Boldog új évet! Remélem, jól sikerült a szilveszterestéd, tesó, én akkor most el is mesélném az enyémet.

Viccelek, ezt azért talán mégsem, inkább a fantáziádra bízom, haha. Legyen elég annyi, hogy egy üveghegyeken túli, varázslatos mézeskalácsházat szálltunk meg a metálhordával, olyan messze, ahol még a fű sem nő, viszont a kurta farkú malac a szerencsénket remélhetőleg előtúrta, miközben mi ettünk-ittunk-mulattunk, az éjféli harangot pedig valahol a magyar határ közvetlen közelébe kisétálva köszöntöttük egy palack félszáraz pezsgővel, de meglepő módon a dugó pukkanására nem lőtt ránk senki, bizonyára a határőrök is a maguk koccintásával voltak elfoglalva. És így. Indul a 2014-es esztendő, hajrá!

Mivel a karácsonyról már lekéstünk, a húsvét pedig még jócskán odébb van, a Képes Ifi ezúttal egy apró évkezdési ajándékkal fog kedveskedni az olvasóinak – ez pedig a honlapunkkal lesz kapcsolatban. Végre.

Hiszen tisztában vagyunk vele, hogy sokkal többen olvastok bennünket az interneten, ez mára természetes: bár a célközönségünk elég tág skálán mozog, ami az életkorbeli megoszlást illeti, a lap nevében mégis csak ott van az „íze”, az Ifjúság. Az Ifjúság pedig egyre távolodik a papírtól, és a weben böngész olvasnivaló után is. Hogy ez így jól van vagy nincs jól – szerintem egyáltalán nincs rosszul, fő, hogy olvassatok! –, arról itt és most nem fogunk értekezni, mindenesetre nem titkolt szándékunk, hogy egyre nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a honlapunkra, élve a net adta szinte korlátlan lehetőségekkel, a print verziót pedig megtartjuk azoknak a „ritka madaraknak” – például nekem –, akik a mai napig szerelmesek a papír illatába, érintésébe és elsősorban olvasásába. Ameddig erre igény mutatkozik.

Kövess hát bennünket a weben – tudod: www.kepesifi.com –, a napokban majd érkezik a „meglepi”, erről többet most nem árulunk el. Egyelőre talán csak annyit, hogy remélhetőleg a honlapunk is átlép végre a pattintott kőkorszakból a XXI. századba… Mióta a barlangrajzok megszáradtak eleink „házfalán”, elindult egy történet. Kő- és agyagtáblákon, papiruszon folytatódott… a Gutenberg-galaxis alkonyával sem érhet véget.

Hozzád szólunk, cybergyerek!