(A Pilvax kávéház - Preiszler József festménye)

Március tizenötödike egyike a magyarság legnagyobb ünnepeinek. Az ország és a határon túli területek népe megemlékezik az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseiről, megkoszorúzza az emlékműveket, felkeresi az egykori helyszíneket, s talán még nemzetiszínű kokárdát is tűz a mellére. Petőfi lánglelkű verseit hallgatva könnyen megérthetjük az akkori kor lelkesedését. Egy korszakét, melynek eseményeiből mi, magyarok is méltóságteljesen kivettük a részünket.

Találmányok irodalmi és tényleges – tárgyi – megteremtői. Hiedelmek, legendák, isteni hatalmaknak nyilvánított erők új színben jelentek meg abban az időben: egyrészt emberi képzeletet felülmúló misztikus masinák felfedezéséről olvashattak az emberek. Majd igen hasznos találmányok születtek, amelyek működésükre tudományos, törvényszerű magyarázatot is kaptak, megingatva a természetfeletti erők hiedelemvilágát. A vallás is befolyását vesztette, egyre kevésbé fojtotta el az emberek öntudatának kibontakozását. Így a modern technológia is könnyebben beépülhetett civilizált társadalmak mindennapjaiba.

Jules Verne és Thomas Edison

(A képen: Darvas Iván)

In medias res…

Már a legkorábbi emberi közösségek szakaszokra osztották az időt, az átmeneteket pedig szentként tisztelték. Az északi félteke mérsékelt égövében élők számára a legfontosabb a téli napforduló időszaka volt. A tél az elmúlás, a pusztulás megtestesítője, ezért a felén túljutva az emberek reménnyel köszöntötték az újra éledő életet. Ez a hagyomány számos korai népnél kimutatható, talán legismertebbek voltak a római szaturnáliák, amikor féktelen vigassággal köszöntötték Szaturnuszt, a földművelés istenét.