: A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámának címoldal
A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámának címoldal

Találkozás a seregnyi libával

: A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámának címoldal
A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámának címoldal

FELJEGYZÉSEK A KÉPES IFJÚSÁG TÖRTÉNETÉHEZ

1989: Nagyerzsébetlakig és vissza, avagy egy közép-bánáti tanítónő keserű vallomása az első díjas riportban – Helyesbítés fél évszázad távlatából: a nyomdahiba mint arculati tényező

„Az écskai halastavak egyik zugában húzódik meg az 1800 lelket számláló kis falu, Belo Blato1. Aki először jár itt, gyönyörködhet az érintetlen természet szépségében. A halastavak partját szorosan átöleli a nádréteg. A hatalmas, nyugodt víztömeget a szomorúfüzek ágai fodrozzák. Élményszámba megy találkozásunk a seregnyi libával is. Habfehér tollazatuk messze világít a kora tavaszi szürkületben.”

1 Belo Blato magyar neve Nagyerzsébetlak, de szlovákul Lízika néven is ismert. Németül: Elisenheim. [Sz. P. A. megj.]

A Képes Ifjúság 1989. május 10-i számának szerző megjelölése nélkül publikált vezércikke adta az apropót, hogy egy kicsit elmélyedjünk a műfajelméletben, illetve megvizsgáljuk érintőlegesen azt is, milyen funkciója van a sajtóban az úgynevezett lapvéleménynek, szerkesztőségi álláspontnak. S mint már mondtuk is, az ilyen írások – habár a vajdasági magyar sajtóban lényegében sohasem honosodtak meg tartósabban, illetve ma már, a legszebb hagyományaik ellenére is, a magyarországi lapokból is kiveszőfélben vannak –, ezek a közösségi véleményt, legkisebb közös többszöröst rögzítő/tükröző jegyzetek jelennek, jelentek meg általában a szerző nevének elhagyásával. Mintegy a szerkesztőség – közös, kollektív – álláspontjaként.

Létezik persze emellett a szerzői vezércikk is, sőt sokkal gyakoribb is ma már, ismertebb és elterjedtebb, mint a névtelen párja, és azzal „sincs semmi baj”, hiszen javarészt ellátja ugyanazt a funkciót, esetenként még az egybehangzó közösségi – esetünkben szerkesztőségi – véleményt is tükrözheti, de ilyen mivoltában már nem keresi a legkisebb közös többszörös lehetőségét, illetőleg fenntartja magának a jogot annak felülbírálására, olykor pedig csak egy-egy szeletkéjének a kihasítására, de az attól való eltávolodásra is. Tehát már jogot formál a magánvéleményre is.

Képes Ifjúság

Középiskolások XXIII. Művészeti Vetélkedője - A díjazottak egy csoportja Becsén, 1989. április 16-án

Az anonimitás bűvöletében

Hogy egy kis sajtótörténeti kitekintést is adjunk mindehhez a témával kapcsolatban, itt foglaljuk össze röviden, hogy a nagy formátumú napilapok – amilyennek manapság a Magyar Szót ismerhetik a Képes Ifjúság olvasói, vagy a Nyugaton és a tengerentúlon még mindig igen népszerű, jóval nagyobb méretűek – esetében hagyományosan a vezércikk helye a címoldalon, lapélen volt. Általában a központi helyet elfoglaló – s lehetőség szerint látványosan képesített – vezető anyag mellett jelent meg, a leggyakrabban egy hasábon, és az sem volt ritka, hogy a lap aljáig végigfutott. Hetilapoknál a vezércikk helye mozoghatott, ott is gyakran került a címoldalra (főleg kezdetben… a kezdetek kezdetén… Ádám és Éva korában…), de később fokozatosan a belső oldalakra „szorult vissza”. A leggyakrabban rögzült helye a harmadik oldal lett – mondhatjuk hát, hogy ott állapodott meg –, de még a későbbiekben is kerülhetett akár a másodikra, vagyis az első belső borítóra is. Különösen kettős vezércikk esetében – amikor két szerző írt párhuzamosan vezércikket egy-egy jelentősebb alkalomra, évfordulóra – használták erre a célra a kettes oldalt is. A vajdasági magyar lapok közül a Keszég Károly (1954–1997) főszerkesztő vezetésével megjelent – 1990 és 1997 között létezett – Napló című hetilapban volt, ha nem is rendszeresen, de többször is példa a kettős vezércikkre, más újságoknál csak elvétve fordult elő.

Kicsit talán hetilapos hatásra is, de később a vezércikk a napilapoknál is fokozatosan a belső oldalakra „szorult”, „húzódott” vissza, és helyét a címoldalon immár csak az ünnepi lapszámokban, évfordulókon vagy nagyobb társadalmi visszhangot keltő politikai események alkalmával, azokra reflektálva kapta vissza. A sajtótörténeti kitekintés pedig azért is fontos most számunkra, mert történetének és helyzetének alakulása jelentősen befolyásolta a vezércikk műfaji kereteit is. Így például egy idő után elkezdték külön műfajként kezelni a címoldalon megjelenő hagyományos, de egyre ritkuló vezércikket és a belső oldalakra átkerült, ennek nyomán belső vezércikknek nevezett párját. A gyakorlat termékenyítette és szülte hát meg az új műfajt…

A kettő között azonban jelentős különbségeket mégsem találhatunk: mindkettő legfőbb jellemvonása, hogy a legaktuálisabb napi történésekre reflektál, legyenek azok politikaiak, kulturálisak, gazdaságiak, bűnügyiek vagy akár sportosak – utóbbiak, ugye, leggyakrabban a sokakat érdeklő nagy világesemények, olimpiák, labdarúgó-kontinens- vagy világbajnokságok és hasonló események alkalmával. A szerző megjelölése nélkül publikált lapvélemények pedig a vezércikk mindkét típusára, válfajára jellemzőek lehetnek. Nagyon sok ilyen álláspontot, anonim szerkesztőségi vezércikket írtam magam is, hiszen amikor 2006-ban a budapesti Magyar Hírlapnál kezdtem dolgozni, a lapnak – az anyaországi országos napilapok közül utolsóként – ez még mindig egy fontos arculati eleme volt. Összeültünk délután az úgynevezett címlapértekezleten, és áttekintettük, összegeztük a nap legfontosabb történéseit, eseményeit, amelyeket addigra már ismerni lehetett. Megbeszéltük, hogy ki és mit tart a legfontosabbnak, majd közösen eldöntöttük, hogy mi lesz az álláspont témája. Ehhez aztán mindenki hozzátette a saját véleményét, kicsit szlengesen tehát akár úgy is mondhatnánk, hogy „ötleteltünk”, mi mindennek kellene belekerülni az írásba, mire kellene kitérni benne, mit kellene különös érzékenységgel hangsúlyozni… Ha pedig ilyenkor egymásnak ellentmondó vélemények is elhangzottak, akkor azok között megkerestük azt a pontot, amelyik még mindkét nézet, mindkét (vagy több) szemlélet értékrendjének vonatkozásában – egyfajta kompromisszumként – elfogadhatónak minősült. Mindennap – így délután négytől-öttől lapzártáig – a publicisztikai rovat ügyeletes szerkesztőjének a feladata volt, hogy egy névtelen cikkben összegezze, rendszerezze, s mintegy keretbe foglalja az elhangzott véleményeket, a felsorolt ötleteket és részleteket. Nagyon izgalmas és érdekes munka volt ez, amíg tartott… Később a Magyar Hírlapnál is a szerzői vezércikk vette át az álláspont helyét, és máig is az tölti be.

Képes Ifjúság

Nem mondhatjuk, hogy ne lett volna már akkor is Barátok közt, vagyis Varga Izabella, a XXIII. KMV második helyezett versmondója, Becsén, 1989. április 16-án

A Középiskolások XXIII. Művészeti Vetélkedője

„Blato mindaddig haldokló falu volt, amíg a tóparti nádja nem került el a nyugati piacra. Azóta a fiatalok sem igyekeznek annyira Zrenjaninba, vagy esetleg távolabb.

Az ősi nyugalomban élő faluban az idetévedő idegen a takaros házakon kívül megcsodálhatja még a művelődési otthont, a kocsmát, a piciny templomot és a még kisebb iskolát, ahová pillanatnyilag 183 tanuló jár” – akármennyire is igazoltuk azonban (így utólag, így negyed évszázad, vagyis huszonöt esztendő távlatából…) a Képes Ifjúság 1989. május 10-i számában a vezércikk nemes anonimitását, semmi sem indokolta, hogy az itt idézett nagyerzsébetlaki riport is a szerző nevének elhagyásával jelenjen meg. Márpedig így történt. Az írás sorai közé ékelve egy keretesben ugyanis mindössze ennyit olvashatunk: „A Középiskolások 23. Művészeti Vetélkedőjén a riport műfajában első díjat nyert mű, amely a Magyar Szó különdíját is elnyerte.” Az Egy kor, több kór című díjnyertes dolgozat névtelensége tehát mindenképp nyomdahiba, szerkesztőségi mulasztás volt. Ennek köszönhetően pedig az itt elemzett lapszám az anonim írások lapszáma lett. Talán ezzel is sikerült egy kicsit sajtótörténelmet írni… (Igen, annak épp a megmosolyogtató formájában. Tehát itt és most megint fontos a szmájli kiemelése, így ni: !)

„Blatón nemcsak a régi meg az új fér meg békésen egymás mellett, hanem a különböző anyanyelvű lakosság is. Az az érzésünk, hogy itt mindenki ismeri egymás nyelvét, sőt szeretettel használja is. Ha más idők járnának, azt mondhatnánk, hogy ez a legtermészetesebb, hisz a faluban a nemzetiségi összetétel a következő: 59% szlovák, 34% magyar, 5% bolgár és 2% szerb” – ahhoz azonban, hogy leleplezzük, vagyis azonosítsuk az Egy kor, több kór című díjnyertes írás szerzőjét, néhány hetet vissza kell lapoznunk az újságban. A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámában tette közzé a tárgyesztendei, vagyis a XXIII. KMV díjnyerteseinek listáját. Innen tudhatjuk meg tehát azt is, hogy az itt idézett írás egy nagybecskereki szerzőpáros, Tóth Mónika és Csanádi Hajnalka nagyszerű munkája volt. A második helyen a becsei Rajda Cecília végzett, az újvidéki Szántó Márta pedig a harmadik díjat és az érte járó festményt érdemelte ki.

Az anyanyelvi versmondás díjazottjai voltak:

1. Keszég László (Szabadka)

2. Varga Izabella (Becse)

3. Topolcsányi Laura (Újvidék; a díjazott neve mögötti zárójelben hagyományosan azt a várost tüntették fel, amelyiknek középiskolájába, gimnáziumába az adott tanuló járt).

Képes Ifjúság

Spitzer Éva, a lap akkori főszerkesztője és Keszég László, az év legjobb versmondója, egy jól sikerült fotómontázson a Képes Ifjúság 1989. április 19-i számában

A magyar gyerekek elvesztegetett esztendeje

Az anyanyelvi szövegmondás díjazottjai voltak:

1. Kálló Béla (Szabadka)

2. Vicei Zsolt (Szabadka; az ő neve mellett ez a település jelent meg az idézett lapszámban, de Zsolti ekkoriban osztálytársam volt Zentán, tehát egészen biztos forrásból, első kézből tudhatom, hogy ez is egy olyan nyomdahiba, amit most fél évszázad távlatából korrigálunk, helyesbítünk)

3. Illés Gabriella (Szabadka).

A Középiskolások XXIII. Művészeti Vetélkedőjének említésével pedig – felettébb szerénytelenül – már a személyes érintettségem is vitathatatlan, s nem is csak azért, mert a második díjas prózamondó az osztálytársam volt. A KMV nagyszerű, igencsak felpörgött, csúcsra járatott esztendeje volt 1989, több versenyszámban is indultunk, több előadással készültünk az akkor még a szabadkai Népkörben megrendezett színművészeti vetélkedőre, képverseket küldtünk a képzőművészeti kategória versenykiírására, az első műfordításaikkal is ekkor jelentkeztünk a pályázatra, verseket és novellákat írtunk, de ez itt most nem a magamutogatás helye…

Csak azért mondom mindezt, hogy ezzel is jelezzem: a régi lapszámok átlapozásában „veszélyes vizekre tévedtem”, amikor ennek az időszaknak a termését vettem elő, s talán helyenként a puritán elemzést és értékelést – amire vállalkoztam – személyes visszaemlékezésekkel és élménybeszámolókkal, (r)enyhe kis nosztalgiázással, anekdotázgatással is kiegészíthetem. „A vetélkedő további összegzését következő, április 26-i számunkban közöljük, amelyben egyben folytatjuk a díjnyertes pályaművek közlését is” – írták a szerkesztők a Képes Ifjúság 1989. április 19-i számában. Így történt hát, hogy három héttel később, 1989. május 10-én, még ha a szerzők nevének kínos elhallgatásával is, de közreadták az első díjas riportot: „– Amikor azt állítják az újságírók, hogy mi négy nyelvet tudunk, én csak azt válaszolhatom, hogy bizony, mi nem tudunk egyet sem – mondta Halász Éva, aki szeptemberben szerezte meg tanítói oklevelét Szabadkán, s aki az elsős és másodikos magyar ajkú csemetéket tanítja összevont tagozaton.

Kiábrándulását és fölháborodását nem leplezve folytatta:

– A helyzet a jövőben sem lesz rózsásabb, mert minden körülmény ellenünk van: az óvodában az oktató és nevelő munka kizárólag szerb nyelven folyik, pedig nem ritka az olyan év, amikor az óvodások között csak magyar és szlovák gyerek van. Mondanom sem kell – folytatta tovább az ifjú tanítónő –, hogy a szlovák gyerekek még értenek is valamit, de a magyarok egy kukkot sem. Tehát az egyéves iskolai előkészítő a magyar gyerekek számára teljesen elveszett idő” – írta első díjas riportjában Egy kor, több kór címmel a Nagybecskereken tanuló Tóth Mónika és Csanádi Hajnalka.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Thrash metal őrület: SUICIDAL ANGELS / Dr. Living Dead / Angelus Apatrida, Dom omladine, Belgrád Conquering Europe Tour Pt. II elnevezéssel thrash mészárlás készülődik a belgrádi Dom Omladine ép...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pszichedélikus stoner metal buli Újvidéken Úgy tűnik, országunkban is hódít már a stoner/post/rock/metal stílus

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Thrash metal veszedelem: Overkill- és Sanctuary-koncert Belgrádban Hazánkba is ellátogat a thrash metal legenda Overkill és a progresszív csoda Sanctuary

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha már reklámozunk, akkor menni is kell... Vasárnapi gondolatok a Sequence, Subscribe, Phrenia zentai fellépéséről

3 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hank Moody és a happy end A hetedik évad utolsó részével véget ért Hank Moody.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sin City – Ölni tudnál érte? (Sin City: A Dame to Kill For)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Metalhead (Málmhaus, 2013)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gérecz Attila
Gérecz Attila – egy forradalom költője Minden forradalomnak megvan a maga költészete – és költője.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vacsora tálalva! A nap harmadik, legkevésbé összetett, gyomrot nem megterhelő (fő)fogása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Úristen!! Ketchup van a pizzán!
Egy au pair naplójából 3. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyász A gyász fogalma alatt általában azt értjük, hogy valaki meghalt, mi pedig próbálunk megküzdeni a ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esztétikai forradalom a kanapénkon (1. rész) Gyakran nem vesszük észre, hogy a történelem éppen itt és most történik.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Dancs Rózsa: Pokoljárás – Sorsok az egykori romániai abortusztörvény idején Magyarkanizsán és Zentán mutatják be a könyvet

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Desiré Central Station 2014 – dead or alive nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivál

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est nov5-18 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A világűrből a szilárd talajra kényszerített kalandozások Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás egy kis szubjektív kitekintéssel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámának címoldal
Találkozás a seregnyi libával FELJEGYZÉSEK A KÉPES IFJÚSÁG TÖRTÉNETÉHEZ

0 Hozzászólás | Bővebben +