Tiszta fejjel – ne hőbörögj!

Tiszta fejjel – ne hőbörögj!

Hatszemközt a Napalm Death hörgőgépével (fotók: Győri Norbert, Vígi László, internet)

 

A Napalm Death egy angliai együttes. Már eleve a neve is borzasztó. Kinek van kedve egyáltalán egy napalm általi halált elképzelni? Szénné égni tűzeső által. Borzalom. Ráadásul szereted hallgatni a mosógépedet, amikor a centrifuga bekapcsol? Lásd, valakinek ez „zene”. Ilyen a Napalmé is.

A Napalm Death egy majd harmincöt éve létező együttes, melynek wikipédiás összefoglalója vetekszik egy modern kisregény hosszával, de mondjuk van 675 502 tetszikük a Facebookon a jún. 12-i állás szerint.

Egy aktív négyes fogatról van szó. Kiállnak az emberi és az állatjogokért is. Társadalomkritikus lemezeiken keresztül olyanok a fő témák, mint az erkölcs kérdése, a filantrópia, a pénz hatalmának megvitatása, a zsarnokság filozófiája, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, és igen, mindez egy mosógépcentrifugába becsomagolva és eljátszva. Ez az ún. grájndkór, azaz grindcore. Ilyen nincs nagyon zeneórán, és a Napalm a stílus egyik keresztapja.

Történt az idén februárban, hogy ez a Gorenje PS 653 R emlékzenekar eljött koncertezni a belgrádi Ifjúsági Házba (Dom omladine). Ez a Napalm Death-koncert volt az idei télvíz fő keményvonalú eseménye.

Az interjút az énekessel, Mark „Barney” Greenwayjel sikerült megvalósítani, s érdekesmód abszolút nem úgy beszél, ahogy hörög és ordibál, és az interjú vége felé már nagyon ment volna megenni vegán vacsoráját. Egy csupa szív, gondolkodó emberről van szó, akihez jó erős birminghami hangviselés is párosul.

A helyzethez még hozzátartozik, hogy mellettem a zentai Ashen Epitaph egynegyede ült, aki egy-egy aláírásra elhozta eredeti és lengyel kiadású Napalm Death mágneses hangszalagjait. Boldog volt öreg és fiatal is.

 

Már kb. 25 éve te hörögsz és ordibálsz a Napalmban. Akkor, amikor csatlakoztál, két út állt előtted, a Benediction vagy a Napalm Death… Miért esett a választásod a Napalmra?

– A Benedictiont is nagyon szeretem a mai napig, de a Napalmban jobban megtaláltam magam. Az ethoszában, őrült zenéjében és a szövegvilágában. A Benedictionnel sikerült létrehoznunk egy olyan lemezt, ami ugyancsak nagy hatással volt az emberekre, utána pedig minden fejlődött a maga menetében. Így jött a Napalm. Akkoriban az még nem dukált a grindszíntéren, hogy sokan sok helyütt zenéltek volna.

 

A daytoni békeszerződés még féléves sem volt, amikor 1996. április 29-én Belgrádban léptetek fel. Hogy jött össze ez a buli, és milyen benyomásokkal távoztatok?

– Egyszerűen egy helyi szervező felkeresett minket, de külön kihangsúlyoztuk, hogy Horvátországban és Szerbiában is játszanánk. Egyik oldalt sem akartuk pártolni. A zenekar állásfoglalása, amit a szövegeinkben megfogalmazunk, egyformán szól mindenkihez. Egy olyan banda vagyunk, amelynek van egy emberséges mentalitása, és ezt akartuk megmutatni akkor is.

A koncertről most hirtelen nem jut eszembe sok minden, de egy dologra tisztán emlékszem, hogy mielőtt még Belgrádba jöttünk volna, Zágrábban kaptunk pár graffitit a buszunkra, ami nem volt pont jó véleménnyel a szerbekről. Nem voltunk elragadtatva az ötlettől, de nem hiszem, hogy ezt a Napalm közönsége csinálta volna.

 

És játszanátok-e most Kijevben? (Az interjú február végén készült, az ukrán forrongások elején, amikor már több zenekar lemondta akkori ukrán turnéállomását – a szerző megj.)

– Persze. Mondjuk a mostani turnénk pont a forrongások kitörése előtt érintette Kijevet. De ha most kellene menni, most is elmennénk.

 

S amikor ott voltatok, érezni lehetett már valamit a levegőben?

– Nem különbözött semmiben sem egyik helyszíntől sem. Teljesen átlagos volt.

 

Evezzünk egy kicsit más vizek felé. A grindcore, a hardcore, a crust punk nem szűkölködik politikai töltetű véleményekben. Figyelembe véve, hogy ezek a stílusok társadalmi kritikai élük és maga a zenei kifejezésmód miatt is a zenei világ peremén vannak, hogy látod ezt, elér az emberekhez az üzenet? Persze itt most nem a rajongókra gondolok, hanem a szélesebb tömegekre. Szerinted nem lenne jobb megérinteni egy másfajta stílussal, ha már az üzenet is fontos?

– Én itt két lehetőséget látok. Ha az a célod, hogy közvetíts egy eszmét azzal a kifejezésmóddal, amivel szeretnéd, s ha ebben nem vagy idővel sikeres, akkor vagy feladod, vagy folytatod. Egyszerűen hinned kell abban, hogy megértő fülekre találsz. Ha ez a hit éltet, megmozdul pár energiahullám, és elkezdesz sugározni. Ez a zenekar is így indult, pár embernél, akinek ez megtetszett, és ők vitték tovább, terjesztették a hírét.

Amit még észrevettem, az az volt, hogy a zenén belüli két ellenpólus volt az, amiért ez működött. Az, hogy a zenénk agresszív, de a szövegeinknek van egy emberi arcuk. Ezzel már tompul az agresszivitása is, mert aki meghallgatja, az meg is fogja hallani, hogy mi mindent hordoz ez a zene.

 

Mit mondanál a fiataloknak, hogy mi van ebben a stílusban?

– Ezt nem kell túlmagyarázni, sokfelé érdeklődhetnek, nem kell itt leragadniuk, ha nem akarnak. Mondjuk a grindban én még rengeteg teret látok a kreativitásra, lehet a zajjal még új hangulatokat teremteni. S mintegy ellenpólusa a zajnak az előbb említett üzenet, az eszméje az emberségesség oldalán áll, hogy egyenlő emberként kezeljünk mindenkit, s hogy ne engedjük meg az évszakonként változó politikai szeleknek, erőváltozásoknak, illetve a berögződött előítéletes eszméknek, hogy befolyásolni tudják emberközi kapcsolatainkat a hétköznapokban.

 

Mondhatjuk azt is, hogy ti rendszeren kívüliek vagytok valamilyen szinten. De létezik-e ilyen egyáltalán? Gyakorlatilag ti is benne vagytok, a rendszer táplál mindenkit, nem?

– Mondjuk rombolhatod te a rendszert belülről is, ha már mindenki benne van. Az évek során tudod élesíteni a kritikai nyelvezeted. Azzal, hogy benne vagy, véleményeddel befolyásolhatod a dolgok menetét. Minél többet tapasztalsz, annál tapintatosabban lehet rálátásod és hatásod a dolgokra. Nem kell mindig fejjel menni a falnak, és hőbörögni valami ellen. Valahol meg kell találnod magad a rendszerben úgy is, hogy ki legyél békülve világfelfogásoddal, életeddel és a helyzeteddel a rendszeren belül – de nem belenyugvásra gondolok itt, hanem célszerű, módszeres változtatási taktikákra.

Mondjuk az internetet még nevezhetjük egy szabadabb felületnek. Sok népi megmozdulás indult meg a közösségi oldalakon az utóbbi pár évben. A proxy szervereket is betájolhatatlanná lehet tenni, és egy kicsit könnyebben megy a szervezkedés. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy az internetes kommunikáció sehol sem hagy nyomot, és hogy nem „hallgathatják” le a netes kommunikációt. De amilyen irányban haladunk, szerintem a kormányok már látják, hogy nem tudnak mindent a szőnyeg alá söpörni. Ezáltal a nép talán egy kicsit öntudatosabb lesz.

De ha már itt tartunk, hogy ki mire ébred rá, és ha már a Képes Ifi egy szerbiai magyar lap, akkor itt hangot adnék aggodalmamnak, hogy még Angliában is hallunk a magyarországi szélsőjobbos tábor erősödéséről. Mintha a 30-as évek Németországát látnám a hírekből. De ez erősödő tendencia egész Európában, sajnos. És azt veszem észre, hogy ha párhuzamot vonnánk a 30-as évekbeli és a mostani politikai módszerek között, s ha ezt elmagyaráznánk az embereknek, talán csak akkor vennék észre a rémisztő hasonlóságot a két időszak propagandájának metódusaiban.

 

És hogy fordul a történelem kereke Angliában?

– Ami ezt a témát illeti, azt mondanám, hogy az emberek jobban átlátják a szélsőjobbos szándékokat.

 

És a te világfelfogásodat milyen tapasztalatok alakították?

– A világ legegyszerűbb dolgai. A saját emberi tapasztalásom, az, hogy mit láttam és látok a világból. Egy meghatározó élmény még gyerekkoromból származik, sok újságban arról olvastam, hogy sztrájk van sokfelé, és olyanok is csatlakoztak a sztrájkolókhoz, akiknek nem is volt oka ott lenni, hanem csak támogatásképp álltak be a tömegbe a kizsákmányolók ellen, így kockára téve saját sorsukat is. Ösztönző volt látni fiatalon, hogy egy célért ki tud állni a nép. Másodsorban meg elkezdtem gondolkodni a rendszeren belül uralkodó egyenlőtlenségről, az élethez való egyenlő jogról. Nagyjából ez volt a kezdet.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Idén is volt ballagás Zentán …csak most egy kicsit másként!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Smooth Sailing a Dunán Fotó: Sörös Erzsébet Borbála

0 Hozzászólás | Bővebben +
: plakát
Iron Maiden @ Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3. fotó: Török Tamás (www.hardrock.hu)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tiszta fejjel – ne hőbörögj! Hatszemközt a Napalm Death hörgőgépével

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
EXIT – tizenötödször Az újvidéki fiatalok maguk sem gondolták

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Én, Frankenstein Avagy: Hogyan pazaroljunk el 65 millió dollárt?

0 Hozzászólás | Bővebben +
Edward J Bock III:
Papp Katalin versei Papp Katalin versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák …meg egy kicsit az olvasásról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ezt is megértük: A globalizáció és az információs technika már az amerikai álmot is veszélyezteti Gyakran megesik, hogy túlzott előítéleteink vannak az élet dolgairól.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Közkívánatra: ebéd! Ha már szépen megreggeliztünk, meg vizet is ittunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Na végre, itt a nyár, részeg szájba száll a bogár! Locsolkodóversikének is elmenne a cím

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jun18-tól Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyere malmolni! Régi malom, új fesztivál: Malomfeszt, Orom, aug. 8–10.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XV. nyári újságíró-iskola A tanfolyam 2014. július 14-én kezdődik Tiszaszentmiklóson.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenkit szeretettel vár a VMIK csapata az ETNOTÁBORBA Szeretsz kézműveskedni, nemezelni, úszni, lovagolni, táncolni, ismerkedni, és még nem tudod, hogy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Đorđe Milović egy 2010-es kiállításon, a saját munkái előtt
Papírtányér radírral A Képes Ifi legszebb hagyományai közé tartozik

0 Hozzászólás | Bővebben +