: Egy karikatúra a tábornokról
Egy karikatúra a tábornokról

Egy nyughatatlan ember

: Egy karikatúra a tábornokról
Egy karikatúra a tábornokról

Holnapután, vagyis pénteken lenne százhuszonnégy éves a franciák legendás tábornoka, aki lerakta az Európai Unió alapjait, avagy emlékezés Charles de Gaulle-ra, akinek magyarok is az életére törtek

Kevés annyira ellentmondásosan megítélt politikus és államférfi élt a 20. században, mint amilyen Charles de Gaulle volt. Az ember, akit Franciaországban nemcsak a nevén (Général de Gaulle – De Gaulle tábornok) vagy a rangján (Le Général – a Tábornok) emlegetnek, hanem egy sajátos fordulattal egy dátummal is illetnek (a június 18-i ember), életre hívta és vezette a francia ellenállási mozgalmat (amely korántsem volt annyira mókás, mint ahogyan az ’Allo ’Allo! című tévésorozat alapján képzelhetnénk), volt hadseregparancsnok és államelnök, akiért rajongtak és akit kíméletlenül leváltottak; volt a nemzet kegyeltje, és sikerült ezt a kegyet kegyetlenül elveszítenie…

Charles de Gaulle szenvedélyesen szerette nemzetét, mégis lehetővé tette Algéria és több más francia gyarmat függetlenedését. Az utókorra örökül a gaulle-izmus eszméjét hagyta: amolyan sajátos francia jobboldali irányelvrendszert, amely a nemzeti függetlenséget, az intézmények stabilitását (tulajdonképpen Franciaország „nagyságát”) állítja elveinek középpontjába.

 

Charles de Gaulle

Charles de Gaulle ma már a francia történelem legendás alakja

A katonatiszt, akinek az elképzeléseit az ellenség valósította meg

A különös, ellentmondásos ember Charles André Joseph Marie de Gaulle néven látta meg a napvilágot 1890. november 22-én Lille-ben, nemesi családban, amely római katolikus vallású, nacionalista és tradicionalista szellemiségű, ugyanakkor meglehetősen haladó szellemű volt. Apja ősi francia arisztokrata családból származott normandiai és burgundiai ősökkel, anyja pedig elszegényedett vállalkozók leszármazottja volt, Lille ipari régiójából. Az ifjú Charles katonai pályát választott magának, tiszti rangot szerzett, már az első világháborúban is részt vett, meg is sebesült, és fogságba is esett. A hadifogságban töltött időt írásra fordította: itt született meg első könyve, amely Az ellenség és a valódi ellenség (L’Ennemi et le vrai ennemi) címet viseli, s amely a Német Császárságot és az annak hadseregével kapcsolatos témákat elemzi. A kötetet néhány évvel később, 1924-ben adták ki.

A világégés és a hadifogságból való hazatérés után az ifjú De Gaulle karrierje az akkoriban szokásos mederben alakulgatott, az utókor számára nem túlságosan izgalmasan, neki azonban minden bizonnyal kielégítően. Néhány évig. Ugyanis De Gaulle-t 1925-ben Pétain marsall vezérkarába nevezték ki, aki akkor a Legfelsőbb Haditanács alelnöki posztját töltötte be. A hagyományokat ápoló, a hadseregben rendkívül elterjedt nézetekkel szemben a harmincas éveit taposó tiszt a motorizált, különleges páncélos osztagokkal ellátott és professzionális alakulatokból álló hadsereg létrehozását sürgette – amiről ugyancsak könyvet írt. De Gaulle nemcsak tiszttársaival, hanem feljebbvalójával is nézeteltérésbe keveredett emiatt – pedig az akkor már alakulófélben lévő Német Birodalom tisztjei nagy alapossággal tanulmányozták ugyanezt a kötetet… Olyannyira, hogy Albert Speer szerint Adolf Hitler maga adta utasításba, hogy Nyugat-Európa invázióját De Gaulle elméleteinek figyelembevételével kell megtervezni.

Charles de Gaulle

Díszszemle

De Gaulle és a francia ellenállás

A második világháború kitörésekor De Gaulle még csak ezredes volt. Az 1940. május 15-i, Sedannál történt német áttörés után megbízták egy páncélozott dandár parancsnokságával, és bizony, az ő egységei képesnek bizonyultak arra, amire a francia hadsereg más csapatai nem: a rábízott térségben tankjai rákényszerítették a német gyalogságot, hogy visszavonuljon. Elismerésképpen gyorsan tábornokká léptették elő. Történt mindez 1940. június 1-jén, majd hat nappal később a francia miniszterelnök az Egyesült Királysággal folytatott koordinációért felelős honvédelmi államtitkárnak nevezte ki. De Gaulle keményen, de sikertelenül szállt szembe a francia kormány fegyverletételi szándékával. Amikor megtudta, hogy Pétain marsall miniszterelnök lett, és azt tervezi, hogy fegyverszünetet köt a náci Németországgal, De Gaulle és a vele szövetséges tisztek fellázadtak az új francia kormány ellen: június 17-én elhagyta az országot némi készpénzzel, amelyet a francia ellenállás megszervezésére különített el eszmetársaival. De Gaulle Londonba ment, és megkezdte a Szabad Francia Erők szervezését olyan katonákból és tisztekből, akik Franciaországon kívül állomásoztak, vagy vele együtt hagyták el az országot. Június 18-án De Gaulle egy híres rádióbeszédet mondott a BBC rádióban (L’Appel du 18 Juin) – és erről a dátumról kapta később a másik nevét is, amelyen hazájában ismerik és emlegetik –, amelyben arra buzdította a franciákat, hogy ne csüggedjenek, hanem folytassák a Franciaország megszállóival, illetve a nácikkal tűzszünetet kötő Vichy-kormánnyal szembeni ellenállást.

Keserves évek következtek, amelyek a náci erők elleni és a Franciaországért folytatott harcokról szóltak. De Gaulle a kor másik politikai óriásával, Winston Churchill-lel amolyan „se veled, se nélküled” kapcsolatban állt: a szövetségesek ugyan egyre nagyobb támogatást nyújtottak De Gaulle erőfeszítéseihez, de a tábornok a Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban mindig igyekezett megőrizni a francia fél teljes önállóságát, cselekvési szabadságát, és politikájában folyamatosan benne volt a szövetségesekkel való szakítás lehetősége. Tartott tőle, hogy a britek titokban szemet vetettek Franciaország gyarmataira. A brit miniszterelnök felesége, Clementine Churchill, aki csodálta De Gaulle-t, egyszer figyelmeztette is: „Tábornok, nem szabad jobban utálnia a barátait, mint az ellenségeit.” De Gaulle híressé vált válasza így hangzott: „Franciaországnak nincsenek barátai, csak érdekei.”

De Gaulle presztízskérdésnek tartotta, hogy a normandiai partraszállás után tevékenyen részt vegyen hazája felszabadításában, Párizsba való visszatérte után újra felvette hivatalát a hadügyminisztériumban, hangsúlyozva ezzel a Harmadik Köztársaság jogfolytonosságát és a Vichy-rendszer illegitimitását. De Gaulle az 1944 szeptemberében felálló átmeneti kormány elnöke lett. Nem sokkal később, 1946 januárjában azonban lemondott, mert helytelenítette a Negyedik Köztársaság tervezett alkotmányát, amely megítélése szerint túl sok hatalmat engedett a parlamentnek és ezen keresztül az ügyeskedő pártoknak. Néhány hónappal később visszavonult, hogy megírja háborús memoárját. Sokáig azonban nem nyughatott: 1947 áprilisában újabb kísérletet tett a politikai paletta átformálására. Ért el bizonyos sikereket, de 1953-ban ismét visszavonult az aktív politizálástól, és folytatta memoárjainak írását.

 

A párizsi mészárlás

1958. május 13-án algériai francia telepesek, felismerve a francia kormányzat gyengeségét az ország arab többségének függetlenségi törekvéseivel szemben, elfoglalták Algírban, az afrikai állam fővárosában, a kormányzati épületeket. Algéria főparancsnoka, Raoul Salan tábornok bejelentette, hogy átmeneti kormányzást vezet be, és számít a hadsereg és annak vezetőinek bizalmára. De Gaulle bejelentette, hogy kész elfogadni a köztársaság által felkínált hatalmat, és ismét a köztársaság rendelkezésére bocsátotta magát. Amikor egy újságíró sokak aggodalmát kifejezésre juttatva felvetette, hogy a tábornok esetleg a civil szabadságjogok ellen törne, De Gaulle indulatosan így válaszolt: „Tettem én ilyet valaha!? Ellenkezőleg: amikor eltűntek, helyreállítottam őket. Őszintén ki gondolhatja, hogy hatvanhét évesen akarok diktátori karrierbe kezdeni?”

A válság mégis egyre inkább elmélyült, olyannyira, hogy az Algériában állomásozó ejtőernyős alakulatok elfoglalták Korzikát, és felvetődött párizsi bevetésük is. De Gaulle visszatérése feltételéül szabta, hogy kapjon hat hónapra széles jogköröket a vészhelyzet megoldásához, és készüljön új alkotmány, amit a franciák elé terjesztenek. De Gaulle-t 1958. június 1-jén az általa megszabott hat hónapos vészhelyzeti jogkörökkel a Nemzetgyűlés miniszterelnökké választotta. Ekkor alakult meg az Ötödik Köztársaság, amelyben De Gaulle elképzeléseivel összhangban, a továbbiakban a nemzet vezetője jelenítette meg a „nemzet lelkét” a világ és az ország felé.

Az algériai helyzet időközben egyre fokozódott. De Gaulle kormányzata eltitkolta az 1961-ben bekövetkezett, párizsi mészárlás néven elhíresült tragédiasorozatot. Ekkor ugyanis a francia főváros rendőrprefektusának hallgatólagos támogatásával több száz, Algéria függetlensége mellett tüntető, főként afrikai származású egyént gyilkoltak meg egyenruhások a párizsi rendőrség udvarán és a Szajna partján. A prefektus a rendőröktől kegyetlenséget kért, és ígéretet tett rá, hogy elrejtik őket az igazságszolgáltatás elől. A tömeggyilkosságot közel harminc évig sikerült elhallgatni. Az áldozatok száma máig is tisztázatlan, egyes becslések szerint hetven, mások szerint kétszáz, vagy még annál is több.

Charles de Gaulle

Barátok és ellenségek az érdekek vonzásában – Charles de Gaulle és Winston Churchill

Magyarok is a tábornok életére törtek

Az elnök több alkalommal volt az Algéria függetlensége ellen küzdő titkos katonai szervezet, az Organisation de l’armée secrète (OAS) merényletének célpontja. 1962. augusztus 22-én csak szerencséjének köszönhetően élt túl egy merényletet Petit-Clamar közelében. Ennek az akciónak három magyar résztvevője is volt, akiket tettükért hosszú börtönbüntetésre ítéltek.

Az 1961-es, Algéria függetlenségéről rendezett népszavazás után De Gaulle tűzszünetet hirdetett, majd egy évvel később az afrikai ország el is szakadt Franciaországtól. Ezzel egy időben amnesztiát adtak minden, a háborúban történt bűncselekmény elkövetőjének. A telepesek azonban nem hittek az új államnak: 1962-ben mindössze néhány hónap alatt kilencszázezer francia telepes hagyta el az országot.

 

Az Európai Unió fogantatása

Miután úgy-ahogy, de sikerült lezárni az algériai válságot, De Gaulle saját háza táján kezdett söprögetni: meg akarta reformálni hazája gazdaságát és külpolitikáját. Kőkemény függetlenségpárti politikát folytatott: visszautasította a Szovjetunió és az Egyesült Államok közeledését egyaránt, önálló, nukleáris nagyhatalommá váló Franciaországot akart létrehozni, és erősen szorgalmazta egy önálló Európa építését, bízva abban, hogy az európai nemzetek konföderációja visszaállíthatja a kontinens birodalmainak valamikori dicsőségét. Elkezdte egy szoros francia–német együttműködés kialakítását, amely az Európai Gazdasági Közösség alapja lett. Azaz: megfogant az Európai Unió. 1959. november 23-án egy strasbourgi beszédében így fogalmazta meg Európával kapcsolatos elképzeléseit: „Igen, Európa, az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa, ami meg fogja határozni a világ sorsát.” Ez a kifejezés – az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa – utóbb gyakran idézett fordulattá vált az európai integráció történetében.

Utóbb mégis ő volt az, aki két ízben is megvétózta Nagy-Britannia csatlakozását ugyanehhez a gazdasági közösséghez…

De Gaulle-t nagyon sokan bírálták: ugyan a sajtó szabad, a választások pedig demokratikusak voltak, de az állami rádiózásban és televíziózásban monopólium alakult ki, és ezeknek a médiumoknak a vezetői képesek voltak befolyásolni a hírszerkesztési elveket. A társadalom sok vonatkozásban (így például a nők helyzetét illetően…) továbbra is maradi, esetenként elnyomó volt. Nagy vonalakban ezek a jelenségek vezettek a párizsi diáklázadásokhoz 1968-ban. Ezek a megmozdulások komolyan kikezdték De Gaulle legitimitását. Olyannyira, hogy már a lázadókkal szembeni katonai beavatkozást is fontolgatni kezdte.

Aztán ettől mégis elállt, és 1969. április 28-án lemondott az elnökségről, miután egy általa előterjesztett szenátusi és önkormányzati reform elbukott a népszavazáson.

A tábornok ismét visszavonult colombey-les-deux-églises-i házába, és tovább folytatta emlékiratait. Mivel visszavonulása után nem fogadta el az egykori állami vezetőknek, illetve a visszavonult tábornokoknak járó juttatásokat, halála előtt majdhogynem szűkös körülmények között élt. Váratlanul hunyt el, két héttel nyolcvanadik születésnapja előtt, 1970-ben. Temetésén állami vezetők nem, csak egykori veterántársai vehettek részt, és egyszerű sírkövére nevén és születési és halálozási évszámán kívül semmi nem kerülhetett.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: fbcota.deviantart.com
Hátsó borító: Zabos Zsolt/Benedek Miklós
Good Eats Roast Turkey The perfect Thanksgiving turkey recipe

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nehézfémterjesztés Drakula gróf árnyékában Sun & Moon Records

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez idejében
A sötét oldal filmzenéje Küszöbön ülős traccsparti a szöszi Katatonia-gitárossal

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Őseink tudása nyilvánul meg egy-egy népdalban Csoóri Sándor neves magyar író és költő szerint a népdal a megíratlan idők emlékezete

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szólóban folytatja a Machine Mouse ex-frontembere! A dallamos rockzenét játszó Machine Mouse a ’90-es évek elején vált a magyarországi klubélet megh...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vikingek A History Channel a tavalyi év tavaszán rukkolt elő első saját drámasorozatával, a Vikingekkel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tükrök és más semmi Andrási Attila Az ügynök halála című rendezéséről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Bármennyit táncoltam egy nap, sohasem fáradtam el” Interjú Nemes Zsófia koreográfussal

0 Hozzászólás | Bővebben +
: drMáriás a diszkóban
zEtnai krónikák Megint november. Gyertyafény, krizantém, sültgesztenye-illat, őszi színvarázs.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor azt mondták a maplensai reptéren, hogy csak egy táskát lehet felvinni
Egy au pair naplójából 4. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esztétikai forradalom a kanapénkon (2. rész) Az online tartalmak közül az utóbbi időben legnagyobbat a számítógépes játékokkal játszó csatorná...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A közönség
Levelek Japánból 9. 9. rész - Bevezető szeminárium, avagy mire számítson az, aki Japánban doktorizik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borsos Krisztina
Különkiadás: Idézetek a Kindle-ről Magánybeszélgetés Tinával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Faházzal kettesben
Valamiből egy hercegnek is élnie kell Jó pénzért be lehet kukkantani „Roxfort” udvarába

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est nov19-dec2 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gólyabál A Vajdasági Magyar Diákszövetség idén is megszervezi az újvidéki Gólyabált, immáron 17. alkalommal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Ifjúsági Fórum: GÓLYABULI A Vajdasági Ifjúsági Fórum idén szervezi meg 18. alkalommal a hagyományos Gólyabulit.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy karikatúra a tábornokról
Egy nyughatatlan ember Holnapután, vagyis pénteken lenne százhuszonnégy éves a franciák legendás tábornoka

0 Hozzászólás | Bővebben +