: Gátnál
Gátnál

Félimaginatívan a gátnál

: Gátnál
Gátnál

Interjú Homoki Fókával

A Gátnál egy érdekes sárvári „alternatív rockzenekar”, melynek a nyáron jelent meg első hivatalos kiadványa Félimágó címen. Erről a cédéről a megelőző számban már olvashattunk egy rövid ismertetőt: http://www.kepesifi.com/hu/1026/zene/506/Indulhat-a-t%C3%A1nc!.htm. A jelenlegi interjúban Homoki Fókától, a csapat énekesétől, gitárosától és dalszövegírójától tudunk meg néhány izgalmas dolgot a zenekarral kapcsolatban.

Nagyon változatos egyveleg A Gátnál zenekar zenéje. Egy korábbi interjúban láttam, hogy a zenei stílusotok meghatározását inkább a hallgatókra hagyjátok, mégis te hogyan határolnád be műfajilag a zenekar stílusát, kik/mik hatottak rá, hogy kialakulhasson ez a fajta ún. alternatív rockzene?

Homoki Fóka (Benkő Gábor) - Hajjaj, nagyon nem szeretnék kitérni rögtön az első kérdés elől, de ennek a behatárolós elvárásnak a zenekar körein belül állva képtelen vagyok megfelelni. Valahogy úgy érzem, ha mondanék ezt vagy azt, azzal akaratlanul is kerítéseket húznék magunk köré, amiket később, tudat alatt majd vagy nem merünk már átlépni, vagy esetleg nem is tudunk, legfeljebb csak áttörni. Olykor megdöbbentően erősek ám a kimondott szavak! De valahol talán ez a hozzáállásunk önmagában is kapaszkodó ahhoz, hogy megfoghatóbbakká váljunk az olvasók számára: lételemünk az a szabadság, amelyet az ad, hogy egyik megnevezhető könnyűzenei műfajhoz sem kötődünk oldhatatlanul szorosan. A zenekari identitásunk fontos jegye a szabadság, és valahol leginkább azt szeretnénk, hogy zenei eszközökkel hiteles kontextust tudjunk teremteni azoknak az ebből a szabadságból adódó, bennünk örvénylő, kavargó lelki/szellemi folyamatoknak, amelyeket ihletettségnek vagy inspirációnak szokás nevezni.

Gátnál

Homoki Fóka

Ha hatásokat kellene sorolni, az már valamelyest körülhatárolhatóbb kérdés. A zenekar nagyrésze leginkább a markáns gitáros zenéken szocializálódott, tagonként változó szélsőértékekkel. Én tinikoromban még tulajdonképpen elég szerencsés voltam ahhoz, hogy elkapjam a csücskét annak az akkoriban lecsengő csodálatos, virágzó szellemi/zenei pezsgésnek, amit a ‘80-as ‘90-es évek magyar undergroundja mutatott. Lenyűgözött a Bizottság, a Balaton, az URH, a VHK, de ezek mellett sok sötétebb zenét is hallgattam, nagy kedvencem volt akkoriban például a My Dying Bride. Később kezdtem el mélyebben megismerni azokat a bandákat, akikhez kritikákban többször hasonlítanak minket, úgyhogy azt hiszem, a hozzájuk fűződő kapcsolatunk már inkább fonák, tehát azért kezdtük el szeretni őket, mert valamelyest rokonnak éreztük őket (pl. RHCP vagy a Primus). Rám megemlítendő hatással volt még az egykor volt budakeszi Rémember zenekar, akikhez mindig szerettem volna, ha hasonlóvá válhatnánk feszességben, elképesztő élő energiák közvetítésében és alázatban is. Ehhez a kérdéshez még hozzátartozik, hogy a Gátnál mai tagságából többen zeneiskolai képzést is kaptak, muzsikálnak, vagy muzsikáltak a helyi fúvószenekarban, a dobosunk pedig jelenleg két másik csapatnak is tagja, mindkettővel jóval keményebb zenét játszanak, az egyik egy progresszív rock csapat, a másik pedig valahol a grindcore és a death metal között mozog. Közös pont még bennünk, hogy kedvelgetjük a jazzt, én emellett nagyon erősen kötődöm mindenfajta népzenéhez, különös tekintettel a magyar és a cigány zenei folklórhoz, de olykor jöhet a klasszikus vagy a kortárs komolyzene is.

Gátnál

Fiatal Kutya

Az első lemezetek nemrég jelentettétek meg, miközben kisebb-nagyobb megszakításokkal vagy másfél évtizede létezik a zenekar. Ez egy igen hosszú időszak, mesélj röviden a zenekarról, annak létrejöttétől kezdve a lemez kiadásáig? Mik lennének azok a fontosabb dolgok, amiket tudni kell rólatok?

– A kérdés jogos. Valóban irreálisnak tűnik, hogy 15 év alatt most érkeztünk csak el ahhoz a ponthoz, hogy az első nagylemezünket megjelentessük. A magyarázat egyszerű. Ez a 15 év ugyanis korántsem 15 év. A Gátnál néven futó zenei projekt 1999-től 2004-ig tartó „ószövetségét” több mint 6, majdnem 7 évnyi szünet választja el a 2010-től számított „újszövetségétől”. Az első időszak a zenekarrá válásé, amolyan bébikorszak, amely elsősorban a hangszeres alapismeretek, jártasságok elsajátításáról szólt. Ezt az érát – divatos szóval élve – ki is maxoltuk: sikeresen feltérképeztük önmagunkat, aztán meg is pecsételtük ezt két amatőr, kezdetleges minőségű demóval, amelyeket természetesen nem adtunk ki, de a második mégis gerjesztett nekünk némi figyelmet, elért néhány szakmai újsághoz, és a Sziget Fesztivál színpadára is bejuttatott minket (itt persze azért nem a legnagyobb színpadra kell gondolni). 2004-ben átmenetileg, szinte törvényszerűen szétszéledt a csapat, hiszen az akkori gondolkodásunk szekerén tovább nem nagyon lehetett eljutni, ráadásul ekkor szóltak közbe olyan prózai tényezők is, mint például a munkahelyi idő/személyes idő konfliktusa, vagy a felsőoktatás forróbb időszakai (vizsgák, szakdolgozatok stb.).

A csaknem hétéves téli álomból tulajdonképpen már egy másik, szemléletében és tagságában is más együttes kezdett felébredezni 2010-ben, csak éppen ugyanazon a néven. Innentől kezdve sok minden már tudatosan történik, annak ellenére, hogy a régi arculatot és a megismert erényeinket is őrizni akarjuk. A reunió után hamarosan el is kezdtünk dolgozni az akkor már nagyon is szükséges nagylemezen, feljátszottuk a nyersanyagokat, de az élet úgy hozta, hogy mindenféle nem várt nehézség miatt még további két évet kellett várnunk arra, hogy minden utómunka úgy készüljön el, ahogy valóban el kell készülnie. De persze ez a két év is pótolhatatlan tapasztalatokat jelentett, amiért – így utólag – nem győzünk hálásnak lenni, hiszen ennek köszönhetően most már a kezünkben van az a tudás, hogyan is zajlik pontosan egy korong kiadása az első kábel bedugásától a szükséges papírmunkák elintézéséig, majd a celofánozott kész CD kézhez vételéig. Tehát közelebb áll az igazsághoz, hogy az a Gátnál zenekar, amelyik most kiadta a nagylemezét, még csak négy éves, csak 15 évvel ezelőtt öt éven keresztül volt egy azonos nevű előképe, amelyhez bizonyos köldökzsinórok még hozzákapcsolják, de a legtöbb dologban már másról, máshogyan és mások által szól.

Gátnál

Tétova Farkas

Mire utal a Félimágó, miért választottátok lemezcímként ezt a szóösszetételt?

– A Félmágió fiktív szó (egyébként Jandótól, a régi dobosunktól származik). A Gátnál „nyelvén” két világ között feszülő misztikus határterületet jelöl. Félig még itt, félig már ott. Félig még ez, félig már az. Félig még kinn, félig már benn. Az egész albumot kíséri a borotvaéltánc: a felvételek például amatőr körülmények között készültek, az utómunka pedig profi stúdióban (Denevér Hangstúdió, Szolnok). Az albumon szereplő legidősebb dal alapja csaknem 15 éves, de ugyanígy itt van ebbe a korongba zárva a jelenünk, s bizonyosan a jövőnk is – az idő által lesorjázott, érettebb zenei impressziók, megnyitott új ösvények. Ezek mind együtt vannak jelen, együtt érvényesek, és együtt jelentenek minket. Ráadásul ezt a kettős játékot a hallgató is szabadon játszhatja velünk, kifejezetten szeretjük a kérdőjeleket. Ha elsőre nem tudja eldönteni a befogadó, hogy jó vagy rossz, fekete, fehér vagy színes-e, amit hall, netán hol ilyennek, hol olyannak érzi, attól függően, mikor és milyen lelkiállapotban hallgatja…

Érdekességként hatnak a borítón látható zenekartagok művészi nevei. Hogyan jöttetek ehhez a névadáshoz, mit jelenteknek ezek a nevek? Honnan ered a Homoki Fóka?

– Valószínűleg ugyanonnan jöttek, ahonnan a szövegek vagy a zenék: a Forrásból. Amikor hangszerrel a kezemben ötleteket játszom, szöveget írok, zenekari próbán vagyok, vagy a színpadon állok, nem Benkő Gábor vagyok, aki ekkor meg ekkor, X városban született, Y iskolákat végzett és Z helyen dolgozik, reggel fél hétkor kelt fel …stb. Akkor Homoki Fóka vagyok, aki múlt, elvárások és előfeltételezések nélkül közvetítheti a saját meséjét, amelyiknek ő maga is a része, de még csak nem is szerepjáték ez, hanem egy másik azonosság, amely egyébként sok tekintetben igazibb, mint a civil… A zenekari szokásjog mindehhez még hozzákapcsolt egy másik, beavató funkciót is, azt, hogy egy új tag az első közös koncert után kap ilyen általunk „tudományosnak” becézett nevet. Így már alig várjuk, hogy Pogi, az új kísérő gitárosunk átessen velünk a tűzkeresztségen, és nevet kapjon.

Gátnál

Pogi

Jellegzetesen szürreális és néhol az érthetetlenség határáig eltolt jelentések jellemzik a dalszövegeiteket. Kik hatottak szövegvilágotok kialakulására? Ki a szövegíró a csapatban, és miről szólnak a szövegeitek?

– Különösebb rám gyakorolt szövegírói hatást amúgy nem tudok megnevezni. Főleg tizenéves koromban sok verset olvastam, próbálkoztam szövegfordításokkal (imádtam például a Cure-szövegeket). És elárulok egy titkot: ha ma elakadok a szövegírásnál, és nem találom a „tiszta Forrást”, azt szoktam tenni, hogy előveszem a gimis koromban összeállított versesfüzetemet, és beleolvasok. Elképesztő, hogy mennyi naiv módon nyakoncsípett gyökigazságot vet az ember papírra ebben a korszakában anélkül, hogy akkor tudna róla. Kincseket lehet találni, nálam az inspiráció legbiztosabb felpiszkálói ezek a diákversek.

Mik a konkrét terveitek a zenekar promócióját illetően, milyen általános céljaitok vannak a zenekarral kapcsolatban?

– Részben érintettem ezt a kérdést, amikor a Gátnál „ó- és újszövetsége” közötti különbségről beszéltem. Az első időszak a tiszta emócióké volt. Jó volt csinálni, ezért csináltuk. Az új időszakba bekapcsolódott az alázatosság. A „sok jóból jó sokat” elvén azon ügyködünk, minél többet tartózkodhassunk ebben a forrásközeli világban, és minél többeknek mutathassuk meg. Személyes szál, hogy közben elkezdtem dolgozni a sárvári művelődési központban mint művelődésszervező, így egyes dolgokra ma sokkal jobban rálátok, mint korábban. Általános célunk egész egyszerűn annyi, hogy a lehető legszabadabb csatornákon kiadhassuk magunkból, amit ki szeretnénk adni…

Gátnál

Valamilyen Karabély

Szerinted melyik mai magyarországi zenekarok mellé állhatna sorba a csapatotok, milyennek látod a mai magyar alternatív rock szcénát, ahová ti is tartoztok?

– Csapdát sejtek! :) Legalábbis egy újabb kísérletet arra, hogy skatulyába szoríts minket. Tényleg nem tudom, melyik is az az ú.n. „alternatív” szcéna, ahová tartozunk. Ha viszont érthetem úgy is a kérdést, hogy kikkel mennék el szívesen turnézni a legszívesebben, akkor én mondanám a Ricsárdgírt, a Kinopuskint, a HaSzüNát, de szerintem jól kiegészítenénk egymást Müller Péter Sziámiék új …And Friends-ével is. Viszont azt is mindig megtisztelőnek és izgalmasnak tartom, ha egy-egy koncerten elsőre nagyon meglepő felhozatalba cseppenünk. Sosem felejtem el például, hogy egyszer meghívást kaptunk egy fesztiválra, amelyen rajtunk kívül szinte kivétel nélkül elég súlyos metált játszó zenekarok léptek fel. Nem tojásdobálás, hanem fenomenális hangulatú koncert lett belőle.

A mai, magyarországi populáris zenei színtéren milyen nehézségekkel jár egy olyan zenekarnak indulni, akinek komoly ambíciói vannak azirányban, hogy szélesebb körben is hallassák magukat, és nem Budapestről indulnak? Fontos-e ez a tényező? Hátráltatja-e ez a csapatot, esetleg jelent-e előnyt valamiben?

– Van különbség nyilván, de tisztában vagyok vele, hogy a fővárosban sem fenékig tejföl ma annak az élete, aki a tartalmas könnyűzenét tűzte a zászlajára. Koncentráltabb az ottani élet, egyes jelenségek hamarabb vagy intenzívebben jelennek meg, és általánosságban talán gyorsabbak a társadalmi reakciók, de mindez szerintem nem jelent sem felsőbbrendűséget, sem kizárólagosságot, semmi ilyesmit… Én erős lokálpatriotizmussal rendelkezem amellett, hogy igazából könnyen otthon tudom magam érezni bárhol, ahol erre alkalmas környezetet érzékelek. De sok mindent kaptam ettől a várostól, ami arra ösztönöz, hogy próbáljam „törleszteni”. Láttam már Sárváron kulturális virágzást, még ha termést nem is igazán tudtak mindig hozni azok a virágok. Tudom, hogy képes rá ez a közösség, a fiatalok, a hely szelleme, hogy tovább tudjunk lépni arról a szintről, hogy a fiatalok jelentős részének legjobb ötlete a szabadidő eltöltésére az, hogy üljünk be a kocsmába, és rúgjunk be. Szóval nem hátrány, nem előny, hanem számomra valahol belül könnyű és örömteli felelősség sárvárinak tudni a zenekart.

Gátnál

Gátnál

Mit tudnál mondani nagy vonalakban a ti városotok, megyétek zenei színteréről? Tudnál-e ajánlani a figyelmünkbe néhány nevet, zenekart?

– A ‘90-es évek elejétől az ezredfordulóig tartó időszakban még igazi lendületet éreztem a városban zenei téren. Rengeteg kitűnő, unikális koncert, elfogadható létszámú közönség, sorra alakuló zenekarok… Nyilván nem összehasonlítható semmi abból az időszakból a mai körülményekkel. Ugye volt két darab tévécsatorna, nem volt internet, letöltés, zenemásolás is legfeljebb csak kazin, nem volt minden sarkon egy fesztivál, viszont volt helyi nyitottság és némi önállóság is, a kettő azok közül a dolgok közül, amelyek szerintem a leginkább hiányoznak ma, és nem csak helyi viszonylatokban. Sárvár nyitott fül volt akkor, nem kellett akkor más, csak egy intelligens, jó szimatú és karizmatikus népművelő (Tóth Ferenc Virsli), aki nemcsak saját önállóságát tudta képviselni, hanem valahogy másokét is ösztönözte. Az, aki ízlésében önálló, aki mindenféle sugalmazás nélkül elismeri, ha valami jó, az egyrészt nagyon boldog ember, másrészt nem mindig a legnépszerűbb. Aki önálló, az általában egy lépéssel mindig a kevésbé önálló követők előtt jár, és legfeljebb csak később igazolódnak vissza a jó megérzései. A Virsli idejében például sorra futottak be azok az együttesek, akiket még amatőr korszakukban Sárvárra szoktatott. Ez akkor így működött. Mára viszont úgy érzem, a média torz sugalmaival nincs esélye versenyezni semmilyen karizmatikus vezetőnek, így járhatunk egy lépéssel elöl, de amikor hátranézünk, sokszor azt látjuk, hogy nem jön utánunk már senki, mert képernyőt bámul, iszik, vagy már Angliában él. Nehéz időszakot élünk ma, de személy szerint nem vagyok hajlandó pesszimista lenni. Abban hiszek, hogy ez csak egy folyamat…, színuszgörbe, ki-belélegzés.

Ma Sárváron rajtunk kívül aktív még az Atakám nevű progresszív rock csapat, akik nagyon izgalmas zenét csinálnak, álmából ébredezik a B.A.D. nevű rock, grunge jegyeket felmutató formáció, Szombathelyen próbál egy sárvári tagokat is számláló punkcsapat, a Kinek beszélsz te, és van néhány félkész projekt. De fiatal utánpótlás nem nagyon akad… Ez sem jó, de a leginkább az szokott zavarni, hogy az „aranykorban” megszületett számtalan tehetséges zenekar nyom nélkül tűnt el, épkézláb hanghordozó nélkül, pedig annak idején szerintem szétvetette a potenciál a Kodály Módszert, vagy a 22-es csapdáját, de ezekre a bandákra ma már csak az a bizonyos korosztály emlékszik halványan…

Gátnál

Gátnál

Hol lehet látni benneteket élőben a következő időszakban?

– Remélem, hogy sok helyen! Akárhogy is van, egy zenekarnak mégiscsak belső szükséglete a színpadon állni. Nálunk az elmúlt nagyjából fél év szinte kizárólag a lemez körül forgott, csak arra koncentráltunk. Változások is vannak: Bíbor Kacsa például, akivel a Félmágión még együtt énekelünk, már korábban elbúcsúzott tőlünk (a fővárosba költözött), de fontos időszak kötődik hozzá, ezért mindenki úgy látta jónak, hogy neki is nyomot kell hagynia a lemezen, és ennek ő is nagyon örült. Van egy új gitármindenesünk is, Pogi, aki vadonatúj még a gáton. Úgyhogy majdnem minden hétvégi szabadidőnk a próbákról szól, közben pedig nyitott szemmel járunk. Keresünk pályázati lehetőségeket, hogy kedvezőbb kondíciókkal tudjunk mozogni, műsort kínálni kluboknak, de a most induló Cseh Tamás-programnak is nagyon megörültünk, talán indukál egy olyan méretű zenei ébredést, mint annak idején a PANKKK, ami az utolsó pillanatban jött, talán még nem későn! Tehát konkrétum még nincs, de ha lesz, biztosan felkerül majd a honlapunkra: http://agatnal.hu

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Mihájlovits Klára 
Hátsó borító: Marjai János
Borítóterv: Berkes Miklós
A szomszéd tehene mindig zöldebb – avagy turáni ökörségek Kertész Imre nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé. A „kedvelem” kategóriába viszont nagyon i...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Virrasztók
Maratoni folk-rock Október 18-án a budapesti Dürer Kertben sor került a II. Folk-Rock-Maratonra.

2 Hozzászólás | Bővebben +
: Putrid Blood
Vegyessaláta-buli éhes hasak nélkül Újvidéken NOCTIFERIA / CONDEMNATIO CRISTI / PUTRID BLOOD / DOWNSTROY – 24.10., The Quarter, Novi Sad

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gátnál
Félimaginatívan a gátnál Interjú Homoki Fókával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kovács Tickmayer István
Kortárs zenei műhely Magyarkanizsán Október 21-25. között a Regionális Kreatív Műhely szervezésében Kovács Tickmayer István vezetésév...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Centrál Kávéház
KÓROS ÖNIMÁDAT VAGY VALÓS TÜKÖRKÉP? Oscar Wilde élete és Dorian Gray története mai szemmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Egy bringa bajtárs lehet, jó barát”… Interjú Bicskei Anna mountain bike versenyzővel és túravezetővel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Khmmm… úgy tűnik, Kimi egy kissé fölizgatta magát
Aki a szabályokat nem követi, hanem alkotja A Formula–1-es pilóta, akinek elege lett a hokiból, mert korán kellett kelni a reggeli edzésekhez...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mit jelent a fiataloknak a sport? „Ép testben ép lélek”

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy au pair naplójából 2. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi van az uzsonnásdobozodban? „Ja, hogy neked nincs is ilyen? Mert nem módi? Mert hogy ott a bolt a sarkon, a pék meg a túlolda...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 8. 8. rész - Kirándulás Tokióba: a Meidzsi-szentély

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Végre büszkén kijelenthetném, hogy szabad katalán vagyok!” Magánybeszélgetés Aitorral

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szervezett mészárlás a szabadkai Mladost Clubban Október 31-én, péntek éjjel Halloween Massacre 3 elnevezéssel kíméletlen HC/metal buli a szabadka...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 2015! Bizony-bizony, jövőre is lesz Brutal Assault

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt15-nov4 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tetoválások, amiket anyukád is szeretni fog” Tattoo Identity - International Tattoo Convention Belgrade

0 Hozzászólás | Bővebben +