A régi szép idők most vannak

Copy Con-interjú

Egy eszméletlen jó bulinak lehettek részesei azok, akik a Nyári Ifjúsági Játékok ötödik éjjelén lelátogattak a Népkertbe. Zenta ugyanis ismét vendégül láthatta Copy Cont és a Freedom Fighterzt, akik ezúttal sem okoztak csalódást rajongóiknak (nem úgy, mint maga az Ifi, de ezt most hagyjuk!). A bő másfél órás koncert során Copy és csapata megmozgatta a fiatalság apraját-nagyját, LegóManről már nem is beszélve (életem során még nem láttam embert, aki ennyit tud pattogni). A pandamaci és a kartonos bugyi pedig már csak hab volt a cseresznyetortán. A koncert után egy rövid beszélgetésre invitáltam Copy Cont (alias Pintér Gábor), mely során érzésekről, véleményekről, és természetesen dalokról faggattam az ifjú raggaénekest.

Milyen a határon túl koncertezni?

Nagy különbséget érzek, illetve észlelek határon belüli fellépések és a környező országok fellépései között. Legelőször is azt, hogy ha Magyarországon lépek fel, akkor az emberek kivárják, hogy mi igenis elmenjünk hozzájuk, az ő városukba, településükre… Miközben határon túl, mint itt is, Szerbiában, ha valahol megjelenünk, akkor az emberek oda jönnek, ahova mi érkezünk. Ez egy felettébb jó érzés, látni azt, hogy az emberek határon túl is tudják, mi az a Copy Con, és tudják, hogy miről van szó! Én mindig nagyon várom ezeket a partikat, s bár tudom, hogy ez most így nagyon sablonosan hangzott, mégis, ez az igazság. Láttam ugyan, hogy a buli elején még eléggé lézengtek az emberkék, hittem azt, hogy még ha csak egy tízfős közönség lesz, még azokat is meg tudom táncoltatni, mert már ismerem annyira őket, hogy tudjam, mire vágynak igazán, amikor eljönnek egy-egy koncertre. Azt sajnáltam kicsit, hogy a közönség távol volt, a kordonok miatt nem jöhettek közelebb, de ennek ellenére is sikerült egy totál jó bulit összehozni.

Ez nálatok másképp van? Ott közelebb van a közönség?

Van, amikor igen, van, amikor még távolabb vannak. Soha sem szerettem ezt a négy méter távolságot, olyan, mintha el akarnának szakítani a közönségtől.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy jobban szereted a laza, klubos fellépéseket, mint a nagyszínpados koncerteket. Ez változott azóta?

Nem változott, ugyanakkor, ha egy nagyszínpadra kiraknak, akkor is igyekszem a lehető legjobban teljesíteni, akármilyenek is a körülmények.

Több számodban fellelhető a liberális látásmód. Mit gondolsz a mi helyzetünkről?

A probléma gyökere szerintem abban rejlik, hogy az otthoniak megvannak abban a kis közegben, melyet ők felépítettek, illetve a történelem felépített a számukra. Mindazok, akik nem tartoznak ebbe a közegbe, azok mások, azok tőlük messze vannak, azokat ők nem ismerik, és nem is akarják megismerni. Teljesen elkülönülnek a határon túli magyaroktól, pedig nekik aztán tudni kéne, hogy mi is az őshazához tartozunk, legalább annyira, mint ők! Ezen lehetne változtatni, sőt, kellene is! De hogy hogyan lehetne egyáltalán hozzáfogni? Nyilván ez nem az a helyzet, amelyen egy dal segíteni tudna, vagy ha mégis, annak olyannak kéne lennie, amilyet ember még nem írt a földön! (nevetünk)… Komolyabbra fordítva a szót, szerintem nem ártana, ha az otthoniak megismernék az itteni felfogást, ahogy a határon túliak foggal-körömmel ragaszkodnak a magyarságukhoz Persze először is ehhez az kellene, hogy mindenki egyként gondolkodjon.

A Van-e Feeling című számotokban hallottam először a sensiről. Mit jelent?

Ez egy nemesfűnek a rövidítése. Tulajdonképpen magas szinten alakítja át az emberi tudatot.

Mit gondolsz, lesz jövője a raggának a Balkánon, általad vagy követőid által?

Hallottam arról, hogy egyes brigádok a Copy Conon felbuzdulva megpróbálkoztak vele, de többségüknek nem sikerült befutni. Lehetséges, hogy ebből is fel lehetne törni, elrugaszkodni kicsit az eddigi témáktól, kicsit a stílustól is, de akkor az már mégsem lenne az igazi. Van egy együttes, az Afrodzaqm, ők mondjuk nagyon jól nyomják ezt a vonalat. Rajtuk kívül is egyre másra megmutatkoznak csapatok, akik valamilyen formában tovább akarják vinni ezt a műfajt, szóval igen színes a paletta, azonban egyiknek sem sikerült még teljes mértékben átvenni a stílus jellemzőit.

Babilon hogy került a képbe?

Babilon a raszta hitben egy igen sűrűn megjelenő szimbólum, ezért vettem át én is ezt a kifejezést. Tudjuk, hogy Babilon egy bibliai város, ahol először jelent meg egyfajta szigorított törvényhozás, amely sok ember életét befolyásolta. A raszták szerint Babilon minden, ami rossz, mindaz a tényező, ami körülvesz és irányít minket.

Gyakorlatilag a törvény az, amit szimbolizál?

Pontosan. A törvényeket, törvényhozókat, rendőrséget, mindazt, ami az embert a személyes szabadságában korlátozza! Egyesek úgy hitték, hogy Babilon tulajdonképpen Szolnok, de ez abszolút nem így van. Babilonnal nem kifejezetten egy várost, vagy helyet nevezünk meg, hanem valamit, ami nem engedi, hogy az ember azt tegye, amit szeretne.

Mi a tervetek a jövőben? Lesz-e új lemez?

Készülgetnek a dalok, valószínűleg novemberre meglesz az új lemez is. Ugyanez a felállás marad, tehát Copy Con és a Freedom Fighterz. A zenét illetően lesznek riddimes dalok, lesznek saját dalok, illetve lesz egy új project is, melyben Szabó Lőrinc-verseket dolgozunk át, zenésítünk meg, ezzel is megpróbálva kicsit közelebb hozni a fiatalokhoz a kultúra lángjait. Mindemellett van még egy tervünk a csapattal, melyet igyekszünk idén megvalósítani, de erről egyelőre nem beszélhetek.

Nézd meg a Vajdasági TV korábbi Copy Con-interjúját!