Hogy egy dalszöveg egyenlő értékű lehet-e a verssel magában, zene nélkül, örök vita témáját képezi. Több költőtársammal megvitattam már ezt a kérdést, leginkább „nem” a végső konklúziójuk, az enyém mégis az „igen”. Annak ellenére, hogy az egyik legerősebb érvem, a Quimby-szövegek szerzője, Kiss Tibor maga is azt nyilatkozta egy interjúban, ahol ugyanezt a kérdést nekiszegezték, hogy ha egy dalszöveg vers „töménységű”, az nem igazán célszerű, mivel a zenével kiegészülve már sok.

Pedig cáfolatként nagyon egyszerű példát tudok felhozni, ami nem más, mint a megzenésített vers. Számomra kevés ennyire felfokozott gyönyör létezik, amikor valaki igazán kitűnően műveli ezt a műfajt. A második kedvenc vajdasági rendezvényem is a zentai énekelt versek fesztiválja – az első természetesen mindörökre a Középiskolások Művészeti Vetélkedője! –, ahol évről évre, immár zsűritagként gyönyörködhetek a jobbnál jobb megzenésítésekben. Az ember időnként meghökken, amikor a listára pillantva látja, hány versenyző érkezett az adott évben, utána viszont sosem tűnik túl soknak a „napi adag”, sőt! Pedig néha akár huszonkétszer-háromszor is meghallgatjuk ugyanazt a („kötelező”) verset – de hát ebben meg éppen ez a rendkívül izgalmas, ki hogyan „érzett rá” az adott műre… (Hogy vannak gyengébb produkciók is? Nos, itt pedig a humor teszi elviselhetővé a hallottakat. Unatkozni bizony nem igazán állt még módomban.)

Éppen ezért rendkívül örülök, hogy néhány éve már Szabadkának is van egy – ahogy a mai számunkban róla író munkatársunk fogalmaz – ilyen „kincse, több lábon járó művészi csodája”, a kArc irodalmi kávéház, ahol a Népszínház művészei nem csupán elszavalják egy-egy költő verseit, hanem szintén megzenésítve is elhangzanak a költemények. Bevallom, nem volt még alkalmam nézőként részt venni az estjeiken, de mindenképpen nagy mulasztás ez részemről, mert amit eddig hallottam – és Bíró Timinknek köszönhetően most olvastam is – a rendezvényről, az csupa-csupa pozitív visszajelzés. Pótoljuk hát! Ti is – ha még nem voltatok –, és persze magam is. Májusban pedig ne feledjétek – Énekelt Versek, Zenta!!

Aztán hogy a sokoldalúságunkat ma se hazudtoljuk meg, a mai számunk másik hőse, kiről a Sztárkörhinta rovatunkban halálának évfordulója kapcsán megemlékezünk, Sid Vicious, a Sex Pistols legendás basszere, aki, hát, a fentiektől eltérően nem igazán a míves és technikás muzsika apostola volt – ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, összművészeti szempontból a legnagyobb érdeme az volt, hogy Gary Oldman eljátszhatta őt a Sid and Nancy c. filmremekben –, de hát a legendák még a művészet berkeiben sem mindig a művészeti kvalitásaik miatt születnek. Sid úgy élt, hogy már – igen rövid ideig tartó – életében legendává vált. Jelenség volt, ennyi.

…aztán Gunarasra is meginvitálunk ma Benneteket egy szolid zenés estre, Belgrádba Napalm Death-, Budapestre Nine Inch Nails-koncertre, sőt még a Sztripper rovatban is Freddie Mercuryval találkozhattok, de hogy horizontálisan is utazzunk – ne csak a csillagok felé a muzsika szárnyain –, Vámos Évánk ismét Szentpétervárra kalauzol bennünket, egy művészcsoport pedig egyenesen Japánba – egy tárlat erejéig. (Gionbabynkkel pedig a jövő héten találkozhattok újra, szóval a felkelő nap országát is elhozzuk Nektek rendszeresen!)

Kellemes utazást mindenkinek – a megújult honlapunkon is!! Katt ide: www.kepesifi.com

Képgaléria: