NYELVI JOGAINK SZERBIÁBAN
– A Magyar Nemzeti Tanács anyanyelv-használati útmutatója alapján –
I. RÉSZ
Kérhetek információt magyar nyelven a községi szervekben? Kaphatok írásos választ magyarul? A magyar nyelv idegen nyelvnek számít? Beszélhetek a rendőrhöz az anyanyelvemen? Kötelezhetnek, hogy fizessek a fordításért? Az anyakönyvi kivonat lehet kétnyelvű? Ilyen, vagy ehhez hasonló kérdésekkel szinte napi szinten találkozunk, ha anyakönyvi kivonatot veszünk ki, vezetői engedélyt csináltatunk a rendőrségen, pályázati anyagot adunk át a tartományi titkárságok valamelyikén stb. Nem mindegy azonban, hol zsörtölődünk, hogy megrövidítenek minket a szabad anyanyelvhasználatban: a helyi közösség irodájában vagy egy magánkézben lévő bankban. Ugyanis a magánvállalatok – még ha sokszor maga az ügyfélkörük meg is kívánná – nem kötelesek magyarul információt közölni, válaszolni, írni stb. Azok a kötelességek, illetve jogok, amelyeket a Képes Ifjúság hasábjain a következő hetek folyamán ismertetünk, csak a közmegbízatást végző szervek (tehát a közösség érdekében tevékenykedő szervek) ügyfélkezelésére vonatkoznak.
Mi a hivatalos nyelvhasználat?
A fentiek is mutatják, hogy hajlamosak vagyunk összekeverni a hivatalos nyelvhasználatot a hétköznapi nyelvhasználattal, pedig lényeges különbség van közöttük, mind a jogainkat, mind az állam velünk szemben való kötelezettségeit tekintve. A nyelvhasználat a mindennapi élet bármely területén történő nyelvhasználatot jelenti a boltokban, családban, médiában, oktatásban, közlekedésben, kultúrában és másutt.
A magyar nyelv és írás hivatalos használata viszont bizonyos községek, illetve települések területén (valamint a vajdasági tartományi szervek munkájában) lehetőséget ad arra, hogy az állampolgárok akár írásban, akár szóban magyarul kommunikáljanak a hivatalos szervekkel, hogy a környezetükben magyar nyelven is megjelenjenek a nyilvános feliratok (például utcanévtáblák, közértesítések vagy egyéb intézménynevek), két (akár több) nyelven kapjanak közüzemi számlákat, közokiratokat, vagy magyarul védjék a jogaikat.
Mitől függ, hogy a magyar hivatalos használatban van-e?
Szerbia alkotmánya értelmében az egész ország területén a szerb nyelv és cirill írásmód van hivatalos használatban, de más nyelvek, illetve írásmódok (mint a mi esetükben a latin írásmód) is kaphat ilyen rangot, ha megfelelnek a törvényben előírt követelményeknek.
A helyi önkormányzat köteles bevezetni a magyar nyelvet hivatalos használatba, amennyiben a helyi lakosság minimum 15%-át magyarok képezik az adott községben, illetve településen. Habár a hozzáállás ehhez a problémához elég rugalmas – ugyanis nincs semmilyen büntető rendelkezés –, a támpont egyértelmű. A hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény 11. szakasza, illetve a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság AT területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló tartományi határozat 8. szakasza is úgy fogalmaz, hogy a községnek be kell vezetnie a magyar nyelvet hivatalos használatba – a törvényes feltételek keretein belül.
Melyik önkormányzatokban van a magyar nyelv hivatalos használatban?
Jelenleg a magyar nyelv 45-ből 28 község teljes területén és 3 másik község egyes településein van hivatalos használatban, azzal, hogy ez a lista állandóan bővíthető, ha a magyarok száma is bővül. Mindig az utolsó népszámlálás adatai a mérvadóak; és habár a vajdasági magyar közösség létszáma állandóan csökken, ez nem jelenti azt, hogy a magyar nyelvet törlik a hivatalos használatból ott, ahol a magyarok százalékaránya a törvényi cenzus alá esik. Szerzett jogról van szó, egyébként Újvidéken, ahol a magyarok napjainkban csak 7%-át képezik a város lakosságának, a magyar nyelv nem lenne már hivatalos használatban.
Hogy mely helységekben mely nyelvek vannak hivatalos használatban, a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság honlapján tekinthetik meg. (http://www.puma.vojvodina.gov.rs/mapa.php)
