SOMEWHERE OVER THE RAINBOW avagy HOVA VISZ A HAJÓ?


A legnépszerűbb internetes keresőbe bepötyögtem a két nagyon egyszerű kulcsszót: hajós munka. Ezekre rákeresve 72 200 találatra bukkantam. Ugyanis külföldi cégek sokasága kínál munkalehetőséget, főként fiataloknak. Az angol nyelvtudás valamennyi helyen feltétel, a német nyelv ismerete és a szakmai tapasztalat pedig előny lehet. A szerencsés kiválasztottak óceánjáró és folyami hajókon tudnak elhelyezkedni, szerződéstől függően 6-9 hónapos munkavégzéssel. A fizetések pedig a nálunk megszokotthoz képest álomba illő 1500-3000 dollár között mozognak, havonta.


A pszichológus válaszol - 4.rész

A szerelem mint téma örök és kimeríthetetlen… Költők, írók, képzőművészek, a legkülönfélébb szakterületek kutatói, gyerekek, serdülők és felnőttek mind-mind érdeklődnek iránta és foglalkoznak vele, ki-ki a saját szemszögéből. Számos definíciója létezik, de számtalan fajtája! Mondhatnánk, hogy ahány ember, annyiféle szerelem/ szeretet, ezért is nagyon nehéz a kérdés, amit feltettél!

A pszichológiai kutatások ebben a témakörben rendkívül széleskörűek, mindegyik más aspektusát vizsgálja ennek az érzelemnek.

VOLT (Fél elme és viszketés Sopronban)

Másik nap:

Hát lett is. Mármint mit kiizzadni, ezért gyors folyadékutánpótlásra lenne szükség. Hol a pálinkás üveg? Ja, hogy az még tegnap délután kiürült... Akkor irány a zuhanyzó, akarom mondani a sörsátor! Közben igen jól esne egy kis csapvízzel felöntött „három az egyben”. Reggelire ehetnénk, mondjuk, konzerves tonhalat és kukoricát, teszem azt, egy söröspohárban összekeverve. Utána beülünk egy sátorba, hogy egy előadás, illetve egy teszt keretein belül megtudjuk, milyen ízléssel és jellemmel is rendelkezünk, a műsorvezető Réz András (azt, hogy a helyszínen sört is csapolnak, már csak a szóismétlés elkerülése végett nem említeném).

Társszerelem?

Mostanában a barátommal sokat gondolkodunk azon, hogy mi szerelmesek vagyunk-e egymásba, vagy „csak" barátok vagyunk. 9 hónapja vagyunk együtt, de nagyon messze lakunk egymástól, ezért nem töltünk egymással sok időt. Amikor együtt lehetünk több napig, akkor mindig nagyon jól megértjük egymást, nem akarjuk, hogy vége legyen a találkozásunknak.

Egyébként napi szinten több órát beszélünk (ingyen telefonálunk, olyan díjcsomagban vagyunk), volt már, hogy egyhuzamban 8 órát. Mindig akad valami beszédtémánk, nincs egymás előtt titkunk, megbízunk egymásban, hasonlóan gondolkodunk/érzünk, a gondokat mindig tisztázzuk, segítünk egymásnak, ahogy tudunk, nagyobb önismeretre teszünk szert egymás által, nemi vágyakozás is van.

A történelem, a sör és a béke

Ha valamiből igazán tanulhatunk, az a történelem. Nem szeretem az évszámokat, rühellem az ostoba királyok véres hadakozásait, és hidegen hagy, hogy ki vezette a második szerb felkelést. Képtelenség összehasonlítani a több ezer éves történelmet az én 18 éves múltammal. Semmi sem új a nap alatt. A történelem ismétli önmagát, hisz nálam sokkal fontosabb személyek is számtalanszor elkövették ugyanazt a baklövést.

A vegetáriánus vámpír és tátott szájú szerelme

Egyszer találkoztam egy totál zakkant fazonnal, aki a Loch Ness-i szörnytől kezdve a szellemeken át a vámpírokig mindenben hitt, ami egy kicsit is megmagyarázhatatlan. Amikor rákérdeztem, hogy miért van ez, egy hasonlóan lehetetlen válaszra vártam, ő mégis csak ennyit mondott: ”valamiben hinni kell...”


Talán ez ennyire egyszerű? Talán csak a saját életünket könnyítjük meg azzal, hogy olyan dolgokat képzelünk valósnak, amire semmilyen logikus magyarázat nincs? Ezt nem nekem kell eldönteni, de az mindenesetre fura, hogy a Twilight story ennyire felkavarta a vámpírtörténeteknél keletkezett állóvizet.

A nőiesség elutasítása, avagy az anorexia nervosa

Életünk során folyamatosan tanulunk. Mindig új dolgokkal ismerkedünk meg, ezért érdemes a világban nyitott szemmel járni.

A tanult viselkedések között nagyon fontos szerepet tölt be a szexuális imprinting (bevésődés), amely az embernél élete első hat éve alatt alakul ki. Mintákat látunk szüleinkben, majd tudomásul vesszük: nők vagyunk, és nőként fogunk viselkedni, mikor annak eljön az ideje.

A baj ott kezdődik, mikor nem akarjuk elfogadni az éretté válást, félünk tőle, és mindent megtennénk, hogy gyermekek maradjunk még. Az anorexia nervosa kialakulásának fő oka ez lehet, legalábbis ez az egyik legújabb magyarázat a betegség kialakulásának miértjére. Fogyással eltüntethetők a nőies idomok...

Ocsmány túlkapások a világhálón

Valóban ennyire csúnyák, buták és undorítóak vagyunk? – gondolhatják sok ezren, gyanútlan áldozatok, akiket beszippantott a legújabb internetes őrület. Megtalálhatjuk-e a delikvens szerkesztőket? A gonosztevőket, akik elmondásuk szerint (blogjukban feltüntetett céljuk alapján) az emberi hülyeség határtalanságát próbálják bemutatni. Egyáltalán érdemes-e ilyen kérdésekkel foglalkoznunk, ha viszontlátjuk magunkat egy-egy becsmérlő oldalon?

Újságírjunk és éljen a Képes Ifi!

Helyszín: Zentai Nyári Ifjúsági Játékok, Népzenei sátor

Időpont: Az Ifi-péntek és az Ifi-szombat, délután 2 és 6 között, amikor a Népzenei sátor Magyar Szó feliratot viselt.

Közös cél: Újságírjunk és éljen a Képes Ifi!

Nézz le a Nyári Ifjúsági Játékokra, ó Istenem!

Tizenöt évesen életem legelső fesztiválja ugyanaz volt, ami mindenkinek, aki a 024-es hívószámú körzetben lakik. A döglesztő munka és hosszas spórolás után két üveg pálinka a hálózsákba rejtve, pénztárca a zsebben, bakancs fel, és megindultunk a szabadság ötnapos másnapossága felé. Júliusi karácsony, ahol keveredik a tiszai levegő a fűszaggal, az örömteli arcokkal, az önfeledt bulizással és a meghitt beszélgetésekkel. A vajdasági magyar fiatalok mentsvára, ünnepe, mennyországa, nyaralása és fesztiválja. De te is tudod, mit jelentett a Zentai Ifjúsági Játékok fénye a szürke hétköznapok után…

A szélrózsás lányok emlékei Bodor Anikóról

„Elhunyt Bodor Anikó zentai népzenekutató, zenetudós, tanár.” - olvashattuk az utóbbi hetekben az összes vajdasági médiumban. Aztán olvashattunk az életpályájáról dióhéjban, a számtalan iskoláról, ahova járt és ahol tanított, és felbecsülhetetlen értékű munkájáról, amit a vajdasági magyar népi kultúra fennmaradásáért tett. Bólogattunk elismerően, sóhajtottunk sajnálkozva, talán kicsit el is merengtünk azon, milyen értékes embert is veszített el piciny közösségünk. De igazából nem ismertük. Hogy milyen ember volt, mit szeretett, mit nem, hogyan dicsért és hogyan nevelt- ezt mind nem tudjuk. Akad azonban egy csapat felnőtt, de annál vihogósabb zentai lány, akik tényleg tudják, milyen is volt Anikó valójában. Ők a Szélrózsa leánykórus, a szíve csücske, akiket ovis koruk óta nevelt, terelgetett.


oldal: 1 , 2