Danny Tenagliát ésWill.I.Am-et, gondolom, mindenki ismeri. De ki Giorgio Moroder? Ha azt mondom: I Feel Love, Donna Summer? Ugye, így már rémlik. A techno zene előhírnöke. Igen. A diszkókirálynő sajnos 2012.05.17-én örökre távozott közülünk. :( Azóta feketében járok, de a dal zenei szerzőjével és producerével akár személyesen is találkozhatunk, ha ellátogatunk Ibizára, ahol 2012.05.23-tól 25-ig megrendezésre kerül az ötödik International Music Summit.

A szupersztár producer mellett ott lesznek (az ötvenedik életévét ünneplő) Carl Cox, Paul Oakenfold, Pete Tong, Danny Tenaglia, Seth Troxler és még sokan mások.

A rendezvény keretein belül felokosíthatjuk magunkat a világhírű előadók, producerek múltbéli tapasztalataiból és megtudhatjuk, mit hoz a jövő a popszakmában.

Amikor megláttam a Hideout fesztivál 2012-es DJ felhozatalát, azonnal földhöz vágtam a porcelán malacomat.

Gyorsan neki is láttam az online jegyvásárlásnak, de pár kattintás után az egyik szemem sírt a másik nevetett:

· A hajós bulikra már márciusban elfogyott az összes jegy :(

· A volt Jugoszlávia tagállamaiban élők kevesebb, mint fél áron vásárolhatnak jegyet, azaz 99 font helyett mindössze 50 euróért :)

A LEGRÖVIDEBB RANDIK EGYSOROS MAGYARÁZATAI:

A vak: Nem egyezett a látásmódunk…
A festő: Nem festettünk jól együtt…
A WC-tisztító: Szar volt…
A cukrász: Nem volt elég édes…
A hadvezér: Nem tudtam meghódítani…
Az autóversenyző: Váltanom kellett…
A horgász: Nem kapta be a kukacot…
Az orvos: Nem hozott lázba…
Az informatikus: Nem voltunk kompatibilisek…
A jós: Nem volt közös jövőnk…
A tanár: Nem tudtam meghúzni…
A terrorista: Nem ejtett rabul…
A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon…
Az ellenőr: Nem engedte, hogy lyukasszak…
A bűvész: Nem varázsolt el…
A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem…
Stohl: Ütközött a véleményünk…
A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoport…
A vízvezeték-szerelő: Nem volt elég nedves…
A pókember: Nem sikerült behálóznia…
A terminátor: Nem olvadtam el tőle…
A zenész: Nem tudtam ráhangolódni…
Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk…
A kukás: Szemét volt…
A búvár: Nem tudtam elmerülni benne…
A pék: Ebből nem sült ki semmi jó…
A matematikus: Nem jutottunk közös nevezőre…
A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe…
Jézus: Más vizeken jártunk…
A hajós: Rossz helyen kötöttem ki…
A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert…
A bíró: Elítélem a külseje miatt…
A postás: Próbálkoztam, de feladtam…
A kutató: Nem találtam meg benne, amit kerestem…
A vadász: Bakot lőttem vele…
Az építész: Rossz volt a látványterve…
A hegymászó: Nem juttatott a csúcsra…
A masiniszta: Nem zakatolt érte a szívem…
A színész: Csak megjátszotta magát…
A pilóta: Nem repített a magasba…
A rekorder: Nem tudtam megdönteni…

Jó érzés, ha az ember vajdaságiakat lát a magyarországi tévében, rádióban, sajtóban. Ennél csak az esik jobban, ha az illető személy nemcsak ismert, hanem elismert is. Dr. Csernus Imre nevét bizonyára mindenki hallotta már valahol, valamikor. Ő az a személy, aki megosztja a véleményeket. Van, aki elítéli, egy beképzelt nagyképű alaknak tartja (valljuk be, azért van benne igazság), s olyanok is, akiknek épp az ő gúnyos, velős, olykor bunkóságnak tűnő őszinteségére van szüksége.

Az elmúlt hónapban az NKPress (Napi Kalendárijum Press) (ál)hírportál gondoskodott a napi humoradagjáról annak a 370 Facebook-lakónak, aki ez idáig csatlakozott a profilhoz, plusz azokéról, akikhez még közvetett módon eljutott a tartalma. Nincs feltüntetve, de nem is titok, hogy az álhírek szerzője Bajtai Kornél, a Magyar Szó egyik szerkesztője, aki munkahelyéről azt a hírt terjeszti, hogy a legolvasottabb vajdasági magyar napilap, noha álhírportáljához hasonlóan kategóriájában az egyetlen induló. Kornél munkaköréből fakadóan úgy nyeli évek óta a hírlavinát, mint a szárnyasok libatömésnél a tápot. Talán ezt elégelte meg a gyomra január 11-én, amikor elkezdte felböfögni a Facebookra hírlapi kacsáit.

„Amikor a fotó készült, épp azt kérdezték tőlem, melyik a kedvenc számom az Eddától, mire én mondtam, hogy a Háromszor – nyilatkozta az NKPressnek Boris Tadić szerb államfő”

Múlt hétfőn tizenkét fiatal gyűlt össze a topolyai tóparton. Szórakozni jöttek, de nem a tél hagyományos örömeit élvezték (szánkózás, hógolyózás, hóemberépítés stb.), hanem nyári mulatságot csaptak a közel félméteres hóban. Amikor megláttam az eseményre szóló meghívót, az érdekelt, ugyan kik lesznek azok a belevaló topolyaiak, akik be merik ezt vállalni. Polyákovity Ágnes és Kozma Tibor voltak a szervezők, akik a nyáron megszervezett topolyai párnacsatából is kivették a részüket. Úgy tűnik, ha „extrém” eseményről van szó városunkban, akkor rájuk bizton számíthatunk

Mindig is úgy tartottam, hogy a hülyeség az egyik leggyakrabban előforduló elem az univerzumban. Természetesen, amikor ránk szakad egy méter hó, és nagy bánatunkra bezárják az iskolák kapuit, akkor a trollkodás a tetőfokára hág. Pontosabban ebben az esetben csak a teraszig. Igaz, mostanában nagy divat a hóban pózolás, úgy gondolom, hogy Adán sikerült megalkotni egy új műfajt, amit az ötletgazdák után nevezzünk nemes egyszerűséggel terasz-dzsámpingnak. A képeken látott banzájhoz a következő összetevők szükségesek:

A Képes Ifi honlapján ezentúl rendszeres időközönként művészfotókat fogunk közölni, ami az alapvető esztétikai gyönyörködtetés mellett még egy célt szolgál: arra kérjük a vállalkozó szellemű ifjú tollforgatókat, hogy a kép keltette érzések nyomán küldjenek nekünk „egyslukkos fényképnovellákat”, azaz 3-4 ezer karakteres kisprózákat – vagy akár verseket –, amelyek szabad asszociációs folyamat során születnek. Tudjuk, minden mindennel összefügg, tehát nem lesz nehéz dolgotok, hajrá: érezzetek rá!

A legjobban sikerült írásokat pedig megjelentetjük: mind a honlapon, mind az újságban!