Derek Charles sikeres üzletember és nagyfőnök egy Los Angeles-i cégnél. Tökéletes férj és remek apa. Az irodában mindenki szereti és felnéz rá, felesége bízik benne, egyszóval: álomélet… Aztán egy szép napon új kölcsöntitkárnőt kap a bájos és gyönyörű Lisa személyében, és minden, amit maga körül felépített, lassan a semmivé lesz.
Tessék látni, Rejtő is pont erről beszélt! Megjelent a nő, és minden összeomlott. A NŐ. Körülötte káosz és zavarodottság keletkezik, jelenléte felborítja a rendet és a megszokást. Persze, nem akarok itt nőellenes témákat taglalni, vagy bármilyen álláspontot foglalni. A lényeg, hogy nem csak mi, férfiak vagyunk szoknyapecérek, néha a nő vadabb és szenvedélyesebb, célját pedig eléri, hisz ki tudna ellenállni egy vadító Szőke Ciklon csábításának. Derek pedig oly mélyen süppedt bele a titkárnő ármánykodásaiba, hogy onnan már az őszinteség sem húzhatja ki. Hátránya, hogy ezen az őszinteségi skálán eleve nem nulláról, rögtön mínusz ötvenről indul múltbéli bakijai miatt. S valójában mellette szól az is, ki hinne neki, ha felvázolná a helyzetet; a kölcsöntitkárnő rámászott, nem is akárhogy.
Nem egy helyen utánaolvastam a történetnek, hozzászólásokat, rendezői stratégiákat és kritikákat elemeztem, s több helyen ellentmondásba ütköztem. Hogy hol s miként, azt itt nem taglalnám, mindenki szája íze… ugye! Mindazonáltal le kell szögeznem, még ha az én igényeim is a visszamaradottak, ez a film egész jó! Nem azt mondom, hogy elájulsz tőle, de nézhető, izgalom is van benne, csavar, gyönyör, dráma, nézőpont szerint katasztrófa, ármánykodás, balhé… A gondom igazán a karakterekkel van, amelyek kicsit kidolgozatlanok, lehet, a játékidő nem adott erre elég lehetőséget.
