„Az új fellépők, a punk legendák és két igazi drum’n’bass óriás mellett megtudhattuk, hogy a Hősök kezdi és Example zárja majd idén Sopronban a Telekom Nagyszínpad hivatalos programját. A nulladik napon pedig, ahogy az már tudható volt, a Punnany Massif ünnepli 10. szülinapját rengeteg vendéggel, a sokszínűség jegyében a hip-hop előadóktól a rock and roll zenekarokig hívtak meg barátokat és kedvenc együtteseket. Június 4-én fő időpontban ad fél évtized után először exkluzív koncertet az Emil.RuleZ! zenekar, Hajós András és Hegyi György csak Sopronban mutatják be új albumuk dalait, és idézik fel a legendás slágereket” – írták honlapukon alig néhány nappal ezelőtt a soproni VOLT Fesztivál szervezői. Ez pedig egyúttal azt is jelzi, hogy a visszaszámlálás végérvényesen élesbe váltott: ötven, negyvenkilenc, negyvennyolc, negyvenhét, negyvenhat, negyvenöt, negyvennégy…

December 8-án a szabadkai Omladina fesztivál keretében többek között fellép a Bajaga i Instruktori zenekar is. Az idei fesztiválon egyébként 25 fiatal előadó, illetve zenekar mutatja meg tehetségét és versenyez a rendezvény fődíjáért. Mi mind enekelőtt a Lakatos Zoltán nak és Sóti Juli nak szoríthatunk, akik a SKAgether , illetve Sin Seekas zenekarjaikkal vesznek részt a fesztivál tehetségkutató részében.

A Hegy’ -en készült minisorozat befejező részeként fogadjátok sok szeretettel a Kispál és a Borz egykori, a Kiscsillag jelenlegi frontemberével készített beszélgetésünket.

A 30Y zenekart sikerült gerillainterjú-alannyá változtatni vagy öt percre idilli körülmények között: egy konténerben, suttogva, hatalmas háttérzajjal körülölelve. Az első három percben Beck Zoltánnal (gitár, ének) és Sárközy Zoltánnal (billentyűs hangszerek, vokál) beszélgettünk,majd csatlakozott hozzánk Beck László (dob, vokál) is.

20 évvel ezelőtt, 1992 őszén kezdte meg munkásságát a Trottel Records. A kiadó egyike volt a rendszerváltás után alakult első független kiadóknak. Az első kiadványt (Trottel: The Same Story Goes On CD/MK) azóta közel száz másik követte. A Trottel Records stílushatárok nélkül szállította nekünk Magyarország érdekes zenéit és az általa értékesnek tartott zenekarok debütáló albumait (Leukémia, Slogan, Korai Öröm, Anima Sound System, C.A.F.B., Vágtázó Halottkémek, CPg, Hisztéria, Persona Non Grata, Carwashtagnacht, Club Era, Dawncore, Honeyball, Navrang, Don't Say A Word, Sandwich, Bujdosó János, Odradek, Unfit Ass, Marina Revue, Másfél, ColorStar, Kampec Dolores, Kiss Erzsi Zene, Lava, Úzgin Űver, MagUra Napotvet, Világfa, Narco Polo, Yava, Lithium és Kárpát Möbius). Az előadók közül nem egy országosan ismert előadó lett (Másfél, Anima, Korai Öröm…). Kísérleti, kortárs, progresszív, folk, punk, alternatív és világzenei albumok mellett könyvkiadásba is belekezdett (Todd Williams: Ti! Magyarok, feketeszemmel), és a nevéhez kötődik a tavaly megjelent, 9 albumból álló Folkbeats magyar népzenei és világzenei kollekció is. A jubileumra a kiadó megint egy, a Trottel zenekar nevével jelzett kiadvánnyal lep meg minket. A Trottel Stereodream Experience live DVD az együttes első koncert-DVD-je, az A38 Hajón került rögzítésre. A televízióban sugárzott anyag az A38 jóvoltából teljes koncertté kiegészítve jelent meg a Rockinform magazin mellékleteként, később pedig önálló kiadványként is forgalomba kerül.

Amióta beledalolták magukat a fülembe, naponta körbetáncolom a szobát valamelyik dallamukra. Fejből fújom a szövegeket, őket hallgatom, ha bicajra pattanok, s önfeledten dudorászom nótáikat, ha az utcán bandukolok. Egyik nap rám is meredt ijedten egy idegen, mikor a sarok mögül felbukkanva halk csujogatással üdvözöltem. De hát ilyen a Rackák hatalma, mert ha felcsendülnek soraik, „megárad a szerelem bennem”, a felhők mögül előbújik a nap, kinyílik a virág, felragyog a szivárvány. Nem hiába vágyok már évek óta egy jóízű mulatságra, amikor a nyáréji tücsökzene mellé Ferenczi György hegedül, a Rackajam muzsikál, az ember lánya meg messzire hajítva gátlásait mezítlábas táncot lejt a puha fűben.

Az idei fesztiválszezon végre meghozta gyümölcsét, több alkalommal is fröccsöt ragadhattam, s önfeledten rophattam a Csárdafunkyra. Már az elsőnél elhatároztam, hogy amennyiben lesz következő, beszélgetésre invitálom a zenekart. Némi nyomozás után Palicson eredtem a nyomukba. A Vigadó falai szájharmonikaszótól visszhangoztak, lépcsődeszkáin érces kacajok kergetőztek. Közéjük lépve csupa mosolygó arc társult a kezitcsókolomokhoz, kézfogás, enyhe arcpír, izgalom és nevetéshegyek. Ferenczi mellé huppanok, halkan érdeklődök, majd elfeledve a sok pár férfiszem figyelését váratlanul felolvadok.

A 2005-ben alakult újvidéki Obscured zenekarral egy kissé pénztelen és kissé unalmas péntek estén, pár sör mellett elbeszélgettünk az élet nagy dolgain felül a zenekar múltjáról, jelenéről és jövőbeli terveiről. A beszédes alanyok között volt Burai Károly-Khargash, a zenekar énekes-basszusgitárosa, valamint az alapító Tara Kerac. Emellett volt még egy zenész potyautas is a helyszínen, aki mindent elkövetett, hogy az árpanedű jobban csússzon le torkunkon. Mindezek után elhagytam a mobiltöltőmet, és ezért az interjú összehozásába 300 din-t kellett fektetnem, meg a tervezetthez képest késtem három hetet, no azért remélem: megérte!

2008-ban már láttam az említett filmet, amiben Mester Tamás, Papp Szabi, Ganxsta Zolee és Tóth Tibi zenekart alapítottak, összeköltöztek, hogy rövid idő alatt felvegyenek egy nagylemezt, összepróbáljanak egy koncertet, miközben egy stáb követte minden lépésüket, és a munkálatokról zenés filmet forgatott. Azt meg felesleges is mondanom, hogy a Jack Daniel’s volt a fő támogató, hisz az elkészült alkotás címe is mutatja ezt. Barátnőmmel megrögzött Papp Szabi- és egyúttal Supernem-rajongók lettünk. Nem csoda. Ez az ember éli mindazt, amiről mi csak beszélünk és álmodunk.

Még nyár eleje volt, amikor az újvidéki Művészeti Akadémia akkor még harmadéves tanulóiból (Kučov Boris, László Judit, Papp Arnold és Virág György) álló Csiga zenekar eltervezte, hogy utcazenélni kellene valahol. Újvidéken már kipróbálták magukat a főtéren, de ezúttal külföld lenne az úti cél. Mondjuk Bécs meg Prága, plusz Budapest. Hat személy (köztük jómagam), három város, körülbelül egy hét, spontaneitás, bolondozás, s az útiköltséget a járókelők fizetik. Lássuk pontról pontra!

Snoop Lion (fotó: Sziget/Csudai Sándor)

Amikor valaki Szlovákiát említi, nekem rögtön a Konflikt nevű zenekar jut eszembe. Úgy néz ki, hogy ez csak velem van így a bérces Balkánon. Valószínűleg a hányt-vetett (?) gyerekkorom miatt lehet ez.

Ezért gondoltam egyet és cselekedtem kettőt, a srácok szerencsére szóba álltak velünk egy gerillainterjú erejéig. Sőt nem is akármilyen hangulatú volt, hisz Jurijnak (gitár, ének) nemrég született meg a kislánya, így épp ünneplés közepette robbantunk be Lojzo (dobok), Viktor (basszusgitár) és Pali (gitár, vokál) közé. Mivel csak Jurij beszél magyarul, így ő fordított/beszélt mindenki nevében, míg a többiek nevetgéltek. Rögtön az írói gitárhúrok közé csaptunk.

Vééééégre!!! Majd egyévnyi vajúdás után szeptember végén a svájci székhelyű Miner Records jóvoltából megjelent ez a lemez. Persze megelőzte néhány év lemezkészítési folyamat, s ahhoz párosult rengeteg promó-CD is. S azt követte az a fránya papírmunka, huzavona a kiadás körül. Persze minderről részletesen majd a tagok számolnak be egy kimerítő interjú során.

Mi most csak az albummal foglalkozzunk. A különböző -core, disco és turbo-folk muzsika kedvelői nyugodtan lapozhatnak is tovább. A zenekart idézve: The core is only good with grind or hard! Itt, kérem szépen, tömény death metal csapja arcul a hallgatót, úgyhogy akik nem eme stíluson szocializálódtak, azoknál e muzsika hallatán megeshet egy kiadós fülvérzés.

A címben szereplő óbecsei klub neve nem cseng ismeretlenül a vajdasági fiatalság számára. Számos hazai és magyarországi kis és nagy előadó megfordult már itt, többek közt a Replika, a Cadaveres, a Watch My Dying, a Subscribe, az Eyesburn és a Nightshift is. Mint azt bizonyára sokan tudjátok, a szórakozóhely bő tízéves történetében tavasszal változások álltak be: tulajdonoscsere történt.

Szeptember 15-én, szombaton a Topolyai Panta Rhei Klub többhónapos szünet és renoválás után újra megnyitja a kapuit. Ez alkalomból a The World/Inferno Friendship Society New York-i együttes lép fel, akik az augusztus 31-ével kezdődő európai turnéjuk során Dánia, Svájc, Ausztria, Német-, Lengyel-, Cseh- és Horvátország mellett útba ejtik kis hazánkat is egy koncert erejéig.

Augusztus 11-én lépett fel a Watch My Dying Csehországban, a 17. Brutal Assault Fesztiválon. A csapat a Budvar Club színpadon játszott, szombat este 9 órakor. A tökéletes hangzással megszólaló bandát sok magyar rajongó is köszöntötte, úgyhogy az énekes, Gábor az anyanyelvi konferálást sem hagyta ki. A velős, 40 perces program rendesen odapörkölt, meggyőzve a WMD-t nem ismerőket is, hogy milyen különleges banda áll a színpadon. A program első percétől kezdve létrejött az a bizonyos kémia a zenekar és a rajongók között, úgyhogy végig vibrált az energia a levegőben.

Aki követi a hazai klubéletet, már találkozhatott a 2005-ben alakult pesti Nadir zenekarral, hisz többször is felléptek nálunk, Vajdaságban. Az alakulás dátuma ne tévesszen meg senkit, a banda gyökerei a 90-es évek derekán létrejött Dark Cloudsig nyúlnak vissza (akik ezen a néven játszottak is Újvidéken, kb. tíz évvel ezelőtt a megboldogult Enter klubban), a Nadir név pedig utalás a 2000-es D.C. debüt lemezre.

Szeretnéd kipróbálni magad a keverőpult mögött? Szereted a jó zenét és a bomba bulikat? Úgy érzed, te is meg tudnál mozgatni egy több száz fős társaságot? Ha a válaszod három igen, eljött a te időd! Jelentkezz lemezlovasnak a zentai Bali diszkóba, s mutasd meg tehetséged a nagyok előtt. A részletekről Billy Sizemore nyújt számodra néhány fontos információt:

A temerini Testet Ölt zenekarral már olvashattatok egy kétrészes interjút a Képes Ifi márciusi számaiban, aminek az apropója pont az akkor frissiben elkészített, fizikai kiadásra váró, név nélküli első lemezük volt. Azóta a horvát Listent Loudest, azaz Slušaj najglasnije kiadónak köszönhetően egy kecsegtető papírtokban meg is jelent a 2011 telén a szabadkai Balans stúdióban felvett és immár a CD-lejátszóban, normálisabb hangminőségben is hallgatható lemez. Valami miatt egy fej nélküli flamingó is a borítóra került, mert állítólag a billentyűs, Czini Ákos ezt látja maga előtt a dalok játszása közben. Ez is talán azt bizonyítja, hogy a pálinka egy pszichedelikus ital. Nos, úgy érzem, az előző néhány mondat jól leírja a Testet Ölt zenéjét. A zene felébreszti a fantáziád. Hogy milyen irányban, az csakis a te kreativitásodtól és nyitottságodtól függ. A Testet Ölt egy katalizátor, ami kinyitja a kapukat, amik már benned vannak. Remélem, valamennyire érthető és elérhető ez a viszony.

Mintegy kétszáz magyarországi együttes és DJ, számos külföldi sztár, borfalu, szabadegyetem, VIVA-VOICE tehetségkutató és egy egész nap ráadás – röviden így lehetne összefoglalni mindazt, amit a 20. VOLT Fesztivál szervezői kínálnak nektek és nekünk; illetve mindazoknak, akik június 26-a és 30-a között Sopronba látogatnak.

A Stonerizer Fesztivál az egyetlen DIY, underground, punkfesztivál a Balkánon, a PMK Records pedig egy független szerbiai lemezkiadó. A két vállalkozásban az a közös, hogy már több mint tíz éve Goran Lončarević boljevaci szervező áll mindkettő mögött. Ennek apropóján tettem föl Gorannak néhány kérdést e-mailben, aki szívesen válaszolt, azzal a megjegyzéssel, hogy rövid lesz, mert jobban szereti csinálni a dolgokat, mint beszélni róluk, amit az elmúlt évtizedben végzett tevékenységei bizonyítanak is.

Ez alatt a négy nap alatt több mint 150000 ember bulizott hajnalig a húsz színpad egyikén, vagy épp a hatalmas Dance Arenában. Ilyenkor sajnálom, hogy képtenség megismerkedni az összes érdekes fesztiválozóval, és ott lenni az összes koncerten.

Amíg kimész a konyhába a szülői házban, és a nagymama órája még mindig úgy ketyeg, ahogyan azt huszonpár éve ismered, a tűzhelyen, amin régen a savanyúleves rotyogott és mindig jó volt a kezed fölé rakni, most valahogy a régi Čunga Lunga-képgyűjteményt találod, akkor a Tindersticks egy jó háttérzene az élet ilyen pillanataihoz. Szép. Ezért is volt május 11-e egy különleges nap a langyos újvidéki éjszakában. A nottinghami Tindersticks és a francia Thomas Belhom egy meghitt és érzékeny zenei estet adtak a simogató melankólia és bársonypuha, csendes öröm hódolóinak.

Az ülős estet a számomra ismeretlen Belhom úr indította. Egy dobfelszereléssel körbevéve, különféle harangokkal, cinekkel, akusztikus gitárokkal és egy keverővel előtte. S pedáljai is voltak természetesen. Egy embernek egy szál magában hatványozottan többet kell dolgoznia, hogy meggyőzze a közönséget, ezért kíváncsian vártam az első hangok utáni fejleményeket, és az, ami jött hang hang után, igencsak meglepett. Láttam már egyszemélyes zenekarokat, de Belhom úrnak sikerült meglepnie. Milyen finomsággal váltogatta a hangszereket, vette fel a külön hangsávokat, majd azokat egy dalba gyúrta össze! A hangszereken úgy játszott, mint amilyen élvezettel egy Nutella-őrült kenné a barna krémet a kenyérre. Zeneileg nehezen tudnám behatárolni ezt a sokhangszeres, érzékeny, akusztikus sanzonzenét – na, már meg is van! Néha a Radioheadet is eszembe juttatta. Talán ezért is éreztem azt, hogy a fél óra játékidő túl kevés volt erre az emberre. Még-még-még! – kiáltottam magamban, amíg félrebillentett fejjel egész művészien belemerültem a zenébe – még csak egy croissant és tejes presszó hiányzott a kezemből. Lassacskán kezdett kialakulni az egyszeri és megismételhetetlen 2008-as Mediawave-érzés. Jóleső flashback, mit ne mondjak.

Az utolsó hírek óta a viszonylagos csend ellenére is sok minden történt a banda körül.

Tavaly nyáron sikerrel léptünk fel a pécsi Rockmaratonon és a lendvai Open Smile Jam Fesztiválon, valamint gőzerővel dolgoztunk/dolgozunk a nemsokára megjelenő első albumunkon. A lemez – Tales From A Southern Land címmel – reményeink szerint júniusban már CD-alakban is elérhető lesz. A kiadvány megjelenését – nem mellékesen – a magyarországi NKA alapítvány támogatása teszi lehetővé, ami azért is rendhagyó eset, mivel rock/metál zenei hanghordozók kiadását kulturális minisztériumok vagy állami pénzelésű alapítványok általában nem támogatják. Ezúton is köszönjük a lehetőséget. Sajnos, a már említett támogatás volt az egyedüli, amit az elmúlt két évben sikerült megpályáznunk vagy kikönyörögnünk, ezért a lemez is a tervezettnél valamivel szerényebb formában kerül a közönség elé. De LESZ LEMEZ, és azt hiszem, ez a legfontosabb. A lemez ára 4 euró (500 din) + postaköltség lesz, és már ELŐRENDELHETŐ a zenekar e-mail címén a southern.society@hotmail.com-on!