Van, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy amit látunk/hallunk, az jó, rossz vagy inkább csak érdekes. Vannak ilyen jellegű filmek, könyvek, olykor szituációk az életben, na meg persze, hála az égnek, zenék is.
Nem is olyan régen még a madarak csivitelését, a szél zenéjét, a fák lombjainak zúgását, az eső üdítő zörejét, a téli hónapok fehér, meghitt világának csöndjét… magyarul: a természet hangjait élvezhette az ember környezetét betöltő természetes zeneként. Ezt váltotta fel a Gép, és a gép zenéje: a zaj. Mindez a tárgyalt kiadványunk letöltött változatával járó PDF-mellékletben olvasható afféle magyarázatként a kiadványhoz.
Szokásommal ellentétben most nem törekszem rendhagyó koncertbeszámolóra, mert agyalós okfejtést olvashattatok már tőlem éppen eleget, azonban arról az érdekes rockzenei eseményről, amelyre január 18-án a budapesti Bazaar klubban került sor, mégsem lehet teljesen megszokott módon írni. Volt itt minden: atom jó gitárszólók, ütős dobolás, virtuóz billentyűs és a szokvány rockfeldolgozásokon túlmutató, grunge-nosztalgiával (Easy, Patience) és Queen-dalokkal színesített, erősen hangpróbáló setlist. Nehéz megküzdeni ezekkel a dalokkal, a Guns Patience-ét pl. sajnos nagyon sokan bebukják. Töredelmesen bevallom, eddig az általam nagyra becsült Guns N’ Roses-coveregyüttesektől egyik Patience-verzió sem ragadta meg különösebben a figyelmemet, ez a mostani ellenben…
A Folkbeats népzenei tehetségkutató döntőseként Guessous Majda Mária – Mesi és zenekara, a népzenei kategóriában első helyezettként, kiváló fődíjban részesült. A díj egy többállomásos amerikai turnén való szereplés, ami január végén indult. Az amerikai út előtt Mesit, a diplomás népzenetanárt és előadóművészt kérdeztük a turnéval és a magyar népzenével kapcsolatban.
A rockzenét szülő világmozgalom az emberiség történelmének egyedülálló és mindmáig csak felszínesen értett jelensége. Az utóbbi ezredévekben az európai történelemírók elsősorban a hatalmi berendezkedési társadalom felső rétegeinek szempontjából írták a történelmet. Ezért nem meglepő, hogy az úgynevezett „alulról jövő” társadalmi jelenségek történelme mindmáig megíratlanul maradt. Tekintve, hogy a hatalom csúcsait kialakító és birtokló személyek az emberiség teljes létszámának elenyésző töredékét jelentik, úgy tűnik, nem ismerjük az emberiség igazi arcát. S ha így van, akkor az emberiség legbelsőbb indíttatásaiból fakadó és a hatalmi berendezkedés által csak részben ellenőrzés alá vont, „alulról jövő” világjelenségek valódi, tehát nem a hatalmi berendezkedés által kialakított szemlélete által meghatározott szempontú történelemírás az emberiség egyik fontos, megoldásra váró feladata.
