: Pogo
Pogo

A nehézfém bohém templomában 2.

: Pogo
Pogo

Második rész: Brutális ébredés

A hivatalos első nap reggelén arra ébredtünk, hogy igen alapos káoszt hagyott mindenki maga után lefekvéskor (bakancsok a párna helyén, hátitáskák a sátor előtt, félig megevett kolbász a fenekem alatt). Az összepakoláskor vettük észre, hogy telefonunk a Venom-interjúval együtt felszívódott. Akkor ezúttal megragadnám az alkalmat, hogy a becsületes megtalálónak küldjek egy nagy „baszódj meg!”-et. Bizonyára azóta is vidáman hallgatja Cronos és Juccmilla beszélgetését.

Az eset kissé belerondított a napunkba, nem is tudtuk akkora beleéléssel élvezni a nap első felét. Az első koncert, amit megnéztünk, a Pentagram Chile kora délutáni fellépése volt. A chilei death/thrash bandáról életemben nem hallottam, pedig majd harmincéves múltra tekintenek vissza, de szerintem a chileiek sem ismerik Cécónkat, pedig ő aztán nagy sztár. A zene klasszikus őscsépelés, de nem hanyagolja el az újabb hatások beszivárgását sem. A kiállás hiteles, a hangzás gyilkos. Az igen korai kezdés ellenére jó pár ezren voltak a műsoron, de nekünk maximálisan nyomott hangulatunk volt a történtek miatt, és inkább az járt az eszünkben, mivel vesszük fel a többi interjút.

Miután kötelességeinket rendeztük, visszatértünk a színpadokhoz, hogy az angol thrashlegenda Onslaught koncertjét megnézzük. A kánikula egyáltalán nem zavarta a rajongókat, igazi thrasherkedés zajlott a küzdőtéren. A rövid játékidő miatt nem mondhatnám, hogy mindent hallottam a bandától, mit szerettem volna, de azért volt Killing Peace, Chaos is King, Fight with the Beast, Let There Be Death, majd a Power From Hell dallal zártak. Az elismerést megkapták a rajongóktól, de ez a buli is tudott volna nagyobbat ütni, ha nem délután háromkor van.

Brutal Assault 2014

Onslaught

A soron következő banda az amcsi Misery Index volt, melyet főleg azért akartam látni, mert a délelőtt folyamán több ismerősöm is azt hangoztatta, hogy: „Na, majd a Misery Indexen találkozunk”, mintha illene ismerem a zenéjüket. Hát nem vagyok egy nagy grinder, kb. azt hallgatom, amit a kedves grinder barátaim az orrom alá dörgölnek, de szerintem ezt a stílust élőben kell megtapasztalni, mert úgy bújik elő a benne rejlő vidámság. Misery Indexék tök profin nyomták, nagy pogo volt, és valószínűleg best of programot játszottak. Ha valaki pogózni akar, és a közelében játszanak, ajánlom őket!

A fennmaradt másfél óránkat telefonkunyerálásra és kajálásra szántuk. Emésztettünk egy jót a kaliforniai Ignite HC-műsorára, mely a magyar réteget (Téglás Zoli, a magyar származású énekes srác miatt) jól összehozta a színpad elé. Ha magyar, akkor az nekem Gutted, és nem Ignite, és ha hardcore vs. death metal, akkor inkább az utóbbi. Így áldoztam fel a soron következő Crowbar-koncertet is egy nagy hentelésre.

A Gutted szerepeltetése a Metalgate sátorban történt, amely tavaly még Obscura Stage néven futott, és számunkra ez volt az első koncert ezen a helyszínen. Magyarország legdurvább bandájára háromnegyedéig telt a sátor, és már előre rettegtem, mennyien lesznek majd a nagyobb bandákon. Véleményem szerint Guttedék a legnagyobb istenverés a magyar fémzenei palettán. Annyira durvák, jól kigyakoroltak, jól összepakolt riffekkel, hogy nem lehet nem megőrülni a zenéjüktől. Sanyika olykor magyarul is konferált, volt is pozitív visszajelzés rá, elöl ment a tánci… tökéletes! Szívesen néztem volna még őket, de elmentünk a floridai „redneck” brigádot meglesni, elvégre őket ritkábban látjuk.

Brutal Assault 2014

Gutted (fotó: Ivan Petrović)

Jelentős tömeg gyűlt össze az Obituary-koncertre, szinte mindenki eseményhez illő pólót, felvarrót, tetkót viselt. Mondjuk az ő életművükből is elég nehéz összeállítani egy normális repertoárt negyven percben, de látszott, hogy igyekeztek. I’m in Pain, Chapped In Half, Back to One, Turned Inside Out, Rotting Ways, Infected, Slowly We Rot, és hallhattunk egy új dalt is, mely ismeretében igen bizakodó vagyok a következő lemezzel kapcsolatban. Obiék koncertje alatt végig nagyon jó volt a hangulat, és a zenészek is nagyon lelkesek voltak. Érdemes volt ügyelni a fejekre, mert soha nem lehetett tudni, mikor pottyan az ember fejére egy lóhajú death metalos, szegecses farmermellényben.

Brutal Assault 2014

Obituary (fotó: Nikolić Sebasztián)

 

A jól sikerült Obituary-fellépés után átigazoltunk a bal oldalra, hogy megnézhessük az amerikai Red Fang stonerbuliját. Nem sokat tudok a zenekarról, azon kívül, hogy sokan dicsérik őket. A fűfelhőbe burkolózott zene kellemesen döngölt a késő délutánban, a békákat a közönségből nem is volt nehéz tónak ugrasztani, ami a spanglizást illeti. Akkora trombitakörök mentek, hogy ihajj… A Red Fang pótolást érdemel részemről, figyelemre méltó banda, pont azzal a bizonyos plusszal!

Évek óta kerülgetjük egymást a brutal death metal egyik alapbandájával, a szintén tengerentúli Suffocationnel, és soha nem jött még össze a pillanat, hogy végre nyugodtan kitombolhassam magam a koncertjükön, így érthetően be voltam gyulladva, mint az óvodás. Brutális hangzással nyitottak a srácok a kiéhezett közönség előtt. A Catatonia dallal indítottak a Despise the Sun minialbumról, és ahogy vége lett a dalnak, kaptuk a hívást: öt perc múlva Katatonia-interjú. Hát… ez megint nem jött össze… tiszta irónia… következett az Effigy of the Forgotten, de ezt már mi sajnos nem vártuk meg.

Az interjú végeztével belebotlottunk az Obituary igencsak vidám legénységébe, akik sörrel az oldalukon és alaposan bedurrant szemekkel dedikáltak/vigyorogtak/fényképezkedtek a rajongókkal. Ha már így alakult, gondoltuk, kérünk egy interjút is, de könyörögtek, hogy ne már, mert lekésik a Slayert, és a menedzserüknek ne szóljunk a dologról. Nagy metalisták vagyunk mi, és nem akartunk ünneprontók lenni, a zenekar legnagyobb örömére.

A Slayer-buli előtt a színpadoknál akkora embertömeg volt, hogy rögtön a lelátó mellett döntöttünk, mert ott biztosan kevesebben vannak. Az igazi meglepetés ott várt. Egyrészt alig volt fent hely, másrészt mikor lenéztünk, azt hittük, rosszul látunk. Egy szabad méter nem látszott felülről, csak egy nagy metalistarengeteg. Ekkor már tudatosult bennünk, hogy az idei év valószínűleg teltház-közeli lehet. Egy rövid bevezető után Hell Awaits, majd Antichrist, Necrophiliac, Mandatory Suicide, és én már elégedett is voltam. Igazi slágerbomba volt a koncert, Seasons in the Abyss, Captor of Sin, Postmortem, Dead Skin Mask, Black Magic, majd végül a Hanneman-zászló (Jeff Hanneman, a nemrég elhunyt gitáros emlékére, ha valaki esetleg nem tudná) felhúzása, és következett az elmaradhatatlan South of Heaven és Angel of Death. El lehet mondani, hogy ez már nem az a Slayer Hanneman és Lombardo nélkül, Araya (akinek ezen az estén a hangja kicsit gyengébb volt) nem bírja már rázni a fejét a színpadon (a műtétje miatt), King egy seggfej, a balfasz metalista védjegye, hogy kedvenc bandájának a Slayert (a Bodom és a Metallica mellett) nevezi meg, de azért a dolog nem ilyen egyszerű. A Slayer miden idők egyik legjobb metálbandája, és nevükhöz méltóan gyilkosok minden szempontból. Aki pedig nem szereti az olyan refréneket torkaszakadtából énekelni, hogy „God Hate Us All”, az menjen Kalákát hallgatni (ami persze egy remek banda).

Brutal Assault 2014

Slayer

A Children of Bodom death metalba oltott Poison/Bon Jovi-szerű fellépéséről elmenekültünk, ahogyan a Slayert megelőző Bring Me The Horizonről is. Helyette beléptünk a Metalgate sátorba az ír God is An Astronaut post rockjára. A bandáról nem sokat tudtam, mindenesetre a legjobbakat feltételeztem pár barátom hatására. Persze a fellépés felét lekéstük, de ami ott fogadott minket, az teljesen helyrebillentette a lelki egyensúlyunkat. A srácok teljes beleéléssel zenéltek, a közönség transzban volt, és mindenki lebegett a zenével.

Az utánuk következő átszerelésen, miközben az acsarkodó norvég Gehennát vártuk, összefutottunk erdélyi barátainkkal, kiknek sikerült úgy kiütni magukat az est folyamán, hogy alig tudtunk velük szót érteni. Mindenesetre annyi hasznos infót kiszedtünk belőlük, hogy ügyetlenek vagyunk, amiért nem voltunk az Inquisition koncertjén – és ez igaz. A norvég rosszcsont zenekar teljes festésben pőre színpadképpel lépett a deszkákra, és mély átéléssel öntötte fülünkbe a fekete fémet. Pár dal után viszont átvergődtünk ismét a nagyszínpadhoz gyerekkori kedvencünket megnézni.

Az érvagdalós skandináv Katatonia teljes lelkesedéssel lépett a színpadra, aminek mindenki örült, de sajnos csak addig, amíg ki nem derült, hogy valami nem okés a színpadon. Ekkor kezdetét vette egy akkora kaliberű átszerelési szünet, amibe mindenki belefáradt, beleőszült, elvette a bandának a fele műsoridejét, lelkesedését és a közönség jókedvét. Ahogy belekezdtek az új lemezes Buildings dalba, a hangulat oldódott, de látszott a zenészeken, hogy az ő hangulatuknak egy ekkora káosz után annyi lett. Ilyen, szinte katatón állapotban haladtak az olyan dalokkal, mint a Forsaker, Dead Letters, Soil’s Song, Leathen, My Twin, majd gyorsan felszívódtak. Hát közel sem ez volt életem Katatonia-koncertje, de megértem a szituációt. Engem a műsornak pont a kimaradt fele érdekelt volna jobban, de majd legközelebb.

Brutal Assault 2014

Napozó közönség

Hajnali fél kettőre kissé fáradtak voltunk az egész napos nyüzsgéstől, és inkább elmentünk csoportosan téblábolni. Az út vége nem a halál volt, hanem sörbárok, majd az olyan zseniális fogalmak kiagyalása, mint a vajdarikum. Hogy ez egész pontosan mi, nem tudom már, de köze van a szalonnasütéshez tilos helyen, a heavy metalhoz, a pálinkához és az olyan csodálatos egyéniségekhez, mint MI (és az abban a pillanatban más fesztiválon tartózkodó igaz barátaink). Teljesen jó, hogy a táborhelyen levezetett illegális hajnali szalonnasütési akciónkon nem csináltunk erdőtüzet, de hát közülünk senki sem amatőr már 1996 óta. A biztonsági már csak akkor talált ránk, mire készek lettünk, így nem volt akadékoskodás, csak befalás.

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
EXAMPLE, a példamutató Nulla meg egy nap a SZIN-en

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
ALLOW – Live in NS Szombaton, szeptember 27-én este, az újvidéki Pikova Dama klubban fellép a zentai Allow zenekar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Robert Altman: Holy Man Jam, Boulder, CO  Aug. 1970
A hippikről, dióhéjban Avagy Woodstock volt 45 éve…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Müncheni hangzásvilág kábította el Szabadkát Az Electe Művészeti Egyesület óriási ajándékkal lepte meg a szabadkai közönséget, ugyanis meghívt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Edouard Salier
Figyelemre méltó filmváltogatást láthattunk Európai Filmek 21. Nemzetközi Fesztiválja, Palics

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csipkerózsika rövid álma Demóna (Maleficent, 2014)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Máté
A fogyatékkal élőkről és az eutanáziáról (Magánybeszélgetés Mátéval)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öt csodálatos nap a nagyvilágban A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola végzős diákjai egy felejthetetlen kiránduláson vettek r...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept17-30 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha többet ilyet, gyerekem, soha többet” Egy fejezet a második világháborúból

0 Hozzászólás | Bővebben +