: Még idén a Játékokon, a játszótéren, klikkerezés után: Hatebreed! (fotó: Vígi László)
Még idén a Játékokon, a játszótéren, klikkerezés után: Hatebreed! (fotó: Vígi László)

Nadimach, Napalm Death, Hatebreed - (Belgrád, Dom Omladine, február 23.)

: Még idén a Játékokon, a játszótéren, klikkerezés után: Hatebreed! (fotó: Vígi László)
Még idén a Játékokon, a játszótéren, klikkerezés után: Hatebreed! (fotó: Vígi László)

És lőn… A Kifi mindenható Séfje kiadta a parancsot a lustálkodó bandának hetekkel ezelőtt: „Nyomás, fiúk, valami rendes koncertre, mert mindig csak a reklám és az ingyen belépő kunyerálása megy az újságban! Hozzatok nekem beszámolót, fotókat és interjút, mert növelni kell a példányszámot!” Ilyen nemes cél által nem is voltunk restek elmenni a belgrádi Deep Purple-koncertre, ha már koncert, legyen Koncert! Viszont mikor beleakadtunk a teremben az önfényező „Superman Vučić” komájába, Tomislav Nikolićba, aki azt próbálta épp bizonygatni, hogy ő aztán az igazi „hippi rocker”, felfordult a gyomrunk, és döntöttünk! Ha már a rockkoncerteken sem lehet a politikát kikerülni, akkor gyerünk inkább a Napalm Deathre…

Így történt, hogy egy kedves vasárnapon bevágódtunk egy belgrádi csehóba, és megittuk életünk legdrágább Zaječarsko Pivóját 190 dinárért! Triplán fizettünk, mert még a Nadmiach koncertjét is lekéstük, a komló és árpa iránti fiatalos rajongásunk miatt. Épphogy csak behuppantunk a koncert kezdetére, és a fő zenekar már a színpadon volt.

A banda a punkos lendületű Silence Is Deafening dallal kezdett, majd jött az utolsó lemezes, középtempós Everyday Pox. Ezután egy kisebb visszakanyarodás a korai időkhöz az Unchallenged Hate, később pedig a Suffer the Children dallal, melyek hatására teljesen elszabadultak az indulatok a nézőtéren. A zenekar majd minden lemezét megidézte egy, a rádiólistákat soha meg nem járt sláger erejéig. Így kaptunk a képünkbe olyan agresszióbonbonokat, mint a Scum, a Necessary Evil, a The Wolf I Feed, a Taste the Poison, a Dead Life, a Deceiver, a Greed Killing, az On the Brink of Extinction, a When All Is Said And Done. E dal után Barney kiállt a szexuális szabadságért néhány mondat erejéig, mely a felvezetője volt az utolsó lemezes Errors in the Signalsnak. Persze néhányan az első sorból ezt nem hagyták szó nélkül, de nem került sor komolyabb incidensre. Ezután lenyomták a Dead Kennedys-átdolgozás Nazi Punks Fuck Offot, minek kifejezetten örültem (ahogy mindenki más), és megnyugodtam, hogy az előző balhéért csak néhány homofób tini lehet a felelős, nem pedig valami szélsőséges csoport.

Körülbelül 60 perc zúzda után Napalmék búcsút is vettek a közönségtől, talán a Siege of Powerral, de őszintén szólva a dalok sorrendjét nem jegyeztem meg, mivel a perszonális eksztázisommal voltam elfoglalva végig. Barney hozta a szokásos, videókból ismert őrült pózait, Harris kiválóan nyomta a sikolyokat, és megbízhatóan tolta a gitártémákat. Herrera és Shane jól verték az alapot, tankként tapostak a dalok! Nekem személy szerint hiányzik az elhunyt Jesse Pintando jelenléte, és a mai napig nem tudom, az jó vagy rossz, hogy néhány dalt sokkal gyorsabban/punkosabban nyomnak manapság élőben.

Mivel a Napalm Death fellépésén a Kifi lelkes tagjait ki se lehetett ütni az első sorokból, és egy kis megtaposás sem tudta elvenni a táncikálós/fényképezős ambícióikat, fogalmunk nem volt, mennyien is lehettek a koncerten. A két zenekar közötti szünetben mindenesetre sokan tolongtak kint, és mire bevonszoltuk magunkat a Hatebreed kezdetére, igazi telt ház volt, feltételezem, előtte sem lehettek kevesebben. A közönség összetétele talán annyiban cserélődött, hogy most inkább a fiatalabbak domináltak elöl, az idősebbek hátul.

Amennyire a Napalm Death felforgatta a kései 80-as és korai 90-es évek underground zenei világát, annyira hatott a Hatebreed is az ezredforduló után a stílusok keveredésére. Az amcsi hácésok bombaként nyitottak a Defeatist dallal, majd ezt követte az utolsó lemezes Empty Promises és a Put It to the Torch. Az énekes Jamey Jasta a koncert menete közben fejébe vette a lehetetlenek tűnő dolgot, ő igenis meg fogja tanítani a szerbiai metálosokat circle pitezni. Hát ez a dolog elég lehetetlen missziónak tűnt számomra. Nagyon sok víznek kell lefolynia a Száván, hogy hazánkban ne tapossák legközelebb is halomra egymást az emberek az olyan dalok közben, mint az Every Lasting Star, a Live for This, az I Will Be Heard. Míg a napalmos Barney főleg társadalmi problémákra terelte az átkötőszövegeket, addig Jastáék inkább a haverkodós, „de fasza itt nálatok”, „de metálok vagyunk”, „szeretünk benneteket, tesák” irányba tolták az egészet. Persze ez nem baj, és jól is csinálták, nem is kell mindenkinek szociológiaórát tartania koncert közben. Habár nem szeretem különösebben a Hatebreedet, mindenképp jó bulit csináltak, jól is zenéltek és szóltak. A Destroy Everything dallal búcsúztak az egyórás műsor végén, és bármennyire is kérte őket a közönség vissza, vége lett a bulinak.

Összegezve, jó hangulatú est volt, népes közönséggel, kiváló zenekarokkal, korrekt hangzással! Érdekes volt, hogy a Napalm Death bármennyire is extrém zenét játszik, közel sem fulladt unalomba a fellépésük, mert a zenekar összes szakaszánál elidőztek, így kaptunk grindcore-t, death metalt, punkot és avantgárd extrém metált is tőlük. Ellenben a Hatebreed engem kissé untatott egy idő után, mert az összes dal szinte ugyanúgy van felépítve, viszont a közönséggel való kommunikációjuk sokat javított az egészen. A fellépő zenekarok hétköznapiságára jó bizonyíték volt, ahogyan kint flangáltak mindannyian, a közönséggel vegyülve, barátkozva, fotózkodva, és egymás koncertjét is megnézték. Tuti este volt!

Bizonyára ahogyan én G. W. F. Hegel munkásságát tömény öncélú unalomnak tartom, könyveit pedig egyenesen szarnak, ugyanúgy vannak, kik ezt mondják a Napalm Death ténykedésére is. Nincs is ezzel baj, mindent és mindenkit meg lehet kérdőjelezni, még Brechtet és Nikolićot is. Azért remélem, azt nem élem meg, hogy egy nap ne menjek el Napalm/Hatebreedre, mert patkányok rontják a levegőt a koncertjükön…

 

https://www.youtube.com/watch?v=chc-ftsTaBo

https://www.youtube.com/watch?v=L80-6klL0Zw

https://www.youtube.com/watch?v=DBwgX8yBqsw

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Farsang Topolyán A topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központban az idén is megszervezték a farsangi táncházat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Deep Purple két őstagja: Roger Glover és Ian Gillan – ma már mindketten hatvankilenc évesek (Mohai Balázs felvétele)
Now This! - Deep Purple-koncert Deep Purple-koncert, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17. – Kombank Arena, Belgrád,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gitárszekció
Inhumánus! - interjú Vatai Leventével a Jack zenekarból A kiskunhalasi Jack zenekar a punk legextrémebb változatához tartozó grind/crust műfaj egyik alap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esetem az Arctic Monkeyszal Tulajdonképpen nem is volt választási lehetőségem...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Love of my life – Mary Austin és Freddie Mercury így ünnepelte 1986. szeptember 5-én az énekes negyvenedik születésnapját
Az országúti cirkálók rejtekében Amikor az évfolyam- és csoporttárs bekerült a zenekarba, minden megváltozott: a Smile-ból Queen l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: fotó: Kovács V. Sára
Piros zoknit vegyél! Soha nem tudom, mire számítsak, amikor színházba tévedek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amorphis- és Hamferð-koncert - 2014. 3. 19., Dom Omladine, Belgrád , 20.00 Március 19-én igazi metálünnepre számíthatnak a jó ízlésű emberek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar5-11 Szemezgetés vajdasági műsorajánlókból

0 Hozzászólás | Bővebben +