:

Egy au pair naplójából 2.

:

(Okosan, de meggondolatlanul)

A host szülők is képesek zavarba hozni a gyereküket

– And that’s how we made Renato.

Na, ez egy olyan mondat, amit nagyon nem szeretnél hallani hajnali négykor két olyan személytől, akik kb. két éve ismerik egymást. Lényegtelen, hogy mennyit ittál.

Nem akármilyen családhoz kerültem. Volt bennük valami különleges. Ha ők nevettek, nevettem én is. Még akkor is, ha nem értettem, hogy miről van szó. De természetesen nekik is voltak rossz szokásaik. Nem ettek csokit. Ölni tudtam volna egy kis csokiért. Na de inkább vettem, mint öltem.

De hol is tartottam? Ááh, a szülők! Megvan! A szülők, akikben csak a gyerekük a közös, meg az, hogy mindkettejük fivére meleg. Micsoda véletlen egybeesés.

Az apuka, vagyis teljes nevén cenzúrázott változatban L. M., egy negyvenkét éves olasz férfi, horvát gyökerekkel. Órákkal kereskedik, így természetesen megengedheti magának a jó kocsit, a drága föld körüli utazásokat, a márkás cuccokat, a nőjének a drága ékszereket és a kicsi fiának a drágaköveket. És tegyük hozzá azt is, hogy jól főz. Az apja szakács volt. Az öccse egy jól kigyúrt csávó, aki már évek óta boldog házasságban él férjével. Az anyja pedig gond nélkül mesél nekem olaszul, és kedvesen oktat ki arról, hogy hogyan kell vasalni. Ez most komoly?

Az anyuka viszont, S. E. B., egy huszonhat éves argentin nő, aki nyíltan vallott arról, hogy műmellei vannak, és sztriptíztáncosként dolgozott az egyetem mellett egészen addig, míg meg nem ismerkedett harmadik gyerekének apjával.

 

au pair

És ekkor merül fel a kérdés: ezek ketten meg hol találkoztak? Lehet tippelni! :P

Természetesen Buenos Airesben találkoztak, pont abban a bárban, ahol néhány estével azelőtt S. még a Green Daynek, Snoop Doggnak, elnököknek és hercegeknek táncolt, vagy éppen a Black Eyed Peas privát partiján. Milyen meglepő és váratlan fordulat!

Így jogosan tették fel nekem egyszer a kérdést: – És a szülők mit csinálnak? Dugnak?

Sokkoló, esetleg szokatlan vagy inkább teljesen elfogadott lenne az, ha igennel válaszolnék a második kérdésre? Igen, dugnak…

Egyik délelőtt történt, hogy valaki csengetett a kapun, hát kiléptem, megkérdeztem, hogy segíthetek-e. Az anyukát keresték.

Ekkor tűnt csak fel, hogy az ebéd már fő a konyhában, viszont a szülők és az egyéves kisbaba hollétéről fogalmam sincs. Túl elfoglalt voltam a többi gyerekkel ahhoz, hogy a szülőkkel foglalkozzak.

Elindultam a folyosón a hálószoba felé, ahol tárt ajtó fogadott. Az apuka ing nélkül, éppen az anyuka blúzát gombolja. Az anyukán nincs melltartó, pedig határozottan emlékszem, hogy volt rajta. Mindössze egy kérdés foglalkoztatott abban a pillanatban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy mi történt kettejük között.

Mi a halál faszát csinált benn az az egyéves gyerek?! Még csak nem is a hálóban van a kiságy! De nem is ez volt a legkínosabb pillanatom. Tegyem hozzá, hogy ők önelégülten mosolyogtak, és semmi, de abszolúte semmi kínosat nem találtak a dologban.

Egyik alkalommal a német nyelvtudásom miatt rángattak elő. Az anyuka felsőjén a sexercize felirat volt olvasható. Egy ideig tanakodtak, hogy franciául, németül vagy éppen angolul van, csak éppen hibásan. Legelőször az angolt zárták ki hosszas tanakodás után, majd odahívtak engem is, hiszen van egy hajszálnyi közöm a némethez és a franciához. Első látásra megmagyaráztam, hogy angolul van, tíz másodperccel később pedig már az olasz Wikipédiát nyomtam az orruk alá…

Egy másik este a táncról és a modellkedésről beszélgettem az anyukával a hálójukban ruhahajtogatás közben. Mert én voltam a csodálatos lény, aki szeret vasalni, meg utána össze is hajtogat. Aztán az anyuka egyszer csak megjegyezte:

– Argentínában az ilyen hosszú, szőke hajú lányok, mint te, nagyon keresettek. És neked jó alakod van. Ruha nélkül is jól nézel ki…

au pair

Na, álljunk csak meg egy pillanatra! Azt meg honnan tudja, hogy hogyan nézek ki ruha nélkül? Mi az, amit nem tudok, és mondjuk tudnom kéne? De nem volt sok időm ezen törni a fejemet. A beszélgetésünk ugyanis azzal folytatódott, hogy az anyuka a nevetéstől fuldokolva köpte ki a szavakat, a hátam mögé mutogatva.

– There’s a naked man in the room.

Na, most légy okos, kisokos! Egyik oldalról tükör, a másik oldalról meg ablak, így amennyiben felemelem a tekintetemet, valami olyat fogok látni, amit mondjuk nem szeretnék. És valahogy ki kellett jutnom a szobából. Mint egy rák, úgy oldalaztam ki lesütött szemmel, amikor az apuka tök lazán, elnézést kérve irányított ki a szobából a vállamat fogva…

MIÉRT? Miért mászkál anyaszült meztelen a házban egy negyvenkét éves csávó? Örülök, hogy befogadtak, és a családjuk részének tekintettek, de nem kellett volna ennyire… Szerencsére ez már többé nem került szóba.

De azt azért még el kellett mesélniük, hogy hogyan fogant legkisebb, vagyis közös gyermekük egy velencei éjszakán. Öt perccel később, amikor ők hulla, én pedig félig részegen sétáltunk Milánó utcáin a szülinapi bulim után, roppant viccesen jött ki az a mondat, hogy „She’s our babysitter.” Oh yeah! Kíváncsi lennék, hogy mit gondolt az a néhány eltévedt turista, aki ezt végignézte. Sehol egy gyerek, én meg két oldalról támogatom ezt a kettőt. Inkább úgy esett ki, mintha rájuk vigyáznék…

És ez még csak a cenzúrázott ízelítő volt ahhoz képest, amit átéltem az alatt a két hónap alatt Olaszországban.

au pair

Szereztél új barátnőt? - Nem, az az anyuka.

Bring some action

Igyekeztem elsajátítani a tanítást, hogy legyek optimista, és mindig nézzem a dolgok jó oldalát… Lehet, nem egészen így gondolták.

Egyvalamit megtanultam az Olaszországban töltött idő alatt. Aznap este, amikor valamilyen oknál fogva nem köszönök el a családtól jó éjszakát kívánva lefekvés előtt, mindig, de mindig történik valami. Ilyen szerencsére csak kétszer fordult elő, és nem volt a top tíz éjszakáim között egyik sem.

Első alkalommal már épp lefeküdni készültem, amikor kopogtattak az ajtómon.

– Maria, we wanna go out.

– Now? – mi más juthatott volna akkor az eszembe éjfél felé közeledve?

És így történt, hogy hajnali ötig le se hunytam a szemem, és ugrottam, valahányszor csak megmozdult alvás közben a baba, miközben a szülők egy svájci kaszinóban verték el a pénzüket.

Amikor a szülők hajnali ötkor bevágódtak hulla részegen, kioktattam őket, ugyanis félrevezettek. A hajnali öt óra nem későn van (mert azt mondták, későn jönnek), hanem rohadtul korán. Reggel nyolckor pedig folytatódott a munka, mintha én is édesdeden aludtam volna az igazak álmát.

Éppen a tizennyolcadik születésnapom utolsó óráiban vánszorogtam az ágyba, amikor nem láttam senkit sem a nappaliban, akitől elköszönhettem volna.

Álmatlanul forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni. A gyerek visított, és nem értettem, hogy miért nem tudja a magára maradt apuka megvigasztalni. Már kezdtem felháborodni, amikor kopogtak az ajtómon.

– Maria – és a megszokottól eltérően nem várták meg, hogy én nyissak ajtót.

Az ajtó kitárult, és ott állt az apuka az ordító gyerekkel a kezében. Egy dolog jutott csak akkor az eszembe, amikor ráeszméltem, hogy mennyire fáradt vagyok. What the fuck happened? Abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy megyünk a kórházba, azt sem tudtam, hogy mi miatt, de a sok miért nem könnyített volna a helyzetünkön.

Egy kétségbeesett apuka állt előttem, akinek fogalma sem volt, hogy mit kell tennie, kezében jéggel, és a babával, akinek a fején egy hatalmas dudor kékül, pirosodik és egyre csak dagad.

Igazságtalannak és nem helyénvalónak láttam odavágni, hogy bezzeg amíg én vigyáztam a gyerekre, nem volt vele semmi gond… A hidegvéremet megőrizve tettem a dolgom, és igyekeztem nem mosolyogni, miközben azt ismételgettem, hogy jejj, végre történik valami. Na, ez volt az a morbid optimizmus…

au pair

Ott az a nagy dudor a fejemen

Nem volt időm gondolkodni, hogy meleg van kint, vagy már lehűlt a levegő. Felvettem az első ruhadarabokat, amik kézre estek, és már rohantam is, megpróbálva alkalmazni orvosi tudásom. Tán csak nem a két szép szememért sikerült letennem az elsősegélyvizsgát? Jaaa, nem. Fizettem érte 7500 dinárt. Így már minden érthető.

Egészen addig sikerült megőriznem a hidegvéremet, amíg az apuka az orvos szavait le nem fordítva nekem annyit mondott, hogy kb. hat órát kell a kórházban töltenünk. Na neeee!!!

– It doesn’t look so bad? – nem is tudtam, hogy kérdés volt, vagy kijelentés, de kénytelen voltam a kétségbeesett apukának megmondani az igazat.

– It does.

Az a hatalmas dudor nem nézett ki jól a baba fején, akárhogy is néztem. De ha az orvosok azt mondták, hogy minden a legnagyobb rendben van, akkor az én szavam már nem sokat ér. Én csak a bébiszitter vagyok. Egy rohadtul álmos bébiszitter…

S így ültünk mi hajnali háromig a kórházban, az apuka, aki végig azt hajtogatta, hogy a gyermeke anyja ki fogja nyírni, a nyolcéves fia, aki egy kórházi ágyon aludt el, a baba, aki fel-felsírt fájdalmában, és én… akiről nem tudták eldönteni, hogy az apuka túl fiatal szeretője vagyok, vagy a lánya…

De micsoda sztori volt elmondani, hogy a kórházban kötöttem ki a szülinapom éjszakáján…

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Virrasztók
Maratoni folk-rock Október 18-án a budapesti Dürer Kertben sor került a II. Folk-Rock-Maratonra.

2 Hozzászólás | Bővebben +
: Putrid Blood
Vegyessaláta-buli éhes hasak nélkül Újvidéken NOCTIFERIA / CONDEMNATIO CRISTI / PUTRID BLOOD / DOWNSTROY – 24.10., The Quarter, Novi Sad

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gátnál
Félimaginatívan a gátnál Interjú Homoki Fókával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kovács Tickmayer István
Kortárs zenei műhely Magyarkanizsán Október 21-25. között a Regionális Kreatív Műhely szervezésében Kovács Tickmayer István vezetésév...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Centrál Kávéház
KÓROS ÖNIMÁDAT VAGY VALÓS TÜKÖRKÉP? Oscar Wilde élete és Dorian Gray története mai szemmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Egy bringa bajtárs lehet, jó barát”… Interjú Bicskei Anna mountain bike versenyzővel és túravezetővel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Khmmm… úgy tűnik, Kimi egy kissé fölizgatta magát
Aki a szabályokat nem követi, hanem alkotja A Formula–1-es pilóta, akinek elege lett a hokiból, mert korán kellett kelni a reggeli edzésekhez...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mit jelent a fiataloknak a sport? „Ép testben ép lélek”

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy au pair naplójából 2. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi van az uzsonnásdobozodban? „Ja, hogy neked nincs is ilyen? Mert nem módi? Mert hogy ott a bolt a sarkon, a pék meg a túlolda...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 8. 8. rész - Kirándulás Tokióba: a Meidzsi-szentély

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Végre büszkén kijelenthetném, hogy szabad katalán vagyok!” Magánybeszélgetés Aitorral

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szervezett mészárlás a szabadkai Mladost Clubban Október 31-én, péntek éjjel Halloween Massacre 3 elnevezéssel kíméletlen HC/metal buli a szabadka...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 2015! Bizony-bizony, jövőre is lesz Brutal Assault

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt15-nov4 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tetoválások, amiket anyukád is szeretni fog” Tattoo Identity - International Tattoo Convention Belgrade

0 Hozzászólás | Bővebben +