Az internet egy rejtett sarkában Tom Quinn t csak úgy emlegetik, hogy „az ember, aki feltalálta a Wii- t” , ugyanis a kaliforniai székhelyű mérnök mozgásvezérlő szabadalmát használta fel a Nintendo a Revolution kódnevű konzoljának tervezésekor. A hangzatos kódnév, a világ nem kis meglepetésére, bejött: a Wii forradalmat indított el a videojáték-piacon, és tíz év Playstation- egyeduralom után rekordokat döntögetve vette vissza az eladásokat vezető platform címét. Ironikus módon a Sony és a Microsoft is csak egy kéznyújtásnyira volt a Wii sikerétől, mert Tom Quinn a Nintendo előtt őket kereste fel a mozgásvezérlő technológiájával, de mindkét alkalommal hidegen visszautasították.

Míg a két nagy konkurens azzal volt elfoglalva az elmúlt években, hogy hibájukat bepótolva kifejlesszék a saját mozgásvezérlésüket, a Nintendo mérnökei már azon gondolkodhattak, mivel tudnak ismét forradalmi újítást hozni a következő konzolgenerációban, valamint azon is, hogyan javíthatnak a Wii problémás, házon kívüli játéktámogatásán. A Wii csak a Nintendónak volt hatalmas siker, ami egy játékkonzol esetében sovány profit, mert hosszú távon a játékeladások után befolyt licencdíjak jelentik a jövedelmet. A külsős célfejlesztések többségének gyenge volt a forgalma, és a többplatformú slágerjátékokat csak ritkán jelentették meg Wii-re a nagy játékkiadók, mert sokba került, illetve lehetetlen volt a gyenge hardverre átvinni őket. Nem volt egyszerű tehát a Nintendo mérnökeinek feladata, amikor mindemellett erős számítási kapacitású, alacsony fogyasztású és kicsiny formátumú eszközt kellett tervezniük – ami olcsó is.