Gesztitől Csernusig, avagy a Halolajos diadala

Ezt a pár napot, amely igencsak forró volt, olyan, mikor az ember csak a hűs strandra kívánkozik. Magam is megkaptam már tudásra és mókára kevésbé fogékony embertárasaimtól, hogy bolond, aki ilyenkor ilyesmikkel kínozza magát, de úgy tűnik, valamit mégiscsak tud a Vajdasági Ifjúsági Fórum által szervezett rendezvény, hiszen folyamatosan érkeztek a leendő táborlakók és látogatók, így a „kreatívguru” Geszti Péter előadására már megtelt a nagyelőadó. Érdemes is volt megbarátkozni a szellős, rusztikus faelemekből készített építménnyel, hiszen ide csalogattak az elkövetkező négy nap ígéretesebb előadásai. Itt mesélt a magyarság lelkiállapotáról Hódi Sándor, itt öntött reményt és pozitív gondolkodást a hallgatóság lelkébe Tonk Emil, és itt tépte fel legbelső félelmeiket Csernus Imre. A többiek között természetesen, hiszen rajtuk kívül számos neves előadó is megosztotta gondolatait, kutatási eredményeit. Beszéljen azonban minderről egy résztvevő, lássuk, milyen benyomása volt az egészről a főszereplőnek, a vajdasági magyar fiatalnak.

Dukai Edit Topolyáról érkezett.

-Először vagyok itt, az interneten bukkantunk rá a felhívásra, azonnal jelentkeztem is, a barátnőmmel együtt. Mivel mindez az utolsó pillanatban történt, ezért csak a falusi vendégházban jutott hely. Ez egy kis kellemetlenséggel járt, hiszen a szervezők fuvaroztak, de az utolsó napokra felszabadult két ágy, így mi is felköltöztünk a tanyára.

Már az elején éreztem, hogy jó helyen vagyok, csapatjátékokkal kezdtünk, ami segített az ismerkedésben és új barátok szerzésében. Miután kisorsolták a csapattagokat, Lajost választottuk meg kapitánynak, ezért a csapat neve egyszerűen csak „Lajos” lett. De volt benne Géza is. A csatakiáltásunk pedig a „Halolajos!” volt. A játék végighúzódott a négy napon, derekasan helytálltunk, amiért egy rakat jutalmat kaptunk, noteszeket, kekszet és egy üveg bort is, de nem a bornak örültem legjobban... :)

A népszerűbb média helyett én a közéleti munkacsoportot választottam. A programban meghirdetett előadók közül több ismerősen csengő névre figyeltem fel. Bevallom, az első előadáson kicsit álmos voltam, (hiába, a nagy meleg - szerk. megj.) de a többire már igyekeztem teljes „elmebedobással” figyelni. Az előadások többé-kevésbé tetszettek, sok múlott az előadókon is. Nagyon tetszett a meglepetésvendég, a Showder klubból ismert Lorán Barnabás. Ő utánozza az autóhangokat, és hát közelről látni azt az erőlködést, hogy kicsikarja magából a berregéseket és a csattogásokat… Muris volt. Más okokból, de hasonlóan figyelemre méltó volt a nyitóelőadás Geszti Péterrel. Az ő lendületes stílusa merőben más színt jelentett, mint amit az iskolából alig kikerülve megszoktunk. De megemlítem Székely András demográfust is, aki szerint a férfiaknak szükségük van még a házsártos feleségre is, Korhecz Tamás pedig a felsőoktatásról mondott hasznos dolgokat, huh, annyi név ugrik most elő, hogy nem is jutnék a végére...

Az előadások közben jókat hűsölhettünk a nagy fák alatt, amiből hála istennek sok van a tanyán. Jól is jött ez, hiszen szinte végig kánikula volt, ami csak este enyhült, így felüdülten mehettünk le a Dombos Festre. Szeretem a Dombost, olyan közvetlen, falusias hangulata van, minden korosztály lejön, a kicsik szaladgálnak, és finom lángos is kapható. Sok régi ismerőssel is összefutottam.

Ezután már a Szabadegyetem résztvevőit is barátokként köszönthetem, hiszen az utolsó estére mindenki megnyílt a többiek irányába, önfeledten beszélgettünk ismerkedtünk. Mindenkinek ajánlom!

Kedves olvasók, higgyetek Editnek, és jövőre ti is okvetlenül jelentkezzetek a vajdasági fiatalok egyik hagyományos rendezvényére, de addig is szemezgessetek velem az elhangzott előadásokból!

Még Geszti Péter határtalan fantáziája sem volt elég ahhoz, hogy a rekkenő kánikulát megtörje. A hűsítő este azonban nemcsak a felüdülést hozta el, hanem Maurer Oszkár szőlősgazdát is, aki egy borkóstolóval egybekötött előadást tartott. Mindig is érdekelt, hogy vajon a szőlőművelés, a borkészítés (és persze kóstolás) művészete lágyítja meg a lelket és tesz fogékonnyá az élet önmagában való szépségeire, vagy fordítva, a mindennapok gondján-baján túllátó szemét a távoli lankán megpihentető ember adja fejét e nemes mesterségre. Nos, választ erre az egyre népszerűbb hajdújárási borásztól sem kaptam, mindenesetre felemelő, elgondolkodtató és megfontolandó gondolatokat osztott meg a hallgatósággal, értékekről, világnézetről, munkáról, szerelemről, szóval az életről. Ahogy fogytak a finom borok, annál nyitottabbá váltak az elmék. Apropó borok, ha nem veszítettem volna el a jegyzeteimet, leírom a nevüket is, de találgatással nem szeretném megsérteni Maurer urat. Annyi bizonyos, hogy sokféle finom bort megkóstoltunk, talán többet, mint ahány fajta tehenet látott Mohamed. Vöröset, fehéret, rosét, aszúbort. Igen, aszúbort nem csak Tokajban lehet termelni, hanem a Tarcal (Fruškagora) lejtőin is. Egyes legendák szerint maguk a török elől menekülő szerémségi szőlőművelők telepedtek le Tokajban és környékén, megalapozva az ottani borkultúrát. Maurer úr pedig ötszáz év távlatából visszatér az királyok borának földjére, és saját ültetvényén igyekszik feltámasztani a rég elfeledett fajtákat, s az azokból nyerhető nedűket. Sikerrel, hiszen a Maurer borház egyre népszerűbb Belgrádtól Budapestig.

Nem a borkóstolóra, de Budapestről érkezett Székely András demográfus is, a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány munkatársa. Ha a három királylány nem is, de a három királyfi elkísérte édesapját, igen Székely úr nagycsaládban él, ahogy a magyar fiatalok jelentős része is népes családra vágyik, csak nem vállalja. Nem vállalja, mert nem lehet megélni, mert nem támogatja a társadalom, mert fél, mert nem tudja, mit akar. Nem találja az utat a boldogsághoz. Hogy miért nem? Ezt a kérdést valószínűleg a zambiai szabadegyetemen is feltennék, ha megtudnák, hogy egy százhúsz országra kiterjedő felmérésben Magyarország az említett afrikai állammal egy helyen végzett.

Nos, a kutató szerint, ami nagyon hiányzik a magyar társadalomból, az nem más, mint a bizalom. A bizalom, mely nemcsak egy szó, hanem egy fontos építőkő, olyan a társadalomban, mint az élet a testben. Sokszor a bizalom hiányzik a családokból is, ezért megy tönkre ma már a házasságok fele. Márpedig a felnövekvő generációk számára fontos, hogy közösségben nőjenek fel, ugyanis ott tanulják meg az asszertivitást, a képességet, hogy kiálljanak magukért, de ne önző módon, hanem megegyezéssel.

Ha hiszitek, ha nem, a vajdasági magyar fiataloknak is rossz a közérzete, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy nehezen alakítjuk ki közösségi életünket és cselekvésünket. Ennek megvitatására invitált Saláta Zoltán, a VAMADISZ elnöke, jelenleg a nemzeti tanács tagja, Vajda Árpád ifjúsági munkás, programkoordinátor, és Szabó László, ifjúsági ügyekkel foglalkozó volt helyettes államtitkár. Utóbbi mesélt az ifjúságpolitika kialakulásáról, mely ilyen formában a 68-as diáklázadások után fogalmazódott meg. Magyarországon az első Orbán-kormány idejében kapott önálló igazgatási területet az ifjúsági politika, mely igyekezett a határon túli magyar közösségek felé is nyitni, segítséget nyújtani. Ebben az időszakban kapcsolódott be Saláta Zoltán is a közéletbe, de Csongrád megyében is ekkor épültek ki a közösségi terek hálózatai, teleházak, ifjúsági szervezetek, otthonok, közösségi rádiók, projektek. Vajda Árpi két Szeged környéki faluban, Újszentivánon és Bordányban segített mindezek megvalósulásában. A vendégek igyekeztek egy kis interakcióra biztatni a hallgatóságot, remélem azonban, hogy egyetlen csecsemőben sem esett kár, ugyanis a fürdővízzel együtt a gyerek is kilöttyent, a vajdasági fiatalok helyzetének a feltárása ugyanis a jelenlegi szerbiai politikai helyzet taglalásába fulladt. Persze, nem hibáztatható senki, mert félelem tölti el a kilencvenes évek árnyainak újra megjelenésétől, és valóban elkeserítő, hogy a magyar közösségek életét fenekestől felforgathatja egy esetleges kormányváltás a Kárpát-medence különböző utódállamaiban. Talán lesz majd egy meghittebb zug, ahol valóban a mi problémáink is megoldásra találnak, megtörténhet ez a következő Szabadegyetemen is, ahol már lehet, te is ott leszel, kedves olvasó!

A Vajdasági Szabadegyetemnek hagyományosan a kishegyesi Kátai-tanya ad otthont. A honlapról megtudhatjuk, hogy1995 óta működik, és mára 70 fő elszállásolására alkalmas, két- és többágyas szobákban. A táborlakók étkeztetését saját konyha és két, közel 180 férőhelyes ebédlő biztosítja. A tanya területén található amfiteátrum, kapacitása 200 fő, mely komolyabb rendezvények és találkozók lebonyolítására alkalmas. A kicsiket biztonságos játszótér és egy háziállatok által lakott gazdasági udvar várja.

A Kátai-tanyán sokféle programot szerveznek, többek között kézműves és hagyományőrző foglalkozásokat, természetjárást, de akár nyeregbe is lehet pattanni, vagy akár sétakocsikázni. Egy- és többnapos kirándulások lebonyolítását is vállalják, míg a nyár folyamán a gyermekek veszik át a főszerepet, a Firka tábor, Zöld tábor, Kézműves tábor, Angol tábor talán még olvasóinknak is ismerősek. Ezenkívül találkozóknak, konferenciáknak, továbbképzésnek is – köztük a Szabadegyetemnek- otthont ad a Kátai-tanya.