Valahol Európában, talán egy kis padláson zeng az ő énekük
Engedjétek meg nekem, hogy bemutassak nektek néhány kimagasló tehetséget közületek, akiknek a szívében még ott ég egy parányi kis lángocska… Akik, bár felejteni nem tudják, hogy milyen is a sziréna hangja, de énekük bármikor túlzengené.
Bizony-bizony. Nem mások ők, mint a Zentai Magyar Kamaraszínház Zentai Színtársulata. Nekem nagyon a szívemhez nőtt ez a csapat, és remélem, kellőképpen megismertethetem most őket veletek.
Több mint két éve már annak, hogy először ott ülhettem a köreikben. Igaz, azóta a tagok nagymértékben cserélődtek. A régiek tovább tanultak, más útra léptek. Helyüket átvették az újak, akik méltón mondhatják magukat a „veteránok” utódainak.
Akkor még én voltam az újonc, a félénk. Ma már társaimmal együtt segítek beilleszkedni a legújabbaknak közénk.
„Egy mindenkiért, mindenki egyért.”
