: Đorđe Milović egy 2010-es kiállításon, a saját munkái előtt
Đorđe Milović egy 2010-es kiállításon, a saját munkái előtt

Papírtányér radírral

: Đorđe Milović egy 2010-es kiállításon, a saját munkái előtt
Đorđe Milović egy 2010-es kiállításon, a saját munkái előtt

A Képes Ifi legszebb hagyományai közé tartozik, hogy már a legelső számától rendszeresen közölt képregényeket, avagy Wilhelm Busch és Đorđe Milović furcsa találkozása

„Az anyám mindig is szeretett volna egy mosogatógépet, de nem engedhettük meg magunknak. Végül apa vett neki egy csomag papírtányért és egy radírt.”

(A Facebook ismeretlen bölcse)

Egy képregény abból a korból, amikor a képregény a mai formájában lényegében még nem is létezett. Vagy, ha történetileg már fel is tűnt a láthatáron, még mindenképp szűkös gyermekcipőcskében topogott, tapicskolt a sárban, s mai jellemzőire persze még távolról sem ismerhetünk rá. A német Wilhelm Busch (1832–1908) sokoldalú alkotó volt – pont olyan, amilyenekre a képregénynek szüksége van! –, ismerték költőként, prózaíróként, elbeszélőként, grafikusként és karikaturistaként egyaránt. Az ő alkotását olvashattátok Sztripperünkben a Képes Ifi május 14-i számában Az utolsó kísértés címmel.

 

Képregényes őstörténet

Nem a képregény műfajának őstörténetéről akarok itt és most sebtében mesélni nektek, hiszen minden a barlangrajzokkal kezdődött, tudjátok jól, meg egyébként is Cro-Magnon az alapja mindennek. A közbeiktatott közcímmel leginkább csak arra akartam utalni, hogy ez az ember, ez a bizonyos Wilhelm Busch, akinek ma már önálló múzeuma van Hannoverben, abban az időszakban volt pályája csúcsán, és hozta létre nagyszerű alkotásait, amelyet mai szemmel nézve már nyugodtan tekinthetünk a képregény kialakulási folyamatában egyfajta előtörténetének, (h)őstörténetének is. Persze, csak akkor, ha tényleg nem a barlangrajzoktól akarjuk eredeztetni történetünket…

Wilhelm Busch tizenöt évesen – édesapja kívánságára és unszolására – iratkozott be a hannoveri gépészmérnöki karra, de hiába igyekezett a kor követelményeinek megfelelően némi érdeklődést tanúsítani a nyakába varrt szakág iránt, vajmi kevéssé érdekelte ez az egész. Mondjuk, a rajztehetségének már itt is komoly hasznát vehette… De kalandja a gépészmérnöki képzéssel így sem tartott sokáig, 1851-ben otthagyta a kart, ekkor már csak a festészet érdekelte, s hamarosan végigjárta a düsseldorfi, az antwerpeni és a müncheni művészeti akadémiákat.

Első jelentősebb – s ezzel együtt mindmáig legismertebb –, immár a képregény műfajához sorolható alkotását, Max és Móric rajzos történeteit 1865-ben kezdte el publikálni a Münchener Bilderbogen című folyóiratban. S ezzel lényegében a világ egyik első képregényét teremtette meg. A sorozat szinte azonnal népszerűvé vált, s nem is csak Németországban… De én meg mindig is rossz voltam matekból, ezért nehezen boldogulok most a pontos végösszeggel, mondjuk tehát egyszerűen inkább csak úgy, hogy azóta már számtalan nyelvre lefordították. A cselekmény két főhőse, Max és Móric két rosszcsont kisfiú, aki mindenféle galádságokat követ el mindenki ellen, mindenkivel szemben a teljes anyag hét történetében.

Szövegében Wilhelm Busch már ekkor is verses formát alkalmazott – akárcsak Az utolsó kísértésében is, amelyet ti is olvashattatok néhány héttel ezelőtt –, költőként pedig ő maga alkotta meg a történetekhez tartozó kacskaringós rímeket is. Barotányi Zoltán így írt Max és Móric történeteiről: „…a megannyi (konzervatív) tiltakozást kiváltó felelőtlen, botrányos, antiszociális és gyermekien kegyetlen kalandok (amelyeket csak erősít a narráció felénk kacsintó álszentsége) célpontja a külvilág, amely számukra merő játszótér, az emberek pusztán nagyobb méretű babák, velük arányos babaházzal és hülyeséggel.”

 

Kell egy kis turpisság

Egy héttel később, amikor a Képes Ifi május 21-i számában Közönséges mese címmel világjáró útjára indítottuk Đorđe Milović képregényét, időben már sokkal közelebb jártunk saját korunkhoz, de azért még mindig történészkedtünk egy kissé, vagyis kicsit még mindig a múltban jártunk, a múltat idéztük vissza. Negyed évszázad távlatából… Ugyanis itt kell most felfednem a nagy-nagy titkot, és lelepleznem önmagunkat ebben az összeesküvés-elméletben, vagyis azt a kis turpisságot, amit az év elején „a családban” elkövettünk. Amikor ugyanis az idén januárban feleségem a Képes Ifjúság történetéről írt egy cikkében, akkor bizony én kértem meg, hogy sajtótörténeti feljegyzéseiben biggyesszen már oda még egy mondatot a végére, ha semmi másért nem is, hát csakis a kedvemért és a két szép szememért. Ekkor ő ezt írta: „A lap ebben az időszakban Đorđe Milović képregényét közölte folytatásokban Közönséges mese címmel.” (Mihájlovits Klára: A hasábrajztól a műfajelméletig, Képes Ifjúság, 2014. január 29.) Szóval, most csúnyán lebuktunk…

Igen, befolyásoltam őt cikkének megírásában, ugyanis már akkor is Sztripperünk további képregényeinek sorrendjét tervezgettem.

 

Úton a Stripburgerig

Đorđe Milović 1960. május 7-én született Belcsényben, vagy ha úgy jobban menne, hát a dél-bácskai Beočinban. Mondhatni, egy tipikusan vajdasági szerb gyerek volt, aki kora gyermekkora óta falta a képregényeket, majd pedig maga is megpróbálkozott velük… Az első munkái már a nyolcvanas években megjelentek a kor legnevesebb jugoszláv kiadványaiban, az újvidéki Stripotekától kezdve a Glas Omladine, a Vidici és a Mladost című lapokon át egészen a szlovén Stripburgerig. Így történt hát, hogy a nyolcvanas évek második felében a Képes Ifinek is rendszeres, majdhogynem állandó szerzője lett. 1989 tavaszán közölte először a lap a Közönséges mese című képregényét, akkor is hasonlóképp, mint most, a nyári szünidő előtt megjelent utolsó számokban, folytatásokban.

Mint tudjátok, az idei a Képes Ifinek immár a hetvenedik évfolyama, jövőre pedig a hetvenedik születésnapját ünnepli az újság – no, szépen megöregedett ez az ifjúsági lap is –, ilyen jubileumok alkalmával pedig szinte természetes is, hogy a megszokottnál kicsit többet foglalkozunk a saját történetünkkel. Márpedig a Képes Ifi – akkor még Ifjúság Szava néven, de – már az első számában is közölt képregényt, tehát ez a lap legrégebbi, legszebb hagyományai közé tartozik. Minderről azonban most csak ennyit akartam elmondani, az újság történetéről pedig így is, úgy is írunk még sokat, és izgalmas dolgokat.

A Képes Ifi jubileuma alkalmából választottuk most Đorđe Milović képregényét – fogadjátok hát szeretettel! – az 1989-es lapszámokból kicsit leporolva, kicsit megújítva, mondhatni, huszonöt esztendő hozadékaitól megtisztogatva, a tanév végére, s ezzel kívánunk nektek kiváló jegyeket és nagyszerű nyaralást.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Idén is volt ballagás Zentán …csak most egy kicsit másként!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Smooth Sailing a Dunán Fotó: Sörös Erzsébet Borbála

0 Hozzászólás | Bővebben +
: plakát
Iron Maiden @ Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3. fotó: Török Tamás (www.hardrock.hu)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tiszta fejjel – ne hőbörögj! Hatszemközt a Napalm Death hörgőgépével

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
EXIT – tizenötödször Az újvidéki fiatalok maguk sem gondolták

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Én, Frankenstein Avagy: Hogyan pazaroljunk el 65 millió dollárt?

0 Hozzászólás | Bővebben +
Edward J Bock III:
Papp Katalin versei Papp Katalin versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák …meg egy kicsit az olvasásról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ezt is megértük: A globalizáció és az információs technika már az amerikai álmot is veszélyezteti Gyakran megesik, hogy túlzott előítéleteink vannak az élet dolgairól.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Közkívánatra: ebéd! Ha már szépen megreggeliztünk, meg vizet is ittunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Na végre, itt a nyár, részeg szájba száll a bogár! Locsolkodóversikének is elmenne a cím

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jun18-tól Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyere malmolni! Régi malom, új fesztivál: Malomfeszt, Orom, aug. 8–10.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XV. nyári újságíró-iskola A tanfolyam 2014. július 14-én kezdődik Tiszaszentmiklóson.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenkit szeretettel vár a VMIK csapata az ETNOTÁBORBA Szeretsz kézműveskedni, nemezelni, úszni, lovagolni, táncolni, ismerkedni, és még nem tudod, hogy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Đorđe Milović egy 2010-es kiállításon, a saját munkái előtt
Papírtányér radírral A Képes Ifi legszebb hagyományai közé tartozik

0 Hozzászólás | Bővebben +