ami régen egy napernyő volt ̶ mutat egy álló magas valamire a Nyihogó mellett. ̶ Átszereltük egy kicsit, ráakasztottunk egy masszív láncot, tettünk alá rácsot, és már lehet is a bográcsost főzni. ̶ Ó, megjegyzem volt is bográcsos, amíg ott voltam. Épp a Biacsi főzött lencsét. És, ami még ehhez a lencsefőzéshez tartozó sztori, hogy épp Andrea (Márki Andrea, Papp Arni barátnője) és én lettünk felkérve a bevásárlásra, amihez egészen Zentáig kellett kirándulnunk. Nem is lett volna az út olyan kalandos, ha ismertük volna az utat odáig. Mindenesetre az eladó majdnem hanyatt esett, amikor megkérdeztem, hogy nincs-e véletlen fél kilósnál nagyobb csomagolásban lencse, mert nekünk a szakácsunk azt mondta, hogy 10 kilót vigyünk haza.

Visszatérve a klubestre, mert persze ez még a diszkógömbbel nem fejeződött be, Nórit (Molnár Gábor Nórát) faggattam, hogy mi is történt ott valójában. De mivel az egész portán zaj volt, így megfogtuk a kávét, a vizet, magunkat, és kiültünk az út szélére a forró betonra. Nóri meg is jegyezte, hogy itt nagyon ritka az, ha csend van. Egyik alkalommal be is sokallt, és kétségbeesettem felhívta a barátnőjét, hogy mentse meg, csináljon valamit, vagy csak egyszerűen legyen csendben. De hát itt Gyuri rádiós kívánságműsorán kívül nem sok óhaja-sóhaja lehet az embernek.

̶ A fiúk egyik nap napközben kipakolták a technikát, hogy kipróbálják a mikrofonokat. Na már most, Gyurinak a kezébe akadt az egyik mikrofon, és innentől kezdve megindult a láncreakció, ami abban nyilvánult meg, hogy Gyuri küldött mindenkinek egy számot, aki arra járt éppen. Ez a Pannon TV Kopó Duó műsorában le is ment. És ez azért is érdekes, mert belekerült a Mérföldkő c. előadásba végül. Na most, ez volt az előzménye a szerda esti klubestnek. Gyuri engedte a zenét akkor is. Mindenki táncolt, be voltak kapcsolva a fények, meg az extra vagány diszkógömbünk is, és minden két szám között Gyuri mondta az ő kis saját szövegét. Ám egyszer csak bejelentette, hogy: „és most kigyúlnak a fények a medencénél“. Abban a pillanatban a medencében termett legalább 15 ember, és ruhástól ugráltak a zenére. Én meg álltam egyszál magamban a Nyihogó előtt, és teljesen el voltam képedve, hogy ez totál olyan, mintha egy filmben lennék. Egy olyan amerikai pités filmben, mert a következő pillanatban már senkin nem volt egy szál ruha sem. Gyarmati Kata is ruhástól csatlakozott ehhez az őrülethez, Puskást (azaz Puskás Zoltánt, a rendezőt) meg be akarták hozni, de elmenekült. Egy tanga azóta is keresi a gazdáját. Ez az este túl hosszú volt, azt hiszem.

“Emesék, Tímeák, Boriszok és Máték, /Attilák, Dánielek, Jusztinák és Endrék, / Csillák, Orsolyák, Katinkák, Tamások. /Györgyök, Róbertek, Juditok, Zoltánok/ Arnoldok. / És voltak előttünk /Frigyesek, Lajosok, Józsefek, Lászlók, /És Györgyök, Angélák /Meg sokan mások.” (részlet az előadásból) A Tanyaszínház egy életforma. Rájöttem arra, hogy legjobban az ott élőkkel tudom visszaadni mindazt, ami ott történik. Ami pedig az én viszonyulásomat illeti a Tanyaszínházhoz, Gyarmati Kata szavaival élve: “Néha csak úgy magától, /Nem durván és nem is bántón, /Rámtör a ragaszkodás…”(részlet az előadásból) Folyt. köv. nemsokára. Még több élménnyel, még több érdekességgel!