Egy kőkorszaki Nyári Ifjúsági Játékok közepesen unalmas nulladik éjjelén botlottam beléjük először. Vérrel nyakon öntött hullafoltos figurákként ugráltak a bokrok mélyén megbúvó kisszínpad deszkáin. Pöttyös hacukájuk, vonaglásra ingerlő muzsikájuk, vidám dalszövegeik egyből a körülöttük gyülekező tömeg közepébe parancsoltak. Azóta sem bírom sokáig nélkülük. Ha csak tehetem, ellátogatok egy-egy Yellow Spots-féle dínomdánomra, hogy Texas szélén billegve sajnáljam a kis Hildát, s jó kedélyűen üdvözöljem az öreg Májkült.

Az Opeth legutóbbi budapesti koncertje alkalmával, a koncert előtti beállást követően Martin Mendez basszusgitárossal kapott a Képes Ifi egy interjúzási lehetőséget. Mondanom sem kell, roppant nagy örömöt okozott, hogy az Åkerfeldt utáni számomra másik legkedvesebb Opeth-taggal tudtam egy kis gondolatcserét lebonyolítani.

Fotó: Lázár Gergő

2001-ben volt az, még pattanásos fejjel és lélekkel, amikor egy magyarországi metal és hard rock magazin első kazettamellékletei közül kiadta az akkor aktuális és az akkori hónap első helyezett Opeth-lemez (Blackwater park) The Drapery Falls szám felét(!). Please remedy my confusion, and thrust me back to the day, ó yes, ez kellett tizenhat/-hét éves énemnek! Laza kis prog rock? Na neee! Tetszett, de hol itt a nagybetűs m/etál, amiért ez a hónap lemeze lett!?

Mikael Åkerfeldt – az önirónia egy egészséges dolog

Fotó: Lázár Gergő

Néhány napja jelentette be az SKCNS (Studentski kulturni centar Novi Sad), hogy tekintettel a rajongók több mint pozitív reakciójára, a március 31-i újvidéki koncert mellett még egy bulit ad a Hladno pivo. A helyszín ugyanaz, az SKCNS Fabrika klubja lesz (bul. Despota Stefana 5.), a dátum pedig április elseje. A második koncertre nagyobb eséllyel találsz jegyet, méghozzá ezer dináros áron az újvidéki Mungos CD üzletben (Njegoš u. 14.), vagy a Gigstix.com portálon keresztül. A Képes Ifitől első kézből kapsz majd tudósítást!

A Csillaglovaglás 2011. szeptember 15-én jelent meg a budapesti Fonó kiadásában. A Vágtázó Csodaszarvas harmadik lemezét a 2006-os Tiszta forrás és a 2008-as Végtelen Ázsia! aranylemezek (!) előzték meg, illetve harmincöt év csillaglovaglás a VHK-ban.

Iggy Pop, Jello Biafra és Henry Rollins, hogy csak a „krémet” említsem, a mái napig a kedvenc együtteseik közé sorolják a magyar VHK zenekart, a frontember, Grandpierre Attila karizmatikussága, sámán mivolta és ehhez hasonló, sokunknak jól ismert okok folytán.

A VHK egy sámánpunk zenekar. Talán e földkerekségen az egyetlen ilyen. Ezt a sámánpunk kategóriát vehetnénk egy elsietett rockújságírói megfogalmazásnak is akár, de viszonylag pontosan közelít a valósághoz.

egymás megismerése

Az Újvidéken lezajlott Eutropia zenei műhely célja az együttműködés, együttalkotás a résztvevők között, a találkozások, egymás megismerése, egymás (zenei) tudásának feltérképezése. Mivel az ötnapos esemény három napján ott voltam, elmondhatom, a kezdeményezés célba ért.

Az előző bekezdés közhelyes. A szövegem közhelyes. Nem szeretem a közhelyes szövegeket. (Ez is közhely.) Írom máshogy.

Három fiatal délvidéki férfiú: Mačković Rokkó (Palics), Engi Krisztián (Ludas) és Sors Áron (Palics) fogott össze, hogy bemutassák tehetségüket a vajdasági közönségnek. Lassan, de biztosan haladnak a cél felé, ám kreativitásból és ambícióból nincs hiány, így hamarosan akár régiónk egyik legkiemelkedőbb együttesévé is válhatnak.

Kilencvenéves korában elhunyt Johnny Otis, a rhythm & blues keresztapja. A görög származású Otis – aki fehér családban, de fekete környezetben nőtt fel, és magát később is az amerikai fekete közösség részének tartotta – zeneszerzőként, dobosként, producerként, zenekarvezetőként, rádiós DJ-ként és tévés műsorvezetőként, valamint tehetségkutatóként is beírta magát az amerikai szórakoztatóipar történelmébe. Legismertebb dala a Willie And The Hand Jive című 1958-as sláger, valamint ő írta többek között a Gladys Knight and the Pips Every Beat of My Heart című népszerű dalát is. Egészen idős koráig folyamatosan zenélt különböző zenekarok élén, valamint templomi prédikátorként is működött, és gospelegyüttest vezetett. A The Johnny Otis Show című rádióműsora évtizedeken keresztül, 2006 augusztusáig volt hallható az Egyesült Államokban. Neki köszönhető Little Richard, Etta James, Jackie Wilson, Hank Ballard és Big Mama Thornton felfedezése is.

A Castrum nevezetű, 1994-ben alakult, ungvári (Ukrajna) death metal zenekar a Vajdaságba látogat március elején (Zenta, Zeppelin, március 3.), hogy zenéjükkel berágják magukat az itteni metálosok hallójárataiba! Ezen alkalomból Corneliust, a banda énekes/gitáros/alapítóját kaptuk „internetvégre” bemutatkozás/múltidézés céljából.

Egy ütem, három ritmus, összeizzadt testek és eksztázisos lüktetés uralkodott múlt pénteken az Újvidéki Színház születésnapja utáni bulin a Művészklubban. A többségében fiatal színészekből összeállt Drum in Basement zenekar harmadik fellépése volt soron. Hajdú Tamás és Balázs Áron kongán, Huszta Dániel két kongán (a változatosság kedvéért), Simić Marko dobkompletten, Pongó Gábor csörgőkön, valamint bongoszon, Sebestyén Imre basszusgitáron játszott. Ők öten az alappillérei a zenekarnak, de rajtuk kívül bárki részt vehet a zenélésben. Virág György például hegedült, a temesvári színház igazgatója, Balázs Attila pedig szopránszaxofonon játszott ezúttal.

1986. január 6-án született egy kis faluban, Amerongenben, Hollandiában. Hatéves korában íratták be zeneiskolába. Sok hangszer közül a dobot választotta. Éjjel-nappal tanulta a dobtémákat három évig. Mivel szülei úgy vélték, hogy a zenélésből igen nehéz megélni, ezért az iskolát sem hanyagolhatta el. Tanulmányaival jól haladt, ezért 9-10 évesen megismerkedhetett a szintetizátorral és a számítástechnika fejlődésének köszönhetően különböző producerprogramokkal is. Az iskola befejeztével a zenének szentelte életét.

Ekkorra született meg a „Nicky Romero-hang”. Első alkotása a Once Recordsnál jelent meg. Amikor a kis lemezcég tulajdonosai meghallgatták a számot, sejthették, hogy nem fognak sokáig szerződésben állni Romeróval, mivel egy istenáldotta tehetség. Ezek után sokan felfigyeltek a feltörekvő, akkoriban 18-19 éves holland ifjúra. Az elit lemezlovasoknál a Tony Cha Cha & Sidney Samson – Get On The Floor (Nicky Romero Remix)-szel került a konkurencia látókörébe.

19 éve a színtéren vannak, és nagyon nem szeretik, ha csak egy láda sörre becsülik emberfeletti szomjukat. Megvetik Lady Gagát és az összes hasonló divatszörnyet. Nem kisebb legendánál, mint a vajdasági söristen, Goya személyénél egy kamionnyi árpaüdítőért eladták lelküket ezek a szontai –újvidéki srácok, majd himnuszaikat thrasherek ezrei kezdték el dalolni az egész Ex -YU területén. Igen, ők a M.A.D. Goya, az őrült fekete bakkecske szerbiai kirendeltsége, akiknek szomját és jókedvét senki fia nem képes csillapítani. A M.A.D. Goya múltjáról, jelenéről a zenekar frontemberével/alapítójával, Blaža Vasilićtyel beszélgettünk.