Kiss Kornél
(újságíró)
1985. július 2-án születtem a topolyai kórházban, ha lehet hinni a családi hagyománynak. Gyerekkoromban gyerek voltam, egy ideje már nem annyira feltűnő ez a tulajdonságom. Az általánost majdnem-szülőfalumban, Kishegyesen végeztem, a középiskolát meg a szabadkai közgazdasági középben, éppenhogycsak. Nem akarván továbbtanulni egyetem helyett a munkát választottam, voltam mezőgazdasági munkás, faldekoratőr-segédmunkás, amit jobb helyeken piktorinasnak hívnak. Időközben aztán rájöttem, hogy ez még a tanulásnál is kevésbé megy, úgyhogy két év kihagyás után beiratkoztam az újvidéki bölcsészkaron a szerb nyelv és irodalom a nemzeti kisebbségek osztályaiban szakra, amit azóta is bánok, hiszen minden életrajzban ki kell írnom a teljes nevét. Immár végzem a harmadikat, ha fönt (a tanáriban) is úgy akarják. Emellett dolgozom az Újvidéki Színházban, anyanyelvórákat adok, meg kacsintgatok a média felé. Ismerőseim szerint az ellentmondások embere vagyok. Környezetvédőként mindössze három kaktusz a növény- és állatállományom, jogosítvánnyal rendelkezőként meg nem tudom a behajtani tilos táblát megkülönböztetni a vigyázat, kőomlástól. Érdeklődési területeim: politika, színház, irodalom, a gazdaság különböző válfajai, utazás, szóval szinte minden, amivel foglakozni lehet.
Reflektorfényben Crnkovity Gabriella
„Úgy érzem, itt van dolgom…”
„Úgy érzem, itt van dolgom…”
„Válságos társadalomban nincs jövőkép...”
– mondja dr. Gábrity Molnár Irén szociológus
– mondja dr. Gábrity Molnár Irén szociológus





