:

Szabadság

:

A szabadság azt jelenti, hogy azt teszünk, amit akarunk. Nem azt, amit mások megmondanak nekünk, nem is azt, amit csak úgy félig-meddig nyíltan elvárnak tőlünk, hanem azt, amit tényleg szeretnénk megtenni. A szabadság emellett azt is jelenti, hogy senki nem kényszerít minket olyasmire, amit nem akarunk megtenni. Tehát akkor vagyok teljesen szabad, ha azt és csakis azt teszek, ami éppen az eszembe ötlik.

Ha valamire kényszerítenek, vagy valamit nem akarnak nekem megengedni, akkor már nem vagyok szabad: például ha vásárolnék Szabadkán, de az eladó nem hajlandó kiszolgálni, amíg magyarul beszélek. Vannak olyan helyzetek is, amikor nekem ugyan jogom van valamihez (mondjuk arra, hogy munkát vállaljak), és ebben senki nem is korlátoz (behívnak állásinterjúra akkor is, ha tudják, hogy magyar vagyok), valamiért mégse tudom megtenni. Például azért, mert a híres-neves oktatási rendszerünk, úgy, ahogy van, alkalmatlan arra, hogy a magyar közösségekben élőknek használható szerb nyelvtudást adjon. Ez persze még csak nem is egy vészes példa, mert egy nyelvet megtanulni azért nem olyan nehéz, tehát az ilyesmi ellen viszonylag könnyen lehet tenni. De lehet, hogy egy mozgássérült ember szeretne bemenni egy parkba, és bár nem állnak ott az útonállók, hogy elzavarjanak onnét minden tolókocsist, a sok lépcső mégis komoly akadályt jelent. Ilyenkor senki nem tett semmi rosszat, valakinek mégsem teljesült a szabadsága.

Persze teljes szabadság nem csak azért nincs, mert mások meg a körülmények meggátolják, hogy teljesen szabadok legyünk. Ha mindenki azt csinálná, amit csak akar, az már anarchia lenne – ami nagyon jó elgondolás (tényleg, milyen szép is lenne, ha mindenki azt tehetne, amihez éppen kedve szottyan), csak kár, hogy nem működik. A szabadságnak meg kell hogy legyenek a maga korlátai. Általában ezt úgy fogalmazzák meg, hogy mindenkinek egyenlő mértékben jár a szabadság, vagyis én csak annyira vagyok szabad, hogy másokat ugyanebben a szabadságukban ne korlátozhassak. Egy más megfogalmazás szerint a szabadsággal felelősség is jár, és ez a felelősség az, ami megakadályoz engem abban, hogy bármit megtegyek, ami épp eszembe jut.

Ez már összefügg a toleranciával is: felelősségem is van, meg másoknak is van szabadságuk, így aztán nem jelenthetem ki könyörtelenül, hogy aki nem olyan, mint én, az takarodjon az országból. A tolerancia a másság elfogadását jelenti, így pedig a szabadság feltétele, hiszen az egyén szabadsága csak akkor adott, ha azt a másik eltűri. A tolerancia tehát nem azért fontos, mert olyan menő dolog szeretni a másságot, hanem azért, mert a szabadság (mint a sokak közmegegyezésén alapuló egyik legfontosabb társadalmi érték) csak annak jár, akit a társadalom befogad. Persze ha a szabadságot nem tartjuk olyan fontosnak, akkor a tolerancia értéke is csökken. A kérdés az, hogy milyen társadalomban is szeretnénk élni: ott, ahol szabadok lehetünk, vagy ott, ahol egyformák lehetünk.

Talán a legnagyobb gond a szabadsággal, hogy nem jár együtt olyan más, szépen hangzó értékekkel, mint az anyagi egyenlőség, az ingyenes állami ellátások, a biztonság, a teljes egyenlőség. Az anyagi egyenlőség egy szabad piacon sosem fog megvalósulni, mert az kellene hozzá, hogy az állam alaposan beavatkozzon a piac működésébe. Ha a piacot az állam irányítja (valahogy úgy, mint a kommunizmusban, szocializmusban), akkor elveszik a kapitalista szabadságfogalom lényege, megjelenik viszont a munkahely és a kereset biztonsága.

A kapitalista társadalmak legnagyobb értéke az egyéni szabadság: ha mindenkinek joga van a tulajdonhoz és a munkához korlátozás nélkül, akkor mindenki szabad. Ilyenformán pedig mindenki felelős saját magáért, a társadalmi közösségvállalás (vagyis a magas kereset után kivetett magas adóknak a szegényebb réteg számára történő kiosztása különféle jogcímeken) pedig csökken. Lehet arról vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó, igazságos-e vagy igazságtalan, de az biztos, hogy egy társadalomban, ahol alacsonyak az adók és kevés az ezekből finanszírozott ingyenes ellátás (például fizetni kell még a háziorvosnak is), ott jóval alacsonyabb az emberekben a közösségérzet is. Ha pedig nem érzem magamat egy közösségben a másikkal, akkor mi okom lenne békében együtt élni vele, vagy ne adj’ isten kisegíteni a bajban?

Egy szabad társadalomban az állam tehát hagyja szabadon érvényesülni a piacot, és ezzel együtt az emberek szabadon dönthetnek, hogyan jutnak keresethez, és mit kezdenek a pénzükkel, az állam nem veszi el tőlük a nagyját azzal, hogy kell a segélyezésre meg az ingyenes orvosi ellátásra. Mindenki egyedül próbál boldogulni, és a biztonságot is csak saját maga számára teremtheti meg: ha utcára kerül, senki sem fog neki szolidaritásból segíteni, egyedül a tartalékaira és a kapcsolataira számíthat.

A legkevésbé nyilvánvaló talán a szabadság és az egyenlőség ellentmondása. Az egyenlőség sokféle lehet, általában a kimenetelek egyenlőségét értik alatta, vagyis azt, amikor egy társadalomban mindenkinek ugyanakkora mértékű szabadság, hatalom, megbecsülés és egyéb ilyesmi jár. Ez két esetben valósulhat meg. Először is akkor, amikor az állam elveszi a szabadságot az emberektől azért, hogy biztosíthassa az egyenlőséget – ilyenkor értelemszerűen elveszik a szabadság (de legalább mindenki egyenlő). A másik lehetőség, hogyha mindenki azonos föltételekkel indul, és megvalósul az esélyegyenlőség is. Az esélyegyenlőség a jog előtti egyenlőséget jelenti, vagyis nincs diszkrimináció, nincsenek kiváltságok, mindenki azonos esélyeket kap. Ez talán még meg is valósítható.

A feltételek egyenlősége azonban legföljebb a Huxley-féle Szép, új világban képzelhető el, ahol az embereket gyárban készítik, tökéletesen egyforma körülmények között, minden apró részletre odafigyelve. Így aztán nem is túl nehéz mindenki számára egyforma hátteret teremteni. A valóságban a gyári embertermeléstől szerencsére még messze vagyunk, de így messze vagyunk a föltételek egyenlőségétől is. Nincs két ember, akik azonos háttérrel vágnának neki az életnek: az egyiknek nincs családja, a másiknak van hat testvére, a harmadik falun én, a negyediknek van két amerikai nagybátyja is… És bár vannak hátrányok, amiken enyhít a pozitív diszkrimináció, de nem minden ellensúlyozható. Például aki árván nő föl, annak a családját sehogy sem lehet pótolni. Az egyetlen megoldás tehát az lehet, ha az egyenlő föltételek biztosítása érdekében mindenkit megfosztanánk a családtól. Így aztán nem szenvedne semmiféle hátrányt az, aki árva, hiszen mindenki árva, nincsenek különbségek. Ez persze mindenféle józan ésszel szembemenő megoldás, nem csoda, hogy még a legelvetemültebb egyenlőségharcosok sem vetették föl az ötletet.

A szabadság, akármennyire áhított dolog is, biztosan nem old meg mindent – és valószínűleg (a legtöbb forradalmi megoldáshoz hasonlóan) új, megoldani való problémákat teremt maga körül.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Ez a kép az újvidéki parlamentben készült rólam, a diákparlamentet képviseltem a vajdasági diákparlamenti összejövetelen
Rohan az egész világ… Igen, rohan az egész világ…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Obscured – The Plague Within (2012, Miner Recordings)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akela, kb. 1992, Kökény, Katona, Sobry, Gyuszi, Pavcsi
Zene, szabadság és béke Interjú Pavelka Gyulával, az Akela zenekar alapító gitárosával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A maffia elől menekülve Nem is olyan régen került filmvászonra a magyarul Vérmesék címen ismert, eredetileg The Family cí...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Fogarassy Fanny
Gyilkosfogó Nyomozás a Zentai Magyar Kamaraszínházban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szabadság A szabadság azt jelenti, hogy azt teszünk, amit akarunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Miért nem olvasnak a mai fiatalok? - KMV, a Képes Ifjúság különdíja Ha feltennénk egy körkérdést: „Ki mennyit olvas?”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fishing On Orfű, hetedszerre is! Idén immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre Orfűn Magyarország egyik legkiemelkedőbb altern...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Homo evolutis A tudomány jelenlegi ismerete szerint a világegyetem valamikor 13,8 milliárd évvel ezelőtt alakul...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Radzsiv Gandhi jellegzetes indiai öltözékben
Élet a célkeresztben A család, amelynek története összeforrt India modern kori történelmével

0 Hozzászólás | Bővebben +