: Lukács László
Lukács László

„Nem vagyunk hívei a balhéknak”

: Lukács László
Lukács László

(Lukács Lászlóval beszélgettünk)

A Tankcsapda, működésük negyed évszázados jubileuma alkalmából, nagy európai koncertkörútra indult, amely jelenleg is tart. Kellemes meglepetésnek számított a vajdasági rajongóiknak, hogy Szabadkán is felléptek. Ezt már valóban csak azzal a hírrel lehetett tetézni, hogy hamarosan, május 10-én, Zentán is zenélnek.

A szabadkai koncert körül a beharangozó ellenére is találgatások folytak. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy méretében aránylag kis klub, a mladostos Mini Club lesz a fellépés helyszíne. Azután valóban ott zajlott. Talán mondanom sem kell, hogy a koncertterem zsúfolásig megtelt. Egy tűt sem lehetett volna leejteni (anélkül, hogy valakibe bele ne szúródott volna). A buli persze fergeteges lett. A zenekar hozta jó formáját, begyakoroltak és lazák voltak, nyitottak a közönség felé, amire válasz is érkezett. Oda-vissza keringtek a jó energiák. Nem sorolom fel, mely dalokat játszották, legyen elég annyi, hogy a közönség egyként énekelte mindet.

A Tankcsapda előzenekara a The Southern Society volt. Szloboda Tibor és együttese jól felforrósította a miniklub nem túl sok levegőjét, az esetleg szunnyadó rocklelkeket is felrázták.

Ami még megelőzte a Tankcsapda-koncertet, az az alábbi interjú, amelyet Lukács Lászlóval készítettem, miközben a zenekar már javában hangolt.

Mire gondoltok, amikor azzal szembesültök, hogy már 25 éve zenéltek? Ti lesztek az új The Rolling Stones?

– Nem tudom, erre majd újabb huszonöt év után válaszolok. Nyilván a huszonöt év nagyon hosszú idő. Sok minden történt velünk ennyi idő alatt. Rengeteg jó és persze néhány kevésbé jó dolog is. Ennyi évbe viszont az is belefér. Nem szoktunk ezen gondolkodni, nem is nézünk hátra, inkább előre.

A szabadkai koncertetek rendhagyónak számít, hiszen kis klubban léptek fel. Mennyire fura ez számotokra?

– Mostanában is játszunk kisebb-nagyobb rendszerességgel klubokban. Erre akadt példa az elmúlt években is. Közben persze sokkal nagyobb helyeken is fellépünk. Nem szokatlan, nem idegen számunkra a klubos közeg. A szabadkai helyszín tényleg kicsi, klubokhoz képest is, de ez semmiképp sem befolyásolhatja azt, hogy a buli jó legyen.

Hogyan készültök fel turné előtt? Léteznek-e valamiféle fellépés előtti rituálék?

– Semmi ilyesmi. Nincs felkészülés. Régóta csináljuk ezt, úgyhogy erre nincs szükség.

Manapság nagy a tolongás az ún. sztárvilágban, de a rockzenészeket valahogy mindig is a sztársággal hozták össze. Hogyan viszonyultok a celebkérdéshez?

– A magánéletünket élesen különválasztjuk a közélettől, a zenei életünktől. Nincsenek ebből fakadó problémáink. Az emberek a szeretetüket persze oly módon is kimutatják, hogy fényképeket és dedikálást kérnek tőlünk. Teljesen normális számunkra, hogy felismerik az együttes tagjait. Ez egyáltalán nem fárasztó, nem is feszélyez bennünket. Pontosan tudjuk, hogy ez a zenekari életünk része. Ismertek és népszerűek vagyunk, de nem vagyunk sztárok. Nincs körülöttünk különösebb felhajtás. Nem a botrányainkról vagyunk ismertek, mert nincsenek botrányaink. A zenélés mellett teljesen normális életet élünk.

Márpedig a rockereket gyakran épp a botrányokkal hozzák össze. Hogyan lehet az, hogy ez nem jellemző rátok?

– Két oka van: egyrészt nem vagyunk hívei a balhéknak. Másrészt, ha mégis hülyeséget csinálunk, azt úgy intézzük, hogy mások ne tudjanak róla.

A zenei világban olykor a rock haláláról lehet hallani, mármint éles vita folyik arról, hogy az elektronikus zene végleg letarolta-e a rockot. Halott a rock?

– Nem osztom ezt a véleményt. A Tankcsapda huszonöt éves fennállása idején többször felmerült ez a téma. Ez hülyeség. A rock eddig sem volt halott, és ezek után sem lesz. Azt gondolom, hogy a digitális technika előtörésével inkább csak szélesedett a zenei paletta. Aki viszont régebben is a rockzenét kedvelte, az ugyanúgy szereti most is, és szereti majd a jövőben is.

Az új közönség, az új generációk nyitottak a rockra?

– Igen, sokfelé játszunk, és rengeteg fiatal jár a koncertjeinkre. Az a jó, hogy szerintem ezt más rockegyüttes is elmondhatja.

Vajdaságban eddig főleg fesztiválokon léptetek fel. Milyenek a délvidéki tapasztalataitok?

– Nagyon jók. Azok jó bulik voltak, épp ezért is örültünk, hogy a mostani koncertsorozaton két alkalommal is Vajdaságban zenélhetünk. Ezek persze meghittebb bulik, értelemszerűen úgymond kisebb kaliberűek, de mindenképpen nagyon szívesen jövünk Vajdaságba.

Tank’s not dead – igazán frappáns szójáték, már csak a hangzása miatt is…

– Régebben is használtuk. Időről időre előszedjük ezt a szlogent, mivel pedig ezúttal egy európai turnéról van szó, amelynek nincsenek magyarországi állomásai, kézenfekvő volt ismét kiemelni.

Ha a Tankcsapda dalairól van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni a szövegeket sem. Egyes rajongók a szövegek zsenialitására mutatnak rá, költőként emlegetnek…

– Nem tartom magamat költőnek. Ezek dalszövegek, maradjunk annyiban. Ha azonban valaki költeményként tekint rájuk, lelke rajta. Nem kell különösebben gondolkodnom a dalszövegek írásán. Maguktól jönnek, nem okoznak komolyabb fejtörést. Akárhol, akármikor és bármiről eszembe jutnak gondolatok. Nem kell hozzá sem az éjszaka csendje, sem pedig ital. De akár úgy is történhet egy dalszöveg megírása. Nincs külön kialakult, kiforrt munkamódszer. Csak néha eszembe jutnak gondolatok, ezeket papírra vetem, majd pedig szépen lassan dalszövegekké állnak össze.

Nézzünk vissza a múltba, pörgessük vissza az időt. Mi hajtott arra, hogy zenei utakra lépj? Hatottak-e rád együttesek, előadók?

– Tulajdonképpen az, hogy zenével foglalkozzak, előbb jött, mint hogy megismertem volna zenekarokat. Tíz-tizenegy évesen már arra gondoltam, hogy mindenképpen zenélni szeretnék. Akkor is hallgattam rock- vagy beatzenét, de nem azért lettem zenész, mert valakik óriási hatást tettek rám. Amikor viszont elkezdtem zenélni, és beleásni magamat a zenei világba, megismertem zenéket és zenekarokat, amelyek hatottak rám. Ez tehát nálam inkább visszafelé működött.

Melyek ezek az együttesek?

– Sok van, a magyarok közül első nagy kedvencem a Hobo Blues Band volt, majd az Európa Kiadó. A külföldiek közül a régi blues-rock bandák tettek rám nagy hatást, például a The Doors és Jimmy Hendrix. Azután pedig hamar rátaláltam a keményebb vonalra, és a még keményebb vonalra… Ez azóta is így működik.

Mostanában is hallgatsz vagy hallgattok zenét?

– Amellett, hogy aktívan zenélünk, zenerajongók is vagyunk. Mindhárman sok zenét hallgatunk, régebbi kedvenceket és újabbakat is. Sokrétű a zenei ízlésünk, a rockzene szinte minden válfajából válogatunk, de másmilyen zenére is nyitottak vagyunk.

Mostani európai turnétok során mely országokban léptek még fel?

– Angliában, Franciaországban, Németországban, Dániában, Szlovéniában, Romániában… Szabadka előtt Írországban tartottunk koncertet.

Milyen az ír közönség? A sztereotípia szerint szeretnek bulizni…

– Nagyon jó fellépésünk volt, vidám, felszabadult, lelkes közönséggel… Sörrel, whiskyvel, sok zenével… Pont ahogyan elképzeljük.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: Junky Projects
Hátsó oldal: Time magazin, 1957.1.7.
Ne dőlj be! Reklámok. Bízom benne, hogy nem néztek sok reklámot.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XII. GENIUS konferencia - 2014. május 31. XII. GENIUS konferencia - újvidéki Svetozar Marković Gimnázium (Njegoš utca 22.), 2014. május 31 ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Electe (fotó: Zdenko Štricki és Baráth Attila)
Az Electe fekete-fehér billentyűkre hangolta a várost Nemzetközi zongorafesztivál Szabadkán

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bevált recepten ne változtass? Szabó Balázs Bandája: Élet elvitelre

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lukács László
„Nem vagyunk hívei a balhéknak” (Lukács Lászlóval beszélgettünk)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pestis Belgrádban A nagyon nehéz fém éjszakája

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: Gröb Tamás
[… serial experiments x …] experiment # 035

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legjellegzetesebb Hrabal-fotók egyike
Szigorúan ellenőrzött vonzatok „Senki más nem fejezi ki úgy Prágát, mint Bohumil Hrabal...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nagyszerű fogadtatásban részesültünk (fotó: Szőcs Attila)
RISKA A KRISNA-VÖLGYBEN Az indiai vallás elhivatott követőivel szinte a világ minden táján találkozhatunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A gyerekekről A gyerekek egész egyértelműen a társadalmi ranglétra alján helyezkednek el

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Welcome party (fotó: Tóth Eszter)
Isten hozott, messzi földről érkező idegen - Levelek Japánból Japánban az oktatás az európai gyakorlattól eltérően nem szeptemberben, hanem áprilisban indul.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kérlek, ne ölj meg! Kérlek téged, drága gyermekem! Kérlek, ne ölj meg!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Etazsi épülete éjjel (www.hostelintouch.com)- fotó: Vámos Éva
From Petersbourg with Love 4. Kávéházak félhomályában és a turistautakon kívül

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Punk, hardcore... Koncertsorozat a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
OKTOGON NAPOK A szegedi Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium fesztiválja

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági est apr16-22 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Emberek a képregények hőskorából: Joe Simon és Amerika kapitány 2006-ban, a New York Comic Con kiállításon
Világtörténelmet írtak fiatal vérükkel… (2.) „Akkor, amikor úgy éreztem, hogy semmi közünk Hozzájuk...

0 Hozzászólás | Bővebben +