: San Francisco 1988 januárjában fogadta el a javaslatot, hogy utcát nevezzenek el Jack Kerouacról – Ezt ünnepli ez a korabeli hirdetőtábla
San Francisco 1988 januárjában fogadta el a javaslatot, hogy utcát nevezzenek el Jack Kerouacról – Ezt ünnepli ez a korabeli hirdetőtábla

„Pusztult a világ. Legfőbb ideje volt hazafordulni”

: San Francisco 1988 januárjában fogadta el a javaslatot, hogy utcát nevezzenek el Jack Kerouacról – Ezt ünnepli ez a korabeli hirdetőtábla
San Francisco 1988 januárjában fogadta el a javaslatot, hogy utcát nevezzenek el Jack Kerouacról – Ezt ünnepli ez a korabeli hirdetőtábla

Negyvenöt évvel a halála után Jack Kerouac még mindig tovább halad az Úton…

Egy hetet késünk. Ha élne, a múlt szerdán ünnepelte volna e heti hősünk a kilencvenkettedik születésnapját. Agyaltunk. Egyebek mellett azon is, hogy akkor most mi legyen, hogy is legyen, bemondásra elhiszitek-e nekünk, vagy bizonygatnunk kell, hogy ha azt mondjuk, Sztárkörhinta, akkor nem csak és nem feltétlenül zenészekre, énekesekre, reflektorfényben fürdő excentrikus figurákra lehet gondolni. Nem tudjuk, hihető-e, hogy egy, teszem azt, író is lehet sztár. Egy különc, furcsa, amúgy meglehetősen rég halott író (hiszen 1969-ben hunyt el, alig negyvenhét évet élt… de micsoda negyvenhét esztendő volt az?!…), aki nemcsak irányzatot, hanem életformát is teremtett. Elhagyott egy anyanyelvet, hogy visszatérjen hozzá, elhagyott egy vallást, hogy másként élhessen, majd elhagyott egy hitet, hogy vallása legyen; elmélkedett, hogy írhasson, és írt, hogy elmélkedhessen; vágyódott, hogy soha meg ne nyugodjon, és útra kelt, hogy soha meg ne érkezzen…

 

Jean-Louis Lebris de Kerouac 1922. március 12-én született a Massachusetts állambeli Lowellben, emigráns kanadai francia szülők gyermekeként. Angolul, vagyis azon a nyelven, amelyen később oly nagyszerű műveket alkotott, csak hatévesen kezdett tanulgatni, otthon, a családban a francia volt az alapnyelv.

Nem volt ez egy olyan konfliktusos család, amelyben kódolt lett volna, hogy csakis egy lázadót nevelhet ki. Mi több, az ifjú Jack meglehetősen sikeres fiatalember volt – már ha leszámítjuk, hogy fivérét, Gérard-t egészen ifjan veszítette el: az alig kilencéves fiúcska reumás lázban halt meg. Kerouac ezt az élményt öntötte szavakba a Visions of Gerard című regényében. De ez majd jóval később következett…

 

Bűnrészesség és óvadék

Addig még a mi kis Jackünk, akiről sokáig sokan úgy hitték, hogy az amerikai foci nevű, európaiak számára kevéssé érthető sportág jeles művelője lesz, mindenféle egyetemi sportösztöndíjat nyert. Aztán jött egy baleset, egy lábtörés, amelynek következtében a futballösztöndíjnak annyi lett. New Yorkban éldegélt akkoriban a barátnőjével, és ez idő tájt ismerkedett meg azokkal az emberekkel, akiket később a beatnemzedék tagjaiként ismerhetett meg a világ: Allen Ginsberg, Neal Cassady, John Clellon Holmes, Herbert Huncke és William S. Burroughs is része volt a társaságának.

Kerouacnak már egészen fiatalon sikerült belebonyolódnia egy egészen durván kínos, hogy azt ne mondjuk, törvénytelen ügybe: 1944-ben tartóztatták le egy bizonyos David Kammerer meggyilkolásában való bűnrészesség gyanújával. Kammerer zaklatta Kerouac barátját, Lucien Carrt (azt a fiatalembert, akinek révén Kerouac megismerkedett Burroughszal és Ginsberggel, s aki – nem mellesleg – Ginsberg szerelme volt.) Amikor Kammerer megszállottsága Carr iránt erőszakossá vált, megkéselte a férfit, majd Kerouachez fordult, aki segített neki eltüntetni a bizonyítékokat. Burroughs tanácsára azonban hamarosan mindketten feladták magukat a rendőrségen. Kerouac (miután óvadékát kétezer-ötszáz dollárban állapították meg) megígérte akkor barátnőjének, hogy feleségül veszi, ha a lány kifizeti ezt az összeget. Házasságukat egy év után érvénytelenítették, Kerouac és Burroughs pedig rövid ideig együtt dolgozott a Kammerer-gyilkosságról szóló regényen And the Hippos Were Boiled in Their Tanks címmel. Bár a könyvet sohasem adták ki, egy részlet végül megjelent a Word Virus: A William S. Burroughs Readerben.

Kerouac pedig később a Vanity of Duluoz című regényében is írt a gyilkosságról. És ha erről az ügyről vagy valamely szereplőjéről egy kicsit is alaposabban szeretnénk tájékozódni, akkor kapjunk elő sebtében egy letöltőprogramot, és nézzük meg az ifjú John Krokidas rendezésében az Öld meg kedveseid (Kill Your Darlings) című, tavaly elkészült filmet. Amelyben Ginsberget az ifjú Harry Potterből időközben érett színésszé sarjadt Daniel Radcliffe alakítja… Jack Kerouac szerepében pedig Jack Hustont láthatjuk a mozivásznon.

 

Utazás Kerouac koponyáján belül

Mi azonban térjünk vissza hősünkhöz, annak ellenére is, hogy nehéz Kerouacról két bővített mondatot leírni Ginsberg nevének említése nélkül. Kerouac a második világháború utáni átalakulását élő Amerikai Egyesült Államokban a helyét próbálta megtalálni – meglehetősen sikertelenül. Az iszonyú méretű országot barangolta be keresztül-kasul, vonattal, stoppal, busszal vagy már ahogyan adódott; avagy éppenséggel a saját agyán belül kutatta a végtelent a keze ügyébe kerülő tudatmódosító szerek révén – vagy egyszerűen megpróbálta kitalálni azt a világot a barátaival, amelyben otthonosan érezheti magát.

A kispolgári és előítéletektől hemzsegő, a társadalmi normák által gúzsba kötött világot ugyanis elviselhetetlennek, elidegenedettnek, üresnek és hazugnak látta, s a minden feletti szabadság eszméjét kutatta. Azt, hogy a negyvenhét éves korában bekövetkezett haláláig (amelyet az alkoholizmus okozta belső vérzés idézett elő) igazán megtalálta-e ezt, immár sohasem tudhatjuk meg. Azt azonban igen, hogy az útkeresése irányzat- és életmódteremtőnek bizonyult.

Kerouac azon művészek sorát gyarapítja, akik életükben nem bizonyultak túlságosan sikeresnek. Folyamatosan írt, és folyamatosan nem akarta kiadni műveit egyetlen kiadó sem. Aztán 1961 áprilisában, egy szép tavaszi napon leült az írógéphez, belefűzött egy negyven méter hosszú ívet, és röpke három hét alatt megírta az Úton című regényét. (Legalábbis így szól a legenda, amelyet Ginsberg táplált előszeretettel. Valójában Kerouac a mű nagy részét évekig a naplóiba írogatta.) Hat évig nem talált senkit, aki felvállalta volna az elképesztően kísérletező írásfolyam megjelentetését, amely ráadásul minden, az akkori Amerikában lenézett, megvetett, másodrangúnak tartott társadalmi csoportot, ha piedesztálra nem is emelt, de kimondottan egyenrangúan kezelt. Aztán 1957-ben a Viking Press megvásárolta a regény kiadási jogait. És előállt egy egész sor követelménnyel. Hogy meg kell változtatni az eredeti neveket, ki kell húzni a mindenféle kényes részeket és a többi. Csak ötven évvel később, 2007 augusztusában jelent meg ugyanannál a kiadónál az Úton eredeti változata, annak a bizonyos negyvenméteres tekercsnek a hű másolata.

 

A beatnemzedék királya

Már az első kiadott változat is meghozta Kerouacnak a „beatnemzedék királya” címet – ami egyébként mindig zavarta. Egyszer meg is jegyezte, hogy ő „nem beatnik, hanem katolikus”. Ami részletkérdés, mivelhogy műveiben folyamatosan visszaköszönő vágy a társadalmi kötöttségektől való szabadulás vágya, a lét magasabb értelmének kutatása. Természetesen a prózairodalom konvencióit is súlyos bilincsnek érezte, ezért igyekezett spontánul, szerkezet nélkül írni. Meggyőződése volt, hogy a kispolgári lét automatizmusának a legjobb ellenszere az antikonformizmus: vagy ki kell vonulni a társadalomból egy vélt vagy valós szigetre a hasonszőrűek közé, vagy útra kelni, ahogyan azt Paradicsom Sal tette az Útonban.

Az Úton meghozta azt a fajta sikert, amellyel Kerouac nem tudott mit kezdeni. Mert nem megérkezni akart, hanem úton lenni. Keresni. És nem akart a beatnemzedék királya lenni, hanem a szabadságot meglelni.

Vagy csak élni, bele a vakvilágba, betépni, agyalni, világot megváltani, bulizni, utazni… Csak éppen közben sikerült létrehoznia valami korszakalkotót. Amit ma magyarul éppen négyféle változatban olvashatunk. Létezik az ötvenhétben megjelent Úton magyar kiadása előbb Déry György, aztán Bartos Tibor fordításában, emellett létezik az Úton – Az eredeti tekercs (Európa, Budapest, 2011), meg egy bővített kiadás 2012-ből, mindkettő M. Nagy Miklós fordításában.

Kötelező olvasmányként soha nem fogják feladni. Nem olyan mű ez, amiről jó lenne órán beszélni. Ennek ellenére (vagy éppen ezért): jó szórakozást!

 

Kerouac, a katolikus

Jack Kerouac elhíresült mondása volt: „I’m not a beatnik, I’m a Catholic”. Vagyis: én nem beatnik vagyok, hanem katolikus. Amit sokféleképp értelmezhetünk… „Leghíresebb regénye, az Úton egy vad, féktelen útról szól, ő maga alkoholista volt, nem éppen a szentek mintaképe. […] Kerouac 1928-ban, hatévesen járult elsőáldozáshoz. Gyónásában a rózsafüzér elmondását kapta penitenciaként. A meditáció közben, aminek során elmondta az imát, saját bevallása szerint Isten szólt hozzá, és azt mondta neki, hogy jó lelke van, élete folyamán azonban sokat fog szenvedni, és fájdalomban hal majd meg, de üdvözülni fog. Ez, valamint a haldokló testvérének a Szűzanyához kapcsolódó látomásai később mély nyomot hagynak a munkásságán. […] Az »eredeti tekercs«-et, amire az író gépelte a regényt (az Útont), és aminek a végéből leharapott egy kutya egy darabot, egy múzeumban őrzik. Ginsberg mindig azt mondogatta, hogy ha majd a mű minden szereplője meghalt, megjelenhet a teljes regény. […] Első olvasatra a »spontán« regény egy hedonista naplója, libertinus szexuális erkölccsel, homoszexuális ismerősökkel, droggal és alkohollal, vad kalandokkal; ám Kerouac váltig állította, hogy az Úton két, végső soron katolikus ember Isten-kereséséről szól. Hozzátette: »És megtaláltuk Őt.« »Nincs más lehetősége a szent embernek: meg kell izzadnia Istenért.« […] Douglas Brinkley, Kerouac életrajzírója szerint az Útont félreértik, és amit a legfontosabb hangsúlyozni, az az, hogy Kerouac amerikai katolikus író volt. A naplója minden oldala egy ima vagy megbocsátásért való könyörgés.

Kerouac elfelejtett katolicizmusáról és konzervativizmusáról a The American Conservative című folyóirat 2012. szeptemberi száma is ír. A cikk szerint Kerouac katolicizmusa a II. vatikáni zsinat előtti, misztikus katolicizmus volt, a tridenti mise katolicizmusa, ahol Isten az ismeretlen Másik. Hozzáteszik: a francia kanadaiak közösségében az egyház de facto kormányzó erő volt, ami a születéstől a halálig áthatotta a közösség életét rítusaival és intézményeivel. […] 1968-ban azt kérdezte Kerouactól Ted Berrigan, a Paris Review riportere: hogy lehet, hogy soha nem írt Jézusról? Az író azt felelte: minden, amit írt, Jézusról szól. Persze Kerouac személyes katolicizmusában a látomásoknak és a saját élményeinek sokkal nagyobb szerepük volt, mint a dogmáknak és a tanításnak. Nem hiába érzett vonzódást az olyan szentekhez, mint Assisi Szent Ferenc, Liseux-i Szent Teréz és Thomas Merton. […] …szimbolikus jelenet volt, amikor Kerouac 1954-ben a tévén nézte Joseph McCarthy szenátor kommunistaellenes meghallgatásait, a szenátornak drukkolva, s közben marihuánát szívott.” (Ő is katolikus volt: Jack Kerouac, Magyar Kurír katolikus hírportál, 2012. szeptember 15.)

 

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: flickr.com/photos/quikabasevi
Hátsó borító: ART BY DOC Forrás: Jack Kerouac-Allen Ginsberg: The Letters
Csak öt percet még! (feel the beat!) Achtung, achtung!!, kőműves kelemen az állásokon, árnyékba borít, hínárt húz arcomba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Frissülés a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjében és koncertbeharangozó Nagyjából egy hónap múlva zajlik le a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének XLVII. döntője...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A VMIK vezetősége
„Kapocs a hagyományok és a jelen világ között” VMIK – Ifjúsági bál – március 28.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
1 Biztos: Élen végzett a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium A Vajdasági Magyar Diákszövetség idén is megtartotta az 1 Biztos általános műveltségi vetélkedőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Virrasztók: A halál színei Virrasztók: A halál színei. Nail records, 2013

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Budai Róbert
(Itt)hon a zenében is Budai Róbert zombori fiatalember...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Használati utasítás nélkül Még anno elkezdtem angol meg német filmeket nézni, nyelvtanulás céljából.

2 Hozzászólás | Bővebben +
:
Beatnemzedék / Allen Ginsberg Kiállítás a Ludwig Múzeumban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Poborai Örs kispózái Poborai Örs - kisprózák

0 Hozzászólás | Bővebben +
: San Francisco 1988 januárjában fogadta el a javaslatot, hogy utcát nevezzenek el Jack Kerouacról – Ezt ünnepli ez a korabeli hirdetőtábla
„Pusztult a világ. Legfőbb ideje volt hazafordulni” Negyvenöt évvel a halála után Jack Kerouac még mindig tovább halad az Úton…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tsukuba tudományos város - Levelek Japánból Előző írásomban említettem, hogy a Tsukubai Egyetem doktori képzésében veszek részt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Frissülés a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjében és koncertbeharangozó Nagyjából egy hónap múlva zajlik le a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének XLVII. döntője

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Saghmeister Gábor élménybeszámolója Magyarkanizsa - Ifjúsági Otthon - március 26., 17.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar19-25 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +